A tegnapi grazi iskolai lövöldözésben egy 21 éves volt diák két fegyvert használva tizenegy embert megölt, többeket megsebesített, majd öngyilkosságot követett el. Amikor tragédiák rázzák meg a világot, a keresztény ember első válasza a csendes imádság és az együttérző jelenlét. A szenvedés titka sokszor felfoghatatlan, de hisszük, hogy Isten nem a gonoszság forrása, hanem velünk szenved és hordoz minket a legnagyobb fájdalomban is. A hit nem ad mindig azonnali válaszokat, de biztosít arról, hogy a szeretet végül győzedelmeskedik a gonosz felett. A keresztény ember a békesség eszköze kíván lenni ebben a megtört világban: imádsággal, megbocsátással és szeretettel válaszol a bűn pusztítására. A reményünk Krisztusban él, aki legyőzte a halált, és aki képes új életet fakasztani még a legsötétebb helyzetekből is.
Rendőröktől hemzsegő utcák, szirénázó mentőautók, cikázó helikopterek lepték el Graz városát. Kedd délelőtt a közvetlen szomszédságunkban, 350 km-re Budapesttől a sátán ismét kezébe vette az irányítást, és rombolt. Ezúttal emberéleteket követelt gonoszsága, ártatlan emberekét. Olyanokét, akik reggel felkelve elindultak az iskolába. Elindultak, hogy tanuljanak, együtt legyenek, fejlődjenek, szeressenek, szeretve legyenek. Úgy indultak el, mint mi mindannyian; munkába vagy iskolába. Nem gondolva arra, hogy talán ma látjuk utoljára szerettünket, fiunkat, lányunkat. Tizenegy emberélet, köztük a gyilkosé, aki szörnyű és elfogadhatatlan tette után saját maga vetett véget életének, miután megölte embertársait.
A többi néma csend. (William Shakespeare: Hamlet)
Embertárs. Olyan szokatlan, fura kifejezés, idegenkedünk is tőle, mert nem túl trendi. Nincs benne semmi vagányság, zsiványság, amit a mai kor megkövetelne tőlünk. Mert ugye a felgyorsult világ diktál, ő próbálja megadni a tempót. Olykor sötéten, rossz és kanyargó utakra terelve a másikat, hogy elterelje a figyelmet a lényegről, a szeretetről. A szeretetről, ami maga Isten. Ő, aki úgy szerette a világot, hogy egyszülött fiát adta érte. Ellene szól az egész, a gonosz, a sátán róla szeretné elterelni a figyelmet, hamis istenképeket állítva bennünk. Olyanokat, amelyek felébresztik bennünk a vágyat a pusztításra. Ez a célja évezredek óta, és ma is ezen munkálkodik. Jön és elvisz, megpróbál elcsábítani az áligazságra. Le kell szögeznünk: a sátán létezik. De innen is üzenjük neki jó hangosan:
„boldogok, akik sírnak, mert ők vigasztalást nyernek”. (Mt 5,4)
Kedves szülők és nagyszülők, testvérek, rokonok, barátok a gyászban és elkeseredésben! Veletek vagyunk, együttérzésünkkel, szeretetünkkel. Veletek vagyunk ezekben a fájdalmakkal és gyötrelmekkel teli időkben, amikor a szomorúság bizonyára elviselhetetlen és felfoghatatlan. A mi Urunk Jézus Krisztus is együttérez veletek, veletek gyászol és veletek sír, mint Lázár halálakor: „Jézus, amikor látta őt sírni… megrendült lelkében, és könnyekre fakadt”. (Jn 11, 31-35)
Jézus odalép hozzátok ezekben a percekben, odahajol hozzátok és halkan, de annál erősebben átölel titeket. A gyászban és szenvedésben nincs más orvosság, csak Ő és az Ő gyengéd szeretete. Az a szeretet, amely azt mondja nekünk:
„jöjjetek hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és terhet hordoztok, és én megnyugvást adok nektek”. (Mt 11, 28-30)
Nekünk, keresztényeknek is van fegyverünk és fegyvertartási engedélyünk. Fegyverünk a szelídség, tisztaszívűség, irgalmasság, békességszerzés, hit, remény, szeretet. Ezzel komoly háborút lehet nyerni a sátánnal szemben. A keresztény ember aszimmetrikus erkölcse, amely szembemegy a világéval, talán mások számára értelmetlen, de a mi számunkra komoly fegyvertény. A szemet szemért és fogat fogért elvei helyett a Jézustól tanult erkölcsi magatartásunknak feleljünk meg elsősorban:
„Hallottátok, hogy a régiek ezt a parancsot kapták: Ne ölj! Aki öl, állítsák a törvényszék elé. Én pedig azt mondom nektek: Már azt is állítsák a törvényszék elé, aki haragot tart embertársával.” (Mt 5, 21-22)
„Hallottátok a parancsot: Szemet szemért és fogat fogért. Én pedig azt mondom nektek, ne álljatok ellent a gonosznak. Aki megüti a jobb arcodat, annak tartsd oda a másikat is!” (Mt 5, 38 – 39)
„Hallottátok a parancsot: Szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet. Én pedig azt mondom nektek: szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok üldözőitekért!” (Mt 5, 43-45)
Most a mi kis csendünket járja át a Szentlélek vigasztaló ereje. Ebben a csendben gondoljunk a grazi iskolában meghalt ártatlan embertársainkra, a kórházban ápolt sebesültekre, a lelki traumákat átélt szemtanúkra, az összetört szívű anyákra és apákra, nagyszülőkre, gyászoló testvérekre, rokonokra, barátokra. Kérjük a mi Urunkat, Jézus Krisztust, hogy ölelje át őket jó szorosan, árassza rájuk kegyelmét, sírjon velük, mint Máriával és Mártával Lázár halálakor.
Urunk, kérünk Téged, hogy elhunyt testvéreinket pedig fogadd be jóságosan országodba!
hirdetés
