A december pereg és te csak szaladsz utána? Nem a terveid szerint hangolódsz a karácsonyra? Nyugi, én sem. Még szerencse, hogy habár „sokféle szándék van az ember szívében, de csak az Úr tervei valósulnak meg.” (Péld 19,21)
Nem tehetek róla, de idén nekem nem megy ez a karácsonyi „hangolódás” dolog. Elárasztották a közösségi médiát a vlogmas-sorozatok, az ilyen-olyan adventi kalendáriumok, az adventi koszorús képek, és én csak kapkodom a fejem, hogy mikor lett december 10-e?
Senkit nem lepek meg vele, ha azt mondom, már meg is fogadtam, hogy jövőre jobban csinálom, előre készülök és tényleg megélem az adventet. Kíváncsi leszek az egy évvel idősebb önmagamra, vajon sikerül-e neki? Spoiler: nem fog, bár lehet kicsit elégedettebb leszek az eredménnyel, mint idén.
Abszurd, nem? Sem a körülményektől, sem a mézeskalácsos illatú gyertyától, de még csak a 200. kézzel készült ajándéktól sem lesz több a karácsony.
Nem lehet több, csurig van a lényeggel, a Megváltóval, aki megszületett itt a Földön és az első pillanattól kezdve hordozza a bűneimet.
Hiába temetjük be – sokszor ajándékok, díszek, töltöttkáposzta és zserbó alá a világ lelkes asszisztálásával – a rárakódott világszenny alatt lüktetve pulzál az Igazság, nem tud rejtve maradni, nem tudjuk elfelejteni, de nem azért, mert ránk kényszeríti magát, hanem mert természetünknél fogva szomjazunk Rá. Egy csecsemő törékenységével érkezik, nem azért figyelünk rá, mert pompában, hatalmaskodva, leuralóan jött volna el közénk.
Ő pont az ellenkezőjével hódít szíveket!
Nyomaszt, hogy még egyetlen ajándékot sem vettem meg vagy készítettem el. Több kedves barátnőm is – végletekig figyelmes és aranyos módon – online adventi kalendáriumot készített néhányunknak. Egyet vagy kettőt kinyitottam, de igazság szerint nincs rá időm, és közben kicsit frusztrál is, hogy minden reggel szembesülök vele, hogy nem a tervek szerint, kockás pizsamában és pillecukros forrócsokival a kezemben nyitom ki az aznapi ablakot. Na jó, ez a kép annyira életszerűtlen és idegen tőlem, hogy ahogy leírtam, elnevettem magam. Az viszont nem vicces, hogy lelkiismeret-furdalásom van, amiért nem követem a kalendáriumukat… A legjobbat – minden egyetemista álmát – még nem is említettem: a vizsgaidőszak mindenen átívelő, karácsonyt keresztbe húzó mesterien kitalált gépezetéről talán felesleges is beszélnünk.
Nos, egy biztos, a Jóisten nem repeshet a boldogságtól azt látva, hogy milyen stresszforrássá teszem, tesszük a karácsonyt.
Mártának érzem magam.
Ahelyett, hogy azon aggódnék, hogy milyen az istenkapcsolatom (bár nyugi, ezen is aggódom), felülkerekedik a külsőségek iránti nosztalgia és képes vagyok olykor magamban elégedetlenkedni azért, mert nem sikerül úgy egy ajándék, vagy mert nem tudom művészien becsomagolni őket, de az is előfordul, hogy a boltok kanyargó soraiban állva türelmetlenkedem.
Sokszor vagyunk márták – karácsonykor valahogy különösképpen –, ami azért, valljuk be, kicsit ironikus, mert mikor máskor, ha nem szenteste kellene igazán Jézus felé fordulnunk a figyelmünkkel? Ehelyett sürgés-forgás, vendégvárás, ajándékhegyek, csomagolás… mindez persze szép és helyes, amíg helyén kezeljük a jelentősségét.
Szóval őszintén nem tudok hangolódós tippeket adni, de abban biztos vagyok, hogy ha szorongsz a karácsonytól, ha tudod, hogy számodra ez sem meghitt, sem békés nem lesz, ha sejted, hogy idén sem fogsz mindenkinek kézzel készült ajándékot adni, vagy éppen mindenkinek azt fogsz, mert nem engedheted meg magadnak, hogy vegyél bármit is, vagy ha előre érzed a bejgli tetejének megrepedésének baljós előszelét, akkor nyugi, nem vagy egyedül. Jézus veled van és nem vár semmit, csak hogy
ülj le a jászolhoz és lásd meg azt a véghetetlen kegyelmet, amivel Isten elküldte Őt érted, értünk, mindenkiért.
Sokszor halljuk, hogy nem azon múlik, hogy Jézus velünk van, hogy mit érzünk, így igaz, de azért nem rossz, ha valamivel hangulatba hozzuk magunkat, az advent sem véletlenül van – készülődhetünk. Isten tudja, hogy néha kicsit hosszú a reakcióidőnk. Ahhoz, hogy szenteste készen várjuk a Kisjézust, kapunk egy adventnyi előnyt, és ha idő hiányában választani kell a lakás dekorálása és a lelkünk ünneplőbe öltöztetése között, akkor abban megegyezhetünk, hogy az utóbbi jobban megéri. Persze akinek mind a kettő sikerül, arra felnézek!
hirdetés
