Miközben a művészek azon dolgoznak, hogy XIV. Leó pápa mozaikját felhelyezhessék a Falakon kívüli Szent Pál-bazilikában található pápaportrék hosszú sorába, újra felébred a kíváncsiság – és egyesekben a babona is. Felmerül az ismerős kérdés: Mi történik, ha elfogy a hely?
A Szent Pétertől kezdve minden pápát ábrázoló portrék hagyománya I. Leó pápa idejére, az V. századra nyúlik vissza. Ezek a köralakú képek — úgynevezett tondók — körbefutják a templomhajót, az apostoli utódlás vizuális krónikájaként szolgálva. A sorozat egy különös legendát is táplál, miszerint amikor minden hely betelik, eljön a világvége.
A legenda igencsak távol áll a hivatalos egyházi tanítástól. Ennek ellenére évszázadok óta kering, és minden alkalommal előtérbe kerül, amikor új pápát választanak. Különösen nagy lendületet kapott az 1823-as tűzvész után, amely a bazilika jelentős részét — beleértve a mozaikokat is — elpusztította.
Amikor XII. Leó pápa megkezdte a bazilika újjáépítését, az új mozaikportrék sorozatát korlátozott számú helyre tervezték. Azóta minden egyes új körkép egy lépéssel közelebb viszi a templomot a vélt „vég” felé.
hirdetés
Az apostoli utódlás vizuális krónikája a Falakon kívüli Szent Pál-bazilikában – Fotó: Dudás-Kass Csenge
Az Egyház nem támogatja a mozaikok apokaliptikus értelmezését. A Katolikus Egyház Katekizmusa emlékezteti a híveket, hogy az idők végezetének időpontja mindenki elől rejtve van (KEK 1040).
A katolikus tanítás a végítélet tekintetében a készenlétre, a reményre és a bizalomra helyezi a hangsúlyt — nem a félelemre.
XIV. Leóval, a 267. pápával a bazilika ismét egy lépéssel közelebb kerül építészeti határához – bár még több tucatnyi szabad hely áll rendelkezésre. A babona mégis költői súllyal bír: elmélkedésre hív az idő, a mulandóság és az isteni gondviselés titkairól — olyan kérdésekről, amelyek mélyen emberiek, és mindenkit érintenek.
A mozaikok nem csupán díszítőelemek; mintegy vizuális teológiaként funkcionálnak. Minden portré tanúságot tesz egy emberről, akit arra választottak, hogy viselje Péter szerepének terhét és áldását egy folyamatosan változó világban.
A világ pedig valóban megváltozott: a császároktól az elektromos világításig, a vértanúktól a modern médiáig a mozaikok hagyománya mindvégig kitartott. Tűzvészek, háborúk és reformok után is az Egyház halad tovább az útján – mozaikonként, pápaságonként.
Jelenleg még üres az a hely, ahová XIV. Leó mozaikja kerül majd, bár egy finom fénysugár már megvilágítja azt a pontot, ahol hamarosan megjelenik a képe. A késedelem teljesen normális: Ferenc pápa mozaikját csaknem kilenc hónappal megválasztása után helyezték fel. A Vatikáni Mozaikműhely – amely évszázadok óta felelős Róma számos műalkotásáért – most nagy gondossággal készíti a darabot. Amikor majd leleplezik, az nem a vég, hanem a folytonosság jele lesz.
A Falakon kívüli Szent Pál-bazilika igazi üzenete nem a végítélet, hanem a remény: a történelem során végighúzódó hosszú utódlási lánc néma tanúja egy Galilea partján tett ígéretnek – annak, hogy a halál nem győzedelmeskedik.
Forrás: Aleteia
hirdetés
