Mi lehet a közös pont a görög-római katolikus, evangelikus, református fiatalokban? Krisztus szeretete, az Ő fényének megosztása, az örömhír továbbadása. Hol van erre nagyobb szükség, mint egy fesztiválon, ahova rengeteg fiatal jár, akik mind keresnek valamit. Hogy hogyan misszióznak a Közös Pontban, hogy élik meg mindezt a sátorvezetők és a lelkivezetők? Ezek mind kiderülnek ebből a cikkből, ahol kérdéseinkre a szervezők válaszoltak.
Mi a Közös Pont célja, honnan és miért indult a kezdeményezés, hol és milyen helyszíneken lehet találkozni ma a Közös Pont sátorokkal? – Lápossy Péter római katolikus pap válasza:
A Közös Pont sátor idén 25 éves, én viszont csak néhány éve csatlakoztam, így a kezdetekről nem igazán tudok beszélni, az indulásáról én is csak történeteket halottam. Legelőször a Sziget Fesztiválon volt ilyen, mert néhány akkori lelkes fiatalban, papokban, lelkészekbe felmerült az igény, hogy jó lenne ott lenni, ahol ennyi fiatal gyűlik össze.
Azt gondolom, a cél azóta is változatlan: jelen lenni a fesztivál forgatagában, nem téríteni, de jelenlétünkkel, programjainkkal és talán leginkább azzal, ahogyan a betérőket fogadjuk, beszélgetünk velük, Krisztus képviselni és hirdetni.
Az is cél lehet, hogy az önkéntesek, akikkel dolgozunk megélhessék a keresztény hit és összetartozás erejét, egy valóban ökumenikus közösségben.
Idén az Ördögkatlanon és a Savaria Történelmi Karneválon voltunk kint, illetve a SZIN fesztivál civil sátrai között lehetett találkozni velünk.
Nyitottak a fesztiválozók az ilyen témájú sátorra, programokra?
Igen, bár azt hiszem viszonylag ritka, aki úgy jön be, hogy kifejezetten ilyen programot keres, persze néha ez is előfordul. Mindig vannak olyanok, akik elkötelezett hívők, eljönnek egy fesztiválra, és örülnek, hogy van egy ilyen lehetőség is, bejönnek például a közös áhítatra, élvezik, hogy egy kicsit itt is lehetnek keresztény közegben. Mások inkább csak ilyen kérdést tesznek fel éppen: „Még sok idő az első koncert, mi tévő legyek addig?” „Jé van itt egy ilyen sátor, mit lehet itt csinálni?” Aztán lehet, hogy el se jutunk a hit kérdéséig, de legalább lesz talán egy olyan élménye, hogy beszélgett egy jót, és a beszélgető társai egyébként hívő keresztények voltak. Aztán előfordulnak kötekedők is, akik direkt belénk akarnak kötni, vagy mert magával a hittel és a kereszténységgel van bajuk, de gyakrabban csak az Egyházzal. Viszont ilyenekből mindig kevesebb van. Én legtöbbször nyitottságot tapasztalok, akkor is, ha nem értenek velünk egyet.
Fotó: Közös Pont
Mit jelent számodra a misszió? Hogyan kerültél be a Közös Pont csapatába? – Hardy Kristóf- a Savaria Történelmi Karnevál sátorvezetőjének válasza:
Egyedül cseppentem be annó 90- 100 vadidegen ember közé, az első képzés azzal a feszengéssel telt kicsit, hogy „nem ismerek senkit, de mégis jó emberek vannak itt, hogy kapcsolódjunk”. Egyébként nem volt egy olyan bonyolult feladat, mert nagyon nyitott emberek voltak ott és nagyon ők is keresték az én társaságomat, nem hagytak egyedül, magányosan lenni. Már az első hétvége után, nagyon pozitívan mentem haza és nagyon befogadva éreztem magam, ezt pedig a második képzés csak megerősítette.
Az volt bennem, hogy bár most kezdek, fiatal vagyok és itt vannak már tapasztalt emberek, akik mégis befogadnak, mégis egy vagyok közülük.
Ez az, amit szerintem csak a Krisztusi szeretet és a Krisztusi közeg tud úgy tényleg mélyről jövően és őszintén megadni. Ezt tapasztaltam meg, egy olyan Jézusi közeget, ahol nem számítanak a felekezetek.
A fiatalok maguktól mennek ki a fesztiválra, ahol csak fiatalok vannak, majd pedig betérnek a sátorba. Hiánypótló misszió. Mind belmissziós, mind külmissziós értéke van, tehát az első pár évben úgy jöttem haza, hogy én itt kaptam és alig adtam valakinek valamit, mert csak leültem beszélgetni emberekkel. Jó néhány év alatt megfogalmazódott bennem, hogy itt egy szolgálat által kap az ember Istentől. Azt pedig, hogy te mit adsz nem biztos, hogy látod egyből. Oda kell figyelni és meglátni azt, hogy a betérők úgy mennek el, hogy itt szeretik egymást az emberek, vagy hogy bejönnek úgy, hogy „ebbe a keresztény sátorba ne menjünk be”, aztán rájönnek, hogy itt nagyon jó és visszajönnek még a fesztivál napjain négyszer-ötször is. Egy olyan fantasztikus sztereotípia rombolás van itt, ami szerintem nagyon hasznos és nem sok helyen találkozhatnak még ezzel a fiatalok.
Hogy a keresztények ilyenek is lehetnek, és nem csak a templomban, a templomon keresztül, az egyházon, felekezeten keresztül találkozhatnak Jézussal, hanem konkrétan a fiatal keresztényektől hallanak róla, azáltal, hogy kiállnak, elmondják, hogy mi van bennük.
Mi a spiri feladata a sátorban, hogyan éled meg lelkivezetőként a fesztivált? Hogyan tudsz töltődni a misszió során? – Filotás Bálint református segédlelkész válasza:
Én tavaly kapcsolódtam be, mint spiri, de 2019 nyarán már volt egy fesztivál a Szegedi Ifjúsági Napok, amikor én még stábtagként voltam jelen, tehát nem ismeretlenként kapcsolódtam be. Vannak olyan lelki vezetők, papok lelkészek, akik nem mennek végig a ranglépcsőn, hanem egyből spirikként kezdenek. A spirinek valóban van tevékeny munkája is, a lelki beszélgetések a csapattagokkal, az áhítatok tartása reggel és este. A betérőkkel is találkozunk, mert bár spirik vagyunk, amúgy meg nem látszódik rajtunk, kivéve Barnabás testvéren, mert ő használja a ferences ruháját. Mi is ugyanúgy bent vagyunk a sátorban általában, mint az “okos szakértő” és néha, ha egy nehezebb beszélgetés van, vagy nehezebb téma van, akkor segítünk. Tehát ez a jó öreg béta szerep a miénk a csoportban, hogy nem mi vezetünk, de mi értünk a legjobban hozzá – és ezt nagyon ironikusan mondtam nyilván.
A másik, ami talán passzív, de mégis jelentőségteljes az az, hogy képviseljük a saját egyházunkat. Én nemcsak, mint Filotás Bálint vagyok jelen, hanem jelen vagyok, mint református segédlelkész is. Ezáltal nyilván oda kell figyelnem, hogy hogyan és miképpen képviselem a református egyházat, hogyan és milyen kapcsolatokat ápolok a többi felekezettel. Ezek pedig a személyes kapcsolatokban mélyülnek el, hogy megértjük a másikat, s bár vannak egyes fogalmak, amiket hasonlóan értünk, de mégis mást értünk alatta, de ugyanakkor vannak olyan dolgok, amiben meg azt látom, hogy sokkal több összekötődés lehetséges a felekezetek között, mint ami jelen van.
Minket azért nem fog annyira szigorúan a sátorvezető, tavaly előfordult, hogy egy-egy fél napot vagy egy kicsivel több időt egyedül tölthettem, feltöltődhettem. Nyilván a spirinek készülnie kell, kerek gondolatokkal kell rendelkeznie, jelen kell lennie. Alapvetően az előtte és az utána lévő időszak, ami olyan tud lenni, hogy feltöltődés. És persze a szolgálat közben is nagyon sokat tud kapni az ember. Jobban megérti, a szolgáló közösséget. Ki miből jön. Jobban megérti a betérőket. Jobban meg tudja fogalmazni azt a kérdést, amire a válasz maga Jézus. S amikor Jézus Krisztus, be tud lépni, mind a szolgálók mind a betérők valóságába, és amikor ezt megéli az ember és megérti, hogy valójában mit jelent Jézus Krisztus és a Szentlélek hatalma és ereje.
Mi volt számodra a legnagyobb kihívás a fesztiválos munkáid során?
Talán nem volt ilyen nagyon nagy kihívás.
Ha volt nehezebb beszélgetés, ahogyan a lelkigondozásban is előfordulhat, akkor bennem az fogalmazódott meg, hogy ezt nem nekem mondja az egyén. Nem miattam mondja azokat a szavakat, amit kimond, hanem én egy segítő ember vagyok abban, hogy fölfelé az Isten felé mondja ki azt, amit elém hoz.
Inkább staféta koromban volt néha nehézség, amikor bejött egy ember és nagyon kötözködött én pedig ez a tipikus kis mindentudó akartam lenni. Az nehéz volt. Mikor ráismer arra, hogy nem mindentudó az ember és abban volt egyfajta nehézség.
A fesztiválos szolgálataid alatt mi érintett meg legjobban? Mikor érezted azt, hogy a munkádnak eredménye is van? Gregersen-Labossa Mátyásnak, a SZIN sátorvezetőjének válasza
Minden évben, mióta Közös Pontozok, élmények sokaságát élem át. Persze egy fesztiválon alapból sok minden történik, amelyek nem hétköznapiak, de számomra nem ezek a meghatározóak.
Az az ökumenikus közösség, amelyet ezeken a fesztiválokon egy csapatként megteremtünk, minden évben szívmelengető számomra.
Ilyenkor közösen indítjuk a napot, majd a legtöbb esetben úgy is zárjuk. Együtt pakolunk, étkezünk. Éneklünk és együtt imádkozunk. Közösségben éljük meg az Istenhez tartozásunkat.
Számomra ez a legszebb része a missziónak. S habár a misszió a feladatunk ezeken a fesztiválokon, mindig hangsúlyozzuk, hogy számunkra az a legfontosabb, hogy találkozzunk az emberekkel, megjelenjünk valamilyen úton-módon az életükben. Erre jó lehetőségek azok a beszélgetések, amelyeket folytatunk a fesztiválozókkal. Hogy ennek egy-egy ember személyes életében mekkora hatása van, azt már a Jóisten gondviselésére bízzuk, ez persze nem jelenti azt, hogy a szolgálatot félvállról vesszük. Célunk, hogy a fiatalok meglássák, jó és érdemes keresztény egyházakhoz és közösségekhez tartozni, kifejezetten a mai társadalmunkban, ahol erre oly nagy szükség van.
Vannak- e holtpontok a hét során, ha igen mi segít, hogy átlendülj rajtuk?
Nagyon hosszú idő az, amíg felkészülünk egy fesztiválra. Képzéseken veszünk részt, hogy minél jobban megismerjük egymást. Erre azért van szükség mert a szolgálat során sok-sok váratlan helyzetbe kerülhetünk. Ilyenkor bízunk abban, hogy segítséget tudunk nyújtani egymásnak. Amikor először voltam 2019-ben Közös Ponttal fesztiválon, volt egy nagyon rossz élményű beszélgetésem. Sajnos lelkileg rendkívül megterhelő volt, ugyanakkor utána nagyon jól esett, hogy a stábom igyekezett megvigasztalni, jobb kedvre deríteni. Felelősségünk van egymásra nézve. Ez talán első, amelyet az együttléteinkben megtapasztalunk.
Ha pedig ilyen csapattal tudunk együtt dolgozni, bármilyen holtponton át tudunk lendülni. Miközben ezt a feladatot ellátjuk, mi is épülünk folyamatosan. Épülünk az ökumenében, tanulunk egymás nézeteiről és megbecsüljük egymás értékeit. Hiszem azt, hogy ennek a munkának van eredménye.
Fejlődtél-e emberileg, ha igen miben léptél előre a missziónak köszönhetően?
Tekintve, hogy én evangélikus lelkésznek készülök, nagyon fontos volt számomra megtanulni úgy odalépni emberekhez, hogy egyáltalán ne érezzem feszélyezve magam. Az egyetemen persze sok mindent tanultam a pszichológiáról, lelkigondozásról, mentálhigiénéről, de a gyakorlatban kevés lehetőségem volt. Erre óriási terepet ad a fesztiválmisszió. Itt nem lehet „elmenekülni” a beszélgetések elől, hiszen oda fognak jönni hozzád. Ugyanakkor magamban is tisztázni kell, mikor, hogyan és milyen helyzetekben kezdjek el egy beszélgetést. Ezek át kell élni, tapasztalni.
A fesztiválok pedig kifejezetten kemény helyszínek, ha Istenről, hitről vagy egyházakról kell beszélni, hiszen olyankor kilépünk a megszokott és biztonságos környezetünkből.
Nagyon sokat köszönhetek ezeknek az alkalmaknak a hivatásom fejlődésében, ezáltal pedig emberileg is közvetlenebbé váltam.
Mik voltak a tapasztalatok az Ördögkatlan Fesztiválon, hogy érezted magadat, mit emelnél ki? – Duma Lillának, az Ördögkatlan sátorvezetője válasza
Az Ördögkatlan Fesztivál idén volt 18 éves. A három baranyai falu utcái minden évben augusztus elején megtelnek zenével, színházzal, kedves emberekkel. Szeretnivaló az egész. A Közös Ponttal Nagyharsány közepén az iskola előtt verjük fel sátrunkat és kívánunk jelen lenni és kapcsolódni ebben a térben. Szeretnénk Krisztust és az Ő egyházát képviselni minél hitelesebben. Egy ökumenikus fiatal felnőtt csapattal délután árnyékkal, este fényekkel várjuk a betérőket. Lehet rajzolni csokiért, levelet írni magadnak a jövőbe, amit egy év múlva kipostázunk, vagy csak simán leülni beszélgetni.
Szeretnénk feltenni kérdéseket, az embereknek időt és teret adni arra, hogy elgondolkozhassanak, mi is a véleményük Istenről, hitről, a láthatatlan világról. Nagyobb programjaink a már klasszikusnak számító „Szólj be a papnak!” – amikor ingyen fröccsért lehet kérdezni egyházi személyektől, illetve a Láthatatlan Színház, ami során bekötött szemmel vezetjük végig a közönséget egy történeten. Idén Ábrahámok és Izsákok élhették át a hírhedt történetet, mikor Isten arra kéri Ábrahámot, hogy áldozza fel egyetlen fiát.
Közös Pont az Ördögkatlan fesztiválon
Fotó: Közös Pont
Hogyan tértél haza a fesztivál után, milyen visszalépni a hétköznapokra, mit viszel magaddal a hétből?
Számomra sokszor meglepő, hogy nemcsak próbálkozunk, hanem Isten tényleg adja a Lelkét és megáldja a sátrunkat. Jó légkör van, amit megéreznek az emberek és megérintődnek. És mi is megérintődünk.
Azt hiszem ezeket látni és saját „bőrömön” is tapasztalni a szelet, ez jelenti a legtöbbet. Idén először vezettem ezt a sátrat és most nehezebb volt hazajönni, mint a korábbi évadokban. Olyan régóta készültem lelkesen rá, nagyon megszerettem a csapatot és élveztem minden napot! Még mindig úgy érzem, hogy Nagyharsány dombjain sétálok. Még nem érkeztem le egészen a hegy lábához.
hirdetés
