Mitől szent valaki? Talán attól, hogy tökéletes az élete? Korántsem. Hanem mert Istenhez kapcsol. Ezt élte meg Szalay Rita is, aki tanúságtételében elmeséli, hogyan kötődik Pio atyához, és miket kapott általa.
Hogy mióta vagyok Pio atya tisztelője, nem tudom pontosan, egyszer csak felbukkant az életemben. Talán különös megfogalmazás ez, mégis az a határozott élményem vele kapcsolatban, hogy ő az aki engem megtalált . Valahogy mindig szembejött az interneten, mint például az életét feldolgozó film, Sergio Castellitto remek alakításával. De kaptam ajándékba róla szóló könyvet is egy nem hívő ismerőstől, mert azt ajánlották neki a keresztény könyvesboltban, ahová beesett.
Egyszer a közbenjárását is megtapasztaltam, amikor egy szorongó, rémült állapotban kezembe akadt egy Pio atyát ábrázoló szentkép. Fogalmam sincs, kitől kaptam és mióta hordtam a táskámban, de ha már így alakult, kértem egy kis segítséget tőle.
Nem, nem oldódott meg minden egy csapásra, de olyan volt, mintha szép lassan kisütött volna a nap… azóta is hálával gondolok rá.
Ezen a nyáron én mentem hozzá. Szervezett út volt több állomással, de a leghosszabb időt a Gargano- félszigeten töltöttük Padre Pio városában, San Giovanni Rotondóban. A hajdani kis templom és rendház mellé azóta nagy katedrális épült, az atya üvegszarkofágba zárt testének pedig hatalmas épületkomplexum ad helyet. Tolonganak a zarándokok, akik esténként a helyiekkel együtt megtöltik a nagy templomot is. Mi is szerettünk volna részt venni egy ilyen alkalmon, de sajnos első este lekéstük, már jöttek kifelé az emberek, mire odaértünk. Kicsit csalódottan álldogáltunk a téren, amikor egy nő, gyönyörű hangon énekelni kezdett. Az éneklő lány egy csoportban állt a régi kis templom előtt, és ahogy automatikusan köréjük sereglettünk, azt láttuk, hogy a bejárat fölött kinyílik az ablak és a nyitott ablak mögött szépen bevilágítva egy feszület áll. Azon a karzaton, ahol Pio atya egykor megkapta a stigmáit. Szinte megbabonázva néztük ezt a különös látványt és hallgattuk a megindító szerenádot, amely Jézusnak szólt. Kicsit olyan érzés volt, mintha eljött volna közénk, hogy bár mi elkéstünk, ezen a különös módon mégis Vele lehessünk.
Másnap már egyenesen Hozzá mentünk. A templomban ugyanaz a lány énekelt, így megvártuk és megkértük, hogy énekeljen velünk. Aznap este újra ott álltunk a kis templom nyitott ablaka előtt, és Giorgia Comparato ezúttal velünk énekelt. Megtudtuk, hogy édesapja jól ismerte Pio atyát, munkatársaként sok fényképet készített róla, többek között egy postai bélyegen is az általa készített portréja szerepel. Mindezt Giorgia édesanyja mesélte el olasz és spanyol keveréknyelven, valahogy mégis értettük őt.
A legkülönösebb mondata az volt, hogy mi mind Pio atya lelki gyermekei vagyunk és egy széles mozdulattal minket is bevont ebbe a körbe.
Megható élmény volt, hogy valaki, aki most lát minket először, egy közös ima és ének miatt lelki testvérének nevezzen bennünket, de valahogy ott, Jézussal a téren, ebben nem volt semmi rendkívüli.
Eltűnődtem, mitől szent valaki? Talán leginkább attól, hogy Istenhez kapcsol – és mi ott San Giovanni Rotondóban, Pio atya hajdani kis temploma előtt biztosan összekapcsolódtunk Vele és Általa aztán egymással is.
Szalay Rita
hirdetés
