Te tudod, hogy viszonyulj azokhoz, akik „mások”, esetleg hallássérültek, autizmussal élők vagy nincs anyukájuk és apukájuk? Azok a gyerekek, akik a Bárka táborban nyaralnak, megismerkedhetnek egymás kis világaival és megtanulhatják mi a valódi elfogadás. Ha az érzékenyítés szó szerinted is pejoratívan cseng a mai világban, itt egy szép, Istentől való példa arra, hogyan és mire kell jól érzékenyíteni a gyerekeket és magunkat is.
A Bárkában együtt táboroznak a hátrányos helyzetű, sajátos nevelésiigényű és az átlagos gyermekek. Ez a Magyarországi Református Egyház legnagyobb esélyteremtő programja. Kovács Nikoletta, a Bárka tábor szakmai vezetője mesélt a tábor céljáról, felépítéséről, saját, friss tapasztalatairól.
Ha be kéne mutatnod a Bárka tábort valakinek, aki még nem hallott róla, mit mondanál?
Azt hiszem azt, hogy ez egy varázslatos hely, ahol mindenkinek helye van a bárkán és így a táborunkban is.
2018 óta működik a Bárka tábor, már több, mint hétezer – köztük hátrányos helyzetű gyermeket táboroztattatok.
Ez így van és jövőre az ötvenedik tábort fogjuk megcsinálni, ami szerintem nagyon szimbolikus. Tényleg több, mint hétezer gyereket, idén 674-et táboroztattunk 24 református intézményből, négy táborban és körülbelül 170 stábtag dolgozott velünk.
Milyen korosztálynak szól a tábor?
Alapvetően évfolyammal van meghatározva, tehát első osztálytól 11. évfolyamig, ami nagyjából azt jelenti, hogy 6-tól 18 éves korosztályig – vannak néha idősebbek is.
Mi a tábor missziója?
A fő missziója élményt adni, együtt játszani, együtt lenni. Ha nagyon szakmaian akarom megfogalmazni, akkor az egyik része maga az integráció:
különböző szociokulturális helyzetből érkeznek a gyerekek és őket együtt foglalkoztatjuk, egy csoportban vannak és megtanulnak egymással játszani, elfogadják a másságot,
azt, hogy más körülmények közül érkezik valaki a táborba, és nyilván van egy lelki missziója is. Azt, hogy Isten itt van köztünk, velünk van, a gyerekek úgy mennek haza, hogy megtapasztalják.
Hogy épül fel a tábor struktúrája? Igaz, hogy minden táborozó valamiféle titulust kap?
Igen, hajósat ráadásul! A gyerekeket matróznak nevezzük, innentől kezdve pedig minden stábtag és mindenki, aki bekerül a Bárkába valamilyen pozícióba az kap egy nevet. Vannak a révkalauzok, akik elkísérik, a saját intézményükből hozzák el a gyerekeket hozzánk.
Vannak a fedélzetmesterek, akik a gyerekek mindennapi jólétéért felelnek, ők ébresztik őket, elviszik csoportfoglalkozásra, ők vannak a legtöbbet a gyerekekkel.
Vannak azok, akik a programért felelősek, ők a kormányosok és vannak, akik a délelőtti élménypedagógiai foglalkozásokért felelősek, ők a kapitányok. A fedélzetmester-kapitány-kormányos alkot egy teamet, őket fészeknek nevezzük. Rajtuk kívül vannak a táborban halászok, akik a lelkiséggel foglalkoznak, van vitorlamester, akinek az a dolga, hogy a sajátos nevelési igényű – vagy inkább nevezzük különleges – gyerekekkel foglalkozzon. Van gyermekvédelmi felelősünk, aki kifejezetten azokban a helyzetekben lép be, ahol gyermekvédelmi ügyek kerülnek elő, – a gyerekek megfogalmazzák, akár azt, hogy a táborban mi történik velük, akár a táboron kívül. Nyilván van hajóorvos – a Bethesda Kórház az, aki biztosítja számunka egész héten ezt a fajta biztonságot. Vízimentőink is vannak. Vannak felfedezőink, ők azok, akik a tábor szakmai programjáért felelősek – nekik vannak középvezetőik is. Egészségőrünk is van, aki az egészségvédelemért felel, és vannak a hajóácsok, akik a Református Egyház részéről vannak, az alapfeltételeket biztosítják a tábor számára.
Még elég frissek az élmények úgy, hogy augusztus végével ért véget a táboroztatás. Mi volt számodra a legmegindítóbb élmény?
Minden táborban van egy-egy ilyen pillanat, amit elviszek magammal. Nekem ez már a 22. táborom volt, elég sok történetet tudnék mondani. Idén az egyik ilyen mindenképpen az volt, hogy van egy kislány, aki már évek óta jár hozzánk, autizmussal él és eléggé elkezdték piszkálni – hát a gyerekek ilynek – és nyilván nem annyira jól tudta megvédeni magát ezekben a helyzetekben. Ezt nem is ő jelezte, hanem valaki más és beszéltünk azzal, akivel a fő nehézség volt (egy másik kislánnyal – a szerk.). És az az érzékenyítő pillanat, amikor ott állsz és elmondod neki, hogy figyelj az van, hogy ő így éli a mindennapjait, ő ilyen… Nem is ez volt igazán a szép, hanem amikor másnap stábok elmondták egymás után sorban – úgy, hogy talán ők nem is tudtak erről a beszélgetésről -, hogy mekkorát változott ez a kislány, ő segítette az autizmussal élő kislányt, hogy végig menjen a kötélen a többiekkel együtt, vagy rájuk szólt a többiekre, hogy
„hagyjátok, ő így tudja megcsinálni!”
Egy másik nagyon szép pillanat az utolsó táborban volt: a kisfiú, aki életében nem fürdött még a Balatonban és az első pillanat, amikor bemegy a vízbe vagy készülődik a strandra és mennyire izgul az egész helyzettől… Az is nyilván gyönyörű, amikor ott,
a táborban kiderül, hogy egy-egy gyerek milyen tehetséggel van megáldva és elénekel egy olyan cigány dicsőítődalt, amitől mindenkinek leesik az álla és ez egy 7 éves gyermek szájából…
Mindig egy nagy isteni ajándék ezeket megélni.
A teljes beszélgetést a 777 YouTube-csatornáján és Spotify felületén is meghallgathatod.
December 5-étől nyílik meg a jelentkezési lehetőség a stábtagsághoz és, ha kedvet kaptál, hogy jövő nyáron egy ilyen táborba küldd el gyermekedet, itt tudsz tájékozódni a további információkról: Bárka tábor
hirdetés
