Mi a határ az egészséges önszeretet és az önkizsákmányolás között? Miben különbözik a hitből fakadó kérdezés a kételyből fakadótól? Az Életed kérdései legújabb részében két olvasói felvetés nyomán Szilágyi Szabolcs és Gájer László atyák segítenek tisztábban látni önmagunkkal és Istennel kapcsolatban is.
Evelyn: Önismeret: Milyen a helyes önszeretet? Hogyan ne legyünk önmagunk zsarnokai, hogy másokat is jobban szerethessünk? Sokan túl szerények, vagy egyéb önbizalmi problémájuk van és úgy gondolják, hogy ha szeretnék magukat, az bűn lenne, de éppen ezért kizárólag eszközként tekintenek testükre, lelkükre és kizsigerelik – ők és sokszor mások is. Ha pedig valami nem működik (betegség, korlátok), nagy erővel haragszanak saját magukra.
Szilágyi Szabolcs atya:
Kedves Evelyn! Ez egy roppant jó kérdés, és valljuk be: nem kevesebb múlik a helyes önszereteten, mint az, hogy hogyan tudom magamat igazán jól és örömtelien megélni. Hiszen akkor igazán jó a saját bőrömben lennem, ha helyesen szeretem magam.
Ahhoz, hogy a szeretethez megérkezzünk, távolabbról kell indulnunk. Szeretet nincs szabadság nélkül, mert szeretni csak szabadon lehet; szabadság viszont nincs igazság nélkül, mert az igazság tesz szabaddá (vö. Jn 8,32); végül igazság nincs Jézus nélkül, aki maga az Igazság (vö. Jn 14,6). Jézus tanít meg az igazságra, ami felszabadít bennünket a szeretetre. Ő mutatja meg az önmagammal kapcsolatos igazságot, és így válok képessé arra, hogy szeressem magamat. Nézzük mindezt példákon keresztül!
Szent Páltól tudjuk, hogy testből, szellemből és lélekből állunk (vö. 1Tessz 5,23). Testem biológiai igazsága például az, hogy ennivalóra van szüksége, ezért akkor szeretem magam helyesen, ha változatosan étkezem. Jézus viszont az életével és a tanításával is meghív arra, hogy időközönként böjtöljek. Azaz még jobban szeretem magam, ha alkalomadtán böjtölök, és azt felajánlom valamilyen szándékra. Aki Jézust követve böjtöl, gyakran megtapasztalja, hogy milyen jó így a testében léteznie, és jobban érzi magát, mint az, aki szimplán nagyon figyel arra, hogy mit is egyen.
Szellemi létünk igazsága többek közt az, hogy tudunk beszélni, a szavak és mondatok által le tudjuk írni a valóságot, ki tudjuk fejezni magunkat, és kapcsolatba tudunk kerülni egymással. Jó és gazdagító megosztani másokkal önmagunkról dolgokat; ez jele és eszköze önmagam fölvállalásának, az önkifejezésemnek és az önszeretetemnek. Jézus is beszélt magáról, viszont azt is mondta, hogy „az emberek az ítélet napján minden fölösleges szóról számot adnak, amit kiejtenek a szájukon. Szavaid alapján igazulsz meg, és szavaid alapján vonsz magadra ítéletet.” (Mt 12,36-37). Azaz ha szeretném magamat helyesebben szeretni, akkor jól teszem, ha nem csak arra figyelek, hogy amit önmagamról mondok, az igaz-e vagy sem, hanem arra is, hogy kivel, mennyit és mit osztok meg.
Gyakorlati tapasztalat: ha ezt figyelembe vesszük, akkor érezzük egyszerre a megosztásból fakadó örömet, és a diszkrécióból adódó önbecsülést és tiszteletet.
Lelki mivoltunk egyik igazsága, hogy jó, ha a lelkünk „együtt mozog” a testünkkel. Ezt példázza az Afrikában vadászó ember tanmeséje is: a vadász csak ment és ment vad után kutatva, mígnem egyszer csak a bennszülött segítői megálltak, leültek és azt mondták neki, hogy most megvárják, amíg a lelkük utoléri a testüket. Nagy igazságra világít rá ez a történet. Viszont Jézustól azt is tudjuk, hogy nem csak kényszerűségből lehet és kell megállni. Nem muszáj megvárnunk, amíg „leszakad” a lelkünk a testünktől, és muszáj kényszerpihenőt tartanunk, hanem magunk is kimehetünk a pusztába, hogy ott megtapasztaljuk a létünk egységét, és teljesebben egyesülhessünk azzal, aki Van.
Szeressük csak magunkat, de ezt akkor tesszük a legjobban, ha Jézus létén és tanításán keresztül nézünk önmagunkat, és annak mentén hozunk döntést arról, hogy az adott helyzetben mi a helyes önszeretet.
Gájer László:
Kedves Evelyn! Isten nagyon szeret bennünket, és a javunkat akarja. Voltak olyanok, akik a szeretet és a szolgálat oltárán feláldozták magukat – ez Istentől való. Biztos vagyok benne, hogy egy Teréz anya vagy egy Árpádházi Szent Erzsébet, még ha nagy aszkéták is voltak, helyesen szerették önmagukat. Az aszkézis ugyanis nincs ellentétben az önszeretettel. Isten jelenlétében formálódott meg a hozzáállásuk, ott növekedtek fel a helyes önszeretet megélésére.
Voltak és vannak azonban olyanok is, akik kizsákmányolják önmagukat, és ez nem Istennek tetsző. A helyes életvezetés valami olyasmit diktál számunkra, hogy első az alvás és a helyes táplálkozás, majd jöhet a sport. Ezek után oda kell figyelnünk a családi és baráti kapcsolatainkra, és ezután jöhet a munka és a szolgálat. Akik családosok és teljes időben Isten szolgálatában állnak, jól tudják, hogy első Isten, második a család, harmadik a szolgálat. (A szolgálat alapvetően és egy-egy ritka kivételtől eltekintve nem kerülhet a család elé.) Ha ezt a sorrendet nagyjából betartják, integráns marad az életük. Ez a nőtlen papokra is igaz:
Ha egy Istennek szentelt életű ember nem pihen és nem ad időt Istennek imában, a szolgálata önmagára nézve kizsákmányoló lesz, és bármilyen hatékonynak is tűnik látszólag, eredményeit nem Isten szándéka szerint érte el.
Isten Paradicsomkertbe teremtette az embert. A kert a teljes, egész, integráns emberi élet helye volt, és annak szimbóluma ma is. És jóllehet, a bűn miatt ezt a kertet örökre elveszítettük, annak valamiféle helyreállítása a hitben élt életünkben – egyénileg és közösségként is – a kötelességünk. Ez a kert az integráns emberi élet helye. A pihenés, a táplálkozás élménye, és a sport vagy az örömteli kapcsolódás Istennel és másokkal az Ő akarata szerinti. Az persze valódi bravúr, művészet néha, hogy ezt miként valósítjuk meg. Ezzel kapcsolatban németül és angolul olvasóknak Johannes Hartl Edeculture és John Mark Comer Garden City című könyveit ajánlom. E könyvek szemlélete egy integráns keresztény kultúra kialakítására hív meg bennünket.
És ha jobban belegondolunk, az emberi élet teljességére csak keresztényként juthatunk el. Mert Isten kínálhat egyedül teljes és végső horizontot az életünknek – minden más horizont, minden más javaslat véges és esetleges. Lehetsz boldog nem keresztényként is. Lehet egy egészséges és szerves életed a keresztény opció elfogadása nélkül is. Hiszen az életének mindenki csak egy részét tudja belakni, megélni. Boldog lehetsz, mert az élet általad belakható szeletét jól formáltad meg.
Azonban a legteljesebb ajánlat arra, hogy neked teljes életed legyen, a keresztény ajánlat, még akkor is, ha ennek keretében élve is megvan a lehetősége annak, hogy hibázz, és ne élj teljes életet.
Az ajánlat maga azonban ettől – tőled – függetlenül hibátlan és teljes. Ennek pecsétje maga Jézus, aki az emberré lett Isten, és aki így egyedül élte meg a teljes, egész, harmonikus, integráns emberi létet.
A földi élet nem elutasítandó, nem siralomvölgy. Itt van a bűn, ez igaz. De ezen a földön mindent lehet Istenben, vagyis bűn nélkül, helyesen megélni, csinálni. Igaz ez a pihenésre, a szórakozásra és a találkozásra éppen úgy, mint a testi együttlétre, a borkóstolásra, a munkára vagy a vagyongyűjtésre stb. Ezért minden tevékenységünket beleértve lehetséges az integráns élet Istenben. Az élet egy. Nem igaz, hogy az imábvan és a templomban Istennel vagyunk, a mindennapokban meg néha elbújunk előle, hogy pihenünk… A teljes élet a mindennapokban van, Vele. Szeretni magunkat ebben a pillanatban már nem önzést jelent. Ebben a pillanatban már úgy nézünk magunkra, ahogy Isten néz ránk. Ahogy ezt megtapasztaljuk, úgy meg is születik bennünk a vágy, hogy egy édeni kultúrát alakítsunk ki magunk körül, Isten közelségében élve.
Hedvig: Miért van az, hogy mikor Zakariás kérdez, akkor megnémul hitetlensége miatt, Máriának meg simán válaszol az angyal? Akkor ezek alapján van, amit megkérdezhetünk Istentől, valamikor meg nem? Vagy hogy van ez?
Szilágyi Szabolcs atya:
Kedves Hedvig! Első olvasatra valóban nem könnyű észrevenni a különbséget a két helyzet között. Azonban lennie kellett valami jelentős különbségnek kettejük kérdése között, hiszen Isten és az Ő angyalai is igazságosak, és ezért feltételezzük, hogy valódi oka volt annak, hogy Zakariás büntetést kapott, Mária pedig választ. Mi volt az ok? Ennek megértéséhez nézzük meg közelebbről az adott igeszakaszokat!
Az első különbség, hogy Zakariásról az angyal látogatásánál azt mondja az Írás: „zavarba jött”. Máriáról is ezt mondja, csakhogy még hozzátesz valamit: „zavarba jött és gondolkodóba esett”. Szűz Máriával kapcsolatban ismételten előfordul a Szentírásban, hogy „el-elgondolkodott rajta”, ami azt jelenti, hogy megpróbálta a hit szemével nézi, elfogadni, és integrálni az életébe mindazt, ami vele történt.
Amíg Zakariás megáll az érzelemnél, és nem lép tovább a hit területére, addig Mária megteszi ezt, és ezért utána máshogyan is kérdez.
És itt, a kérdés megfogalmazásában jelentkezik a másik különbség. Nézzük meg egy pontosabb fordításban, mit kérdeznek! Zakariás azt kérdezi: „Miből fogom a dolgot megtudni?”. Mária pedig ezt: „Hogyan válik ez valóra?”. Zakariás jelet vár – akár azt is mondhatnánk, hogy jelet „kér” – annak igazolására, hogy akkor most ez meg fog történni, vagy sem. Ezzel szemben Mária hittel elfogadja, hogy ez megtörténhet, és csak arra kíváncsi, hogy pontosan hogyan is fog megvalósulni. Kettőjük között tehát a nagy különbség, hogy a kétellyel vagy a hittel látnak – ebből fakad ugyanis, hogy megengedik-e az isteni terv megvalósulását, és együttműködnek-e azzal. Máriának fontos szerepe volt a megváltásban, ezért korábban volt egy olyan elképzelés, hogy Máriát akár hívhatnánk Társmegváltónak is. Azonban a félreértések elkerülése végett ez úgy került bele a hivatalos egyházi tanításba, hogy Mária a Megváltó Társa. Joggal hívjuk Őt így, mert ő az, aki leginkább együttműködött Jézussal a megváltás művében.
Végül mi az, amit mi megtanulhatunk ebből? A hit mindenben hozzásegít a megértéshez, az elfogadáshoz, az integráláshoz, azaz egy teljesebb élethez.
Amíg a kétely blokkolást, bezárkózást és kizárást hoz az életbe, addig a hit nyitottságot, továbblépést és együttműködést.
Gájer László atya:
Kedves Hedvig! Szabolcs atya kimerítő magyarázatát adta ennek a bibliai résznek. Ehhez nincs is mit hozzátennem. Inkább általánosságban válaszolnék, és beszélnék arról, hogy Isten hangját miként tudjuk meghallani.
Talán úgy tűnhet időnként, hogy Isten önkényesen kommunikál velünk. Van, akinek válaszol, sőt, nagy erővel, jól hallhatóan válaszol, mások meg egész életükben szárazságban járnak és nem kapnak választ a kérdéseikre. Isten azonban nem önkényes. Ha az volna, nem volna Isten. Ő Isten, ezért benne hiánytalan a szeretet és az igazságosság. Ha úgy érezzük, hogy nem válaszol vagy éppen igazságtalanul válaszol, akkor is bíznunk kell az Ő feltétlen szeretetében. Ha Ő így válaszolt nekünk, akkor az biztosan úgy volt a legjobb. Érdemes egy-egy gyengének vagy hiányosnak tűnő válasz mélyen csendben maradni. Tovább hallgatni, figyelni rá.
Ha én önző maradok, önmagamat akarom a lelki életben is építeni, vagy félelem van bennem, az gátat szab az Ő szabad cselekvésének. A Szűzanya szívében nem volt félelem és nem volt önzés. Ezért tisztán és akadálytalanul hallotta Isten szavát. Zakariás szívében bizalmatlanság és talán érdekek voltak. Így ő elnémult. El kellett némulnia, addig, amíg végül egészen tisztán, immár félelem- és érdekmentesen tudott megszólalni.
Isten szava ugyanis csakis az ő gyengeségei miatt nem tudott teljes erővel megszólalni benne.
Ha úgy érzed ugyanakkor, hogy Isten nem válaszol neked kellően tisztán, ne vádold magad. Az nem vezet sehová. Az még nem megoldás, ha megállapítod, hogy mennyire önző vagy, és mennyire gyenge a hited. Csendesedj el, keresd az akaratát, hallgass rá többet, mélyebben. Néha éppen az Ő korlátozottnak tűnő válaszai az érvényesek és a teljesek számodra. Máskor a figyelem és a belső csend megnyit téged, ki mersz lépni a félelem és érdek szegélyezte komfortzónádból, és szabaddá válhatsz az Ő cselekvésére.
Isten hibáztatása, az elkeseredés vagy a “sültgalamb” várása nem vezet sehová. Menj be hozzá a tapasztalatoddal, és meglátod, Ő a saját ritmusában választ ad majd neked. És ez a ritmus nem önkényes. Ez a ritmus neked a legjobb. Ő sokkal jobban ismer téged, mint te saját magadat. Nálad is jobban tudja, mire van szükséged.
Ez a rovat a ti kérdéseitekből áll össze. Várjuk kérdéseiteket a kerdes@777blog.hu címre, vagy a Facebook / Instagram oldalunkra privát üzenetben!
hirdetés
