Áldott utat mindenkinek – köszönti egyesével utasait a Budapest-kazincbarcikai buszjárat sofőrje. Fekete Nándornak ma ezek a mondatok természetességgel és őszintén szaladnak ki a száján, azonban életében a hitnek közel sem volt mindig ekkora szerepe. Istennel és reformátusságával nem törődve életének egy jelentős részét a világ kínálta élvezetekkel önmaga körül forogva töltötte. A Lét-Ige című műsort szemlézzük, egy megható tanúságtétellel.
„Ha neked van egy gyógyíthatatlan betegséged, és én ismerem azt a betegséget, mert túl vagyok rajta, és itt van a gyógyszer a zsebemben, de nem adom oda neked azt a gyógyszert, és nem mondom el azt, hogy ettől meggyógyultam, és te ebbe belehalsz, akkor én vagyok a gyilkosod…
1989. augusztus 23-án szereltem le, már a katonaságnál is teherautó-sofőr voltam. Leszerelés után házasságot kötöttem a mostani feleségemmel, és ’91 környékén teherautó-gépkocsivezetőként kezdtem el dolgozni. 2021-ig ebben a munkakörben tevékenykedtem, és egész Európát bejártam.
Azt szokták mondani, hogy az istenkeresés első lépése, amikor valaki gyötrődik. Valamiben benne van, kábítószerben, alkoholban, családi problémában, bármilyen nyomorban, és onnan kezd kiáltani fölfelé. Nekem semmi ilyen dolog nem volt. Én teljesen jól éltem az életemet, abszolút kiegyensúlyozottan, a magam stílusa szerint. Az a fajta református identitás, ami a családomat meg az egész falut körbevette, azért egyfajta irányt mutatott, de én ezzel nem foglalkoztam, meg nem is érdekelt.
Kedves lelkész házaspár volt a falunkban, Sályban. Szabó Andrásnak hívják a lelkészt, Editke a felesége. Editke megkérdezte tőlem, hogy „Nándikám, hogy állsz az Istennel?” Mondtam neki, hogy „minden más fontosabb, mint a Szentírás, úgyhogy így vagyunk”. Kikísértek, Szabó András megölelt, és azt mondta: „gyere ide Nándikám, ha nem szeretsz Bibliát olvasni, vagy nem tudod, vagy nincs rá időd, akkor itt van tíz darab kazetta” – és azon református istentiszteletek voltak, Cseri Kálmán igehirdetései.
hirdetésKilencéves voltam, amikor apukám öngyilkos lett, és egyedül maradtunk édesanyámmal. Apakomplexusom van, 56 éves vagyok, de a mai napig nagyon hiányzik a klasszikus fiú-apa kapcsolat. Szabó Andrással nem akartam pimasz lenni, mert benne is azt láttam, hogy egy férfi, egy apakép valamilyen szinten, hiszen gyerekként már volt vele kapcsolatom. Így hát elvettem a kazettát, és mondtam neki, hogy rendben van, akkor elviszem.
Fotó: Bizony, Isten!/YouTube
Jöttem egyszer hazafelé Angliából egy nagyon hosszú útról, és azon gondolkodtam, hogy ha Szabó András megkérdezi tőlem, hogy meghallgattam-e a kazettát, akkor nem akarok neki hazudni. Mondom, beteszem a kazettát, meghallgatom, hogy kegyelem néktek és békesség Istentől, a Mi Atyánktól, aztán kiveszem. Betettem a kazettát, és nem tudom, hogy miért, úgy maradt a kazetta az igehirdetés kezdetén is. Az ige, amikor Jézus azt mondja Nikodémusok, hogy neked újjá kell születni, így, ahogy vagy nem kerülhetsz be az Isten országába, ez beleakadt a szívembe. Rávilágított olyan bűneimre, amit néven nevezett, amit az ige tükrében úgy láttam, hogy ezek bűnök. Jöttem egyszer hazafelé ugyanilyen kazettahallgatás közben, és Bécsnél
leálltam egy parkolóba, behúztam a függönyt, és sírva kértem bocsánatot Istentől.
Mikor az utas beszáll a buszba, akkor nekem nem tűnik már föl, hogy azt mondom: áldás, békesség. Azonnal felkapják a fejüket, azonnal kérdeznek, hogy mi ez, meg ki maga, és akkor itt a lehetőség, hogy el tudom mondani, ez miből fakad. A bizonyságtétel két-három mondatban, vagy épp tízben azonnal megjelenhet.
„Áldott utat mindenkinek! Bárkinek problémája van a pályán, csak nyugodtan jöjjön előre, jó?”
Ezt mind Isten alakítja. Ehhez nekem semmi közöm olyan téren, hogy én majd a másik emberben megváltoztatok valamit. Nem akarom megváltoztatni, csak szeretném elmondani neki, hogy hogyan szereti őt Isten. Szeretném neki elmondani, hogy mi az, amit Isten készített az ő számára.
A keresztény élet egy örökös harc. Harcolni kell nekem is magammal, mert az óember nem veszik el. Az óembernek minden reggel be kell húzni egyet azért, hogy egész nap kába legyen, hogy ne kerekedjen fölül – ezt Gyökössy Bandi bácsi mondja az egyik írásában.
Gondoljátok el, hogy mennyire éhezik és szomjazzák az emberek ezt a fajta szeretetet!
Előfordult, hogy ottmaradt a végállomáson egy hölgy, és mondta, hogy ő most nagyon nagy nyomorúságban van, őszintén megosztotta, hogy mi az, és ott letérdeltünk és imádkoztunk. Napok múlva visszajött és azt mondta, hogy ő nem tudja, mi történt, de ahogy leszállt a buszról, megváltozott az élete. Van ennél jobb feladat, hogy valaki azt mondja, hogy ő leszállt a buszról, és megváltozott az élete?
Fotó: Bizony, Isten!/YouTube
Annyira szeretném, ha nagyon sokan a köreimben megtapasztalnák azt a borzasztó nagy kegyelmet, azt a békességet, azt az isteni gondviselést, amit én megtapasztaltam.
Amikor én kimondtam azt, hogy szeretnék gyógyulni, amikor én azt megtapasztaltam, hogy mit kellene elhagyni, olyan volt, mint a tékozló fiú a disznók vályújánál, amikor azt mondta, vétkeztem az én atyám ellen, hazamegyek. Az apja meglátta, kifutott, megölelte, megcsókolta. Ez tudjátok, mit jelent? Hogy az Atya minden nap elhúzta a függönyt, és azt nézte, hogy mikor jön Fekete Nándi. Minden nap ott állt az Isten, és azt nézte, hogy én mikor jövök. És minden nap azt nézi az Isten, hogy te mikor akarsz menni.
Az, hogy te vasárnap istentiszteleten vagy, hogy te vasárnap úrvacsorázol, és hétfőn, kedden, szerdán, csütörtökön meg azon gondolkozol, hogy hogyan valósítsd meg a saját egódat, én most már ettől hányok. Amióta Isten kicserélte szívemet, és ezen a szemüvegen keresztül nézem az óemberi életemet, akkor nem tudok mást mondani, mint Pál apostol, hogy kárnak és szemétnek vallom a Krisztus előtti életemet. Fekete Nándi fehér ruhát kapott, megbocsátást, és tiszta életet.”
hirdetés
