Kevés személy hatott olyan mélyen az emberiség történetére, mint Jézus Krisztus. Mégis újra és újra fel kell tennünk a kérdést: ki is Ő valójában, és miért jött közénk? A betlehemi gyermek megjelenése nem elszigetelt esemény, hanem egy hosszú ígéretsor beteljesedése, amelyben Isten közel lépett az emberhez. Jézus nem hatalomban és dicsőségben érkezett, hanem emberi törékenységben, hogy osztozzon életünk valóságában. Története ezért nem csupán a múlt része, hanem ma is megszólító jelenlét.
Kevés történelmi személy formálta úgy az emberiség sorsát, mint Jézus Krisztus. De ki is Ő valójában, és miért jött? A történelem egy pillanatában közénk jövő Jézus hozzánk, emberekhez hasonló lett – a bűnt leszámítva. Az ószövetségi próféciákat beteljesítve.
„Mert gyermek születik, fiú adatik nekünk, s az ő vállára kerül az uralom. Így fogják hívni: Csodálatos Tanácsadó, Erős Isten, Örök Atya, Béke Fejedelme.” (Iz 9,5)
Istenünk egyszülött Fiát küldte hozzánk, üdvösségünk forrását. Ahogyan a Zsoltárok könyvében olvashatjuk: ,,Az Úr végzését hirdetem; Ő így szólt hozzám: A Fiam vagy, ma adtam neked életet.” (Zsolt 2,7)
Nem váratlanul jött közénk, hanem évszázadokon át érlelődő ígéretek beteljesítőjeként érkezett.
„De te, (Betlehem) Efrata, bár a legkisebb vagy Júda nemzetségei között, mégis belőled születik majd nekem, aki uralkodni fog Izrael felett. Származása az ősidőkre, a régmúlt időkre nyúlik vissza.” (Mik 5,1)
Betlehem jelentése a kenyér háza – a héber Beit Lehem alapján. Ő az égből alászállott kenyér. A mi mindennapi kenyerünk, mert aki eszi az Ő testét és issza az Ő vérét, annak örök élete lesz. Csodálatos összefonódások ezek, és a történelem olyan régmúltjára nyúlnak vissza, amikor a próféták által tett ígéretek beteljesedését várta a nép. Nekünk is ezt kellene tennünk, várnunk, hogy beteljesedjen, hogy megérkezzen hozzánk, otthonainkba, szívünkbe, lelkünkbe.
Ne a karácsonyfa alatti, jól becsomagolt ajándék csigázza fel várakozásunkat, hanem Megváltónk érkezése! Aki sóvárogva lép közénk és csupán annyit kér tőled, tőlünk:
„jöjj, kövess engem”.
A csendben döbbenjünk rá arra a felfoghatatlan tényre, hogy Isten emberként jött közénk. Emberré lett és világra jött; Betlehemben, egy istállóban, nem palotában. Szegényként érkezett a Világ Ura és Fejedelme, a Király. Soha nem ült lóháton, pedig megtehette volna: későbbi működése során jó szívvel adtak volna neki egy lovat, de Ő, aki maga volt szerénység és alázat, egy szamár hátán vonult be Jeruzsálembe.
A megszületett Jézus olyan volt, mint te vagy én, a bűnt leszámítva. Segített Józsefnek az ácsműhelyben, éhes volt és szomjas, elfáradt és pihenésre szorult. Volt beteg és szomorú. Harminc évig „csendben” volt, láthatatlanul élt, bár feltűnő volt korai érettsége, amikor a templomban kérdezgette az írástudókat.
Jézus küldetését Izajás próféta így írja le:
„Az Úr lelke nyugszik rajtam, mert az Úr kent föl engem. Elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, és meggyógyítsam a megtört szívűeket. Hogy szabadulást hirdessek a foglyoknak, és szabadságot a börtönök lakóinak.” (Iz 61,1)
Jézus Krisztus jött és jön ma is, hogy örömhírt hozzon nekünk, szegényeknek, és meggyógyítsa szívünk sebeit.
Kiválasztja tökéletlenebbnél tökéletlenebb tanítványait, hogy tökéletessé és alkalmasokká tegye őket. A tizenkét tanítvány a 12 törzsre való utalás, amelyre Jézus Egyházát építi és alapítja, közülük pedig kiválasztja utódául Pétert. A kősziklát, akire építi Egyházát. Gondoljunk csak bele, Jézus – a Megváltó – kiválasztja azt az embert, aki Őt háromszor tagadja meg. Miért? Mert tudja, hogy mindig van esélyünk, mindig van visszaút, mindig van bűnbocsánat; Jézus mindig megbocsát.
A bűnt ítéli el, de nem a bűnöst.
Az Ő irgalma örökkévaló. Ezért ne keseredjetek el, nem szabad elvesztenünk hitünket azért, mert újra és újra kicsinyes bűneinkbe esünk, mert megbánva, Isten bocsánatát kérve újra tudjuk építeni kapcsolatunkat Vele.
Ő meghirdette egyértelmű és világos térképét számunkra, ami a mi erkölcsünk alapja, a keresztény etika legfontosabb pillanata a hegyi beszédben elmondott boldogmondások. A lelki szegények, szomorúak, szelídek, igazságot keresők, irgalmasok, tiszta szívűek, békességben élők, üldözöttek – ezek azok a csoportok, amelyeket keresnünk kell ahhoz, hogy megtaláljuk Őt, Jézust!
Jézus nem azért váltotta ki a zsidók ellenszenvét, mert rossz volt, hanem mert túl igaz. Ő maga az út, az igazság és az élet. A próféciák beteljesítője. Ő pontosan tudta, hogy mi vár rá, hogy beteljesítse az Atya akaratát.
„Igen, a mi bűneinkért szúrták át, a mi gonoszságainkért törték össze; a mi békességünkért érte utol a büntetés, az ő sebei szereztek nekünk gyógyulást.” (Iz 53,5)
Jézus nélkül nincs karácsony, nincs boldogság, nincs ünnep. Ő maga az ünnep, Ő maga az ajándék, aki értünk jött a világra, és értünk jön ma is, hogy üdvösségünk Benne legyen.
Amikor szenteste leülünk családjaink asztalaihoz, elcsendesedünk, felhívjuk szeretteinket – legyenek bárhol a világban -, akkor jusson eszünkbe, hogy az ünnep, az maga Jézus, aki értünk jött el; értünk, esendő és gyarló emberekért. Az Ő születése az ünnep!
„S az Ige testté lett, és közöttünk élt. Láttuk dicsőségét, az Atya Egyszülöttének dicsőségét, akit kegyelem és igazság tölt be.” (Jn 1,14)
Engedjük, hogy beköltözzön otthonainkba a Mester, adjunk Neki szállást. Költözzön a világ békessége – Jézus – családjainkba, kapcsolatainkba, közösségeinkbe. Legyünk mindannyian olyan emberek, akiket az igaz szeretet Jézushoz vezet, és akik számára a békesség nem egy szó, hanem megélt valóság.
hirdetés
