A bűn minden ember életében jelen van. Legtöbbször talán észre sem vesszük, azonban beárnyékolja napjainkat. A keresztény ember bizonyossága, hogy van ebből kiút, mégpedig Jézus Krisztus által. Az AGAPÉ+ podcast műsorban Dani Eszter, református lelkész és Papp Miklós, görögkatolikus pap, morálteológus beszélnek arról: mi a bűn, mi a megbocsátás és miért volt szükséges Jézus kereszthalála.
Az AGAPÉ+ podcast legújabb adásának vendégei Dani Eszter, református lelkész és Papp Miklós, görögkatolikus pap, morálteológus voltak. Beszélgetésük központi témája a bűn, és annak kihatása az életre. Azonban szóba került a lelkiismeret, a megbocsátás, Jézus kereszthalála, a megtérés és a bűnbánat fontossága is. Mindezeket személyes tapasztalatokon keresztül osztották meg.
„Ha a modern ember felé fordulunk, akkor nincs két világ, nincs két fajta ember. Mindannyian meghívottak vagyunk arra, hogy jól éljünk, és vezessük az értékek szerint az életünket. Na most ez hívőként is elég nehéz. Én valahol azért lettem morálteológus, mert arra jöttem rá, hogy
sokszor a legjobb híveim fejében is jó gondolatok, dogmák, hitigazságok vannak, de tök bénák, amikor az életüket kell vezetni és döntéseket kell hozni.
Tehát a lefordítás nagyon nehezen megy még hívőnek is. Hát még a nem hívőnek, akinek nincs meg ez a kultúrája.
A középkorig azt látjuk, ahhoz, hogy az ember boldoguljon, két fajta bölcsesség, tudás kell. A szaktudás, a scientia, meg az életvezetési bölcsesség, a sapientia. Mind a kettő szükséges. Egy középkori egyetemen mind a két agyféltekét képezték. Tanították az életvezetést is, a művészetet, az etikát, mindenki tanult filozófiát. A felvilágosodás óta az, ki, hogyan vezeti az életét magánügy lett hirtelen. Mindenki azt csinál, amit akar. Ezt a másik agyféltekét, – ez egy másik fajta intelligencia, hogy hogyan kell az életünket vezetni – ezt az intelligenciát magára hagyták, és csak a szakképesítés megy. Azt toljuk, abból még doktorálunk is.
Lehet, hogy kiváló agysebész vagyok, csak már a sokadik házasságom megy tönkre, tehát nem tudom vezetni az életemet.
A mai világban ezt érezzük, ennek a visszacsapását, hogy az emberek kapkodnak, felszínesen élnek, mindenki ezt csinálja. „Atya ezt ma már senki nem tartja.” Nincs meg az az intelligencia, az a bölcsesség, hogy neked a saját életpályádat hogyan kell alakítani, hogyan kell az életedet vezetni. Magára hagytuk ezt az agyfélteket, ezt az intelligenciát.” – fogalmazott Papp Miklós az életvezetési nehézségekről.
Ezután a lelkiismeret témakörének boncolgatásával folytatta a beszélgetést: „Ma az egyik legnagyobb baj egyértelműen a bűn relativizálása, de ez a lelkiismerettel kezdődik. A lelkiismerettel óvatosan. A lelkiismeret az egy teremtett dolog. Azért kell vele vigyázni, mert egy valódi híd az Isten felé, de ott a hangokat ki kell bogozni.
A lelkiismeretünkben sok-sok hang van, és ott bizony dolgozni kell, hogy ez apám hangja, ez neurózis bennem, ez a társadalom hangja, ez a kortárs hangja, ez a média, ez az én szorongásomnak a hangja.
Tehát egy csomó hang van a fejünkben, és ki kell bogozni, hogy ebből a sok hangból melyik valóban az Istennek a hangja.
Ha ezt meghalljuk, akkor viszont elkezdődik a gyógyulás.
A Biblia alapján azt valljuk, hogy a megtérést az Isten kezdi el. Odalép a bűnöshöz, és hol lép oda hozzád? A lelkiismeretedben, hogy elég volt, hagyd már abba, nem ez vagy te, jobb életre vagy hivatva.
A lelkiismeretünkben lép oda mindegyikünkhöz.
Amikor odalépett hozzám, na akkor kezdődik a bűnbánat, és akkor kezdődik utána a munkafázis, a gyógyulás, ha kell pszichológussal. De a megtérésnél a nulladik lépést az Isten teszi meg. Nem mi vagyunk olyan okosak, meg nem ráébredünk egy podcast után, hanem a lelkiismeretedben azt érzed, hogy érted jön az Isten, és azt mondja, elég volt, nem ez vagy, te több vagy.” – zárta gondolatait Papp Miklós.
Dani Eszter hozzátette: „A Szentírásra mondhatjuk, hogy az Isten szava. A lelkiismeret pedig használja az Isten Szent Lelke, pláne, ha mi tudatosan kérjük, és odafordulunk felé. Jelzéseket ad és formál bennünket.
Az az ige jutott eszembe a római levélből, hogy változzatok meg értelmetek megújulása által, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi a szent és tökéletes, és szánjátok oda magatokat élő áldozatul. Ha odaszánjuk magunkat, és kérjük, hogy Ő vezessen a lelkiismeretünk által is, akkor egyre inkább tisztulni fog a mi gondolkodásunk, és egyre inkább az Isten igazságai fogják meghatározni, és nem a kultúránk.
Azt azért tudnunk kell, hogy mindig a saját kultúránk és az Isten országának az útkereszteződésében élünk keresztény emberként.
Az a kultúra, amiben szocializálódtunk, ami azok az evidenciák, normák, amiket a közösség, amiben élünk, normálisnak elfogad, az hat ránk, és azt mi is esteleg lelkiismeret-furdalás nélkül csináljuk.
Van olyan, hogy a lelkiismeretem megengedi, de az Isten igazsága szerint pedig az nem helyes. Ha én kérem, hogy az Isten a lelkiismeretemet formálja úgy, hogy azon keresztül is szóljon hozzám, akkor finomítani fogja. A Szentlélek használja a lelkiismeretünket, és azoknak a lelkiismeretét is használja, akik még nem Krisztus követő emberek.
Nagyon érdekes, hogy nemcsak Jézus megy a lecsúszott emberekhez, hanem ők állandóan körülveszik. Valamit megéreznek. Akik már nem mehetnek be a templomba, nem mutathatnak be áldozatot, hisz bűnösök. Nem tudják jóvá tenni tetteiket, de Jézuson keresztül mégis az Istenhez kapcsolódhatnak, és ezért körülveszi ez a bűnös tömeg.”
A református lelkész hangsúlyozta:
„A bűn, az végérvényesen elválaszt az Istentől, és nincsen más út.
Ez annyira megoldhatatlan a mi emberi erőnkkel, akaratunkkal, igyekezetünkkel, hogy ezért magának Istennek kellett emberré lennie. Neki emberként és Istenként kellett a kereszten meghalnia, hogy megtörje a bűnnek az erejét.”
A megváltás témájához kapcsolódva Papp Miklós az alábbi gondolatokat osztotta meg: „Azt látjuk, hogy bemegy az ember egy könyvesboltba, és hemzsegnek az önsegítő pszichológiai könyvek. Egyrészt örülünk neki, hogy a modern ember tudatosabban akarja az életét vezetni. Ennek a tudatosabb életvezetésnek örülünk, de néha ez a sok könyv, mintha egy kétségbe esett kiáltás lenne. „Nekem kell az életemet meggyógytani, megjavítani, mert nincs más!”
Roppant fontos tudomány a pszichológia, de önmegváltás nincs, azt csak Krisztus tudja megtenni.
Aki gyógyulni akar a bűneiből használja a pszichológiát is, de a nulladik lépés a teológia, tehát a bűnbánat Isten felé. Nincs önmegváltás, nincs öngyógyítás bármennyi pszichológiát olvasunk, hanem az Istenhez kell fordulni és keresni kell a bűnnek a bocsánatát.”
Majd áttért a megbocsátásra is, amelyről ezt mondta az atya: „Mély ponton megbocsátani nem olyan könnyű. Magamnak sem. Szégyellem magam, gyűlölöm magam. „Hogy lehettem ilyen?” És akkor jön az Isten, és nem azt mondja, hogy figyelj, ha rendbe raktad a szénádat minden irányba, na akkor majd én is megbocsátok.
A megbocsátók sorában Isten nem az utolsó, hanem az első.
Ha valaki ott a mocskomban azt mondja nekem, hogy van tovább, akkor magamnak is könnyebben megbocsátok, és a környezet is könnyebben megbocsát. Ez az alázat az Isten részéről, hogy lejön a mocsokba, és Ő elkezdi a megbocsátást. Nem vár a dicsőséges trónján, hogy na majd jól megítéllek, hanem lejön, a pokolra száll.”
Végül Dani Eszter a bűnbánatnak és a közösségnek a fontosságát kiemelve zárta beszélgetést: „Az első dolog, amit szeretnék mondani, hogy nagyon őszintén. Az utolsó meg, itt minden lépést megerősítve, ami már elhangzott, hogy keress közösséget. Merthogy mi egy individualista világban élünk, és azt gondoljuk, hogy hát a hitünk is a mi magán ügyünk. De sem a zsidó, sem a keresztény közösség nem egy egyéni individualista vallás volt, hanem egy közösség.
Jézus egy közösséget formált, és ennek a közösségnek adta az Ő Szent Lelkét.
Ott tudjuk átélni az Isten országának előízét. Tehát keress egy keresztény közösséget, ahol növekedhet a hited, és egymást kísérhetitek ezen az úton.”
Azt gondolom, a bűn, és az ebből fakadó problémák nehéz téma. Az ember nem szívesen beszél erről. Ez érthető, hiszen senki nem szereti megmutatni hibáit, hiányosságait. Sokszor még önmagunk elől is próbáljuk elrejteni ezeket, azt gondolva, hogy jobb elfelejteni. Azonban ez a beszélgetés rámutat arra, hogy ha feltekintünk Jézus keresztjére, és megértjük értünk hozott áldozatát, rájövünk, hogy Isten szeretete mennyire végtelen. Ő csak arra vár, hogy elé vigyük esendő, gyarló emberi mivoltunkat, és új életet adhasson nekünk.
Péter Anna
hirdetés
