Amikor valaki Jézust arra kérte, hogy segítsen neki az örökség elosztásában, Ő nem anyagi tanácsot adott, hanem mélyebb figyelmeztetést: „Nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember élete.” Alpek Gergely káplán atya a vasárnapi evangélium kapcsán arra hívta fel a figyelmet, hogy a birtoklásvágy és a kapzsiság hogyan homályosítja el az igazi élet értelmét. „A koporsón nincs zseb” – mondja –, ,,mert az igazi gazdagság nem az anyagiakban, hanem a szabaddá tett szívben rejlik.”
Alpek Gergely terézvárosi káplán vasárnapi prédikációja:
hirdetés,,Az ember életéhez hozzátartozik a birtoklásvágy, a vagyonszerzés. Szeretjük azt, ha valamit magunkénak tudhatunk, ezek közül talán van olyan, amelyre valóban szükségünk van, de ha őszinték akarunk lenni önmagunkkal, akkor talán több az olyan dolgunk, amelyre lényegében nincs is szükségünk. Viszont így mégis el tudjuk mondani, hogy “ez az enyém”. A vagyon mindig egy eszköz az ember számára, hogy bizonyos értelemben biztonságban érezze magát. Sokszor önmagunkat csapjuk be, amikor elhisszük, hogy bármit megszerezhetünk, sőt, még érvényt is szerzünk neki, amikor azt mondjuk, hogy szükségünk van rá.
Ismerjük a reklámok világát, az okoskészüléleken már személyre szabottan, érdeklődési körünkhöz szabva kapjuk a hirdetéseket. Vannak reklámok, amelyek úgy kezdődnek, hogy “A tiéd lehet!” – ez a mondat már belénk táplálja, hogy mi igazából akarjuk ezt, másrészről pedig, hogy meg is tudjuk szerezni. Vagy például ha vásárolsz három kenyérpirítót, kapsz még egyet ajándékba: de kinek van szüksége három vagy négy kenyérpiritóra? Szerintem senkinek.
Túlzásba menő, értéktelen költekezés, amely semmi másról nem szól, csak arról, hogy legyen, és az enyém legyen.
Jézus sem azt mondja, hogy semmink ne legyen, hanem azt mondja, hogy észszerűen cselekedjünk a javainkkal. Értelemszerű, ha szeretnénk kulturált környezetet, normális életkörülményeket, élhető világot magunk körül. De az mérgező magatartás tud lenni, ha mindig a haszonlesést keressük, nem foglalkozunk mással: ilyenkor lehet, hogy minden megvan, körülbástyázzuk magunkat az anyagi dolgokkal, de az igazi élet terén elérhetetlenné válunk. A kacatokkal elszigeteljük magunkat, nem látunk mást, csak kizárólag önmagunkat és a szerzeményeinket. Jézus válasza egyértelmű: “vigyázzatok, és őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert ha bőségben él is valaki, életét akkor sem a vagyona tartja meg”. Ezzel Jézus áthelyezi a hangsúlyt az életre, hogy az ember próbáljon megtenni mindent azért, hogy ezt az ajándékot – magát az életet – megfelelően használja ki. Az életünk nem attól válik életté, hogy vagyonosodunk. Meg kell értenünk, hogy a vagyon nélkül is tudunk élni! Itt van a példabeszédben szereplő ember, aki logikusnan gondolkodik: “ha nincs hely, ahová a gabonát tegyem, akkor építek nagyobb tározót”. Igen ám, de akkor lehet, hogy ennek soha nem lesz vége: lehet, hogy lesz még több termés és majd még nagyobb magtár kell.
Ez annak az elmélete, hogy “még, még, még – ennyi nem elég!”.
Sokszor a fogyasztás kultúrájáról beszélnek, amely arról szól, hogy mindig az újabb, a szebb, a fejlettebb kell az embernek. Emiatt mindig kényszeres lesz az az élet, amit él, mert egyszerűen soha nem lesz elég. Aki így él és gondolkodik, arról Jézus egyfajta ítéletet mond: “Esztelen…”. Ez egy buta, mérgező magatartás, észre kell vennünk, hogy minden dolog elmúlik, sőt, a mi életünk is ezen földi keretek között mulandó. Ahogy egy pap ismerősöm mondta, a koporsón nincsen zseb, és a halottas menet nem áll meg a bank előtt. Nem lenne szabad, hogy az anyagi javak határozzák meg a mindennapjainkat, nem szabad függnünk semmitől. Ha szabad életet akarunk, akkor el kell szakadnunk mindentől, ami fogságban tart. A példázatban szereplő ember a végén azt mondja magáról, hogy megvan mindene, most már élvezheti az életet. De nincs mit élvezzen! Nincsen célja, igazában véve nincs is élete. Nagyon fontos, hogy tudatosan és bölcsen éljük az életet.
A testvér – aki azt kérte, hogy igazságosan legyen elosztva az örökség, – az evangélium elején még azt gondolta, hogy akkor lesz boldog, ha megkapja a részét, de
az igazi boldogságot az evangélium végére érti meg: rájön, hogy akkor még boldogabb, ha erről le tud mondani!
Lehet számolgatni és mutogatni, hogy mennyi pénzem és mindenem van, hogy milyen gazdag vagyok, de őszintén, tegyük fel a kérdést: mit érünk el vele? Semmit.
Ez nem az életünket szolgálja. A testvérpár esetében nem az örökség a lényeg, hanem, hogy ők testvérként élhetnek, amit csak akkor tudnak igazán megélni, ha az örökségről, vagy annak vágyáról lemondanak. Ekkor szabaddá válik a szív és azt a világot építi, aminek van értelme.
Tegyük szabaddá mi is a szívünket és ezzel a szabadsággal vágjunk bele a függésektől mentes, boldog életbe!”
Teljes beszéd:
hirdetés
