Szoboszlai Dominik élete nem indult zökkenőmentesen. Édesanyja betegsége miatt az orvosok abortuszt javasoltak a kismamának, aki végül kitartott kisbabája mellett. Szoboszlai édesapja, Zsolt mesélt életük ezen nehéz időszakáról és arról is, hogy segítette az apává válás a függőségétől való szabadulásban. Egy történet, ami újra rávilágít arra, hogy az abortusz nem opció!
Szoboszlai Dominik édesanyja, Németh Zsanett fia születése előtt évekig súlyos veseproblémákkal küzdött, sok ízületi gyulladást diagnosztizáltak nála. Az összes belső szervét megtámadta a kór. Volt, hogy rohammentővel vitték át Pécsre, mert leállt a veséje. Ötvennyolcról negyvenkét kilóra fogyott. De aztán egy természetgyógyász segítségével sikerült kigyógyulnia, csodával határos módon. Szoboszlai Zsolt és Kálnoki Kis Attila A Szoboszlai-sztori c. könyvében olvashatunk a magyar focista születéséről.
Szoboszlai Dominik születésének körülményeit így mesélte el édesapja, Szoboszlai Zsolt:
„Több mint egy éve éltünk együtt, amikor várandós lett. A pécsi nefrológusa megpróbálta lebeszélni:– Hölgyem, el kell vetetni a gyereket! Az évekén át húzódó súlyos betegség és a szteroidios kezelések után túl nagy a kockázat. Zsani összetört. Keservesen sírt. Meg akartuk tartani a babát. Kocsiba ültünk, és meg sem álltunk Pécsig. Személyesen akart beszélni az orvossal.
– Mikor lesz nagyobb esélyem arra, hogy normális gyereket szülök, ha nem most, amikor két éve tünetmentes vagyok, nem szedek gyógyszereket, és a baba egyből megfogant? Az orvos némi töprengés után elismerte, Zsani az előző évek kálváriája után most van a legjobb állapotban arra, hogy anya legyen.
– Köszönjük szépen, viszontlátásra!
Április 22-én szűk családi körben tartottuk meg az esküvőt. Zsanit közben veszélyeztetett terhessé nyilvánították, a fehérvári szülést nem is engedték, hanem beutalták a SOTE nőgyógyászati osztályára, hogy az utolsó napokat megfigyelés alatt töltse. Anyósommal úgy vigyáztunk rá, mint a hímes tojásra. Amikor felvittem Budapestre, az első vizsgálatok után megnyugtatták, hogy egy darabig még biztosan nem jön a baba. Hazaküldött Fehérvárra. Este fél kilenckor csörgött a telefonom. Zsani hívott.– Szerintem elindultak a fájások.
Azonnal kocsiba ültem. Zsani tizennyolc órát át vajúdott. Anyósommal ott várakoztunk a szülészet folyosóján. Tanácstalanok voltunk, senkitől sem kaptunk információt, hogy mi történik odabent. Természetes úton kezdődött. A szülésnek másnap lett vége, mert a baba feje, válla megrekedt a szülőcsatornában. Így született meg Domi 2000. október 25-én, 15 óra 3 perckor.
Pólyában hozták ki a folyosóra. Ahogy a kezembe vettem, megfogadtam, hogy egy életre felhagyok minden hülyeségemmel. A fiam születése nagyobb adrenalinlöketet jelentett, mint bármelyik kaszinó.
Ha nincs Domi, valószínűleg nem tudok leállni a szerencsejátékkal; élem tovább azt az életemet, amely miatt Zsani – érthető módon – sokat veszekedett velem.”
Forrás: Szoboszlai Zsolt, Kálnoki Kis Attila: A Szoboszlai-sztori c. könyve, Futball Mágia Facebook-oldal
Borítókép -
Fotó: Fotó: MTI
Szemle
hirdetés
