„Keresem az Urat a szorongatás napján; éjszaka szüntelen hozzá emelem a kezem” – olvassuk a 77. zsoltárban. Mindez gyönyörűen megjelenik a Chosen című sorozat egyik jelenetében, amelyben Dávid király hallja Aszáf zsoltárát. Érdemes megnézni, akár többedjére is!
Sok kedvenc jelenetem van a Chosen című sorozatból, és persze a legtöbben Jézus is szerepel. Van azonban egy jelenet a 3. évadban, amely az ószövetség korára repít vissza, Dávid uralkodásának idejére. Ekkor hallja meg Dávid király először Aszáf zsoltárát. Annyira szép, ahogy a kimondott szavak megragadják Dávidot, és a zenei aláfestéssel együtt
érzi, tudja, hiszi Isten hűségét, jóságát!
Közben pedig ugrunk előre az időben, és látjuk a tanítványokat, hogy mennyire szól róluk is ez az ige. Ugyanúgy, ahogy nekünk is, 2025-ben – időtlenül igaz. Azt gondolom, ez a rész nemcsak az érzelmeinkre hat, hanem mélyebbre, a szívünkre.
Érdemes elolvasnod a 77. zsoltárt, és előtte vagy utána megnézni a jelenetet, így fog kiteljesedni az egész.
Istenhez száll szavam, hozzá kiáltok,
Istenhez száll szavam,
hogy meghallgasson.
Keresem az Urat a szorongatás napján;
éjszaka szüntelen hozzá emelem a kezem,
lelkemnek nincs vigasztalása.
Istenre gondolok és sóhajtozom,
róla elmélkedem, és eleped a lelkem.
Szemem nyitva tartod,
nyugtalan vagyok, s nem tudok szólni.
Régmúlt napokra kell gondolnom,
a hajdani évekre emlékezem.
Az éj óráiban töprengek szívemben,
gondolkodom, fürkészi a lelkem:
„Eltaszít az Isten egyszer s mindenkorra?
Nem lesz már soha irgalmas?
Kegyelme örökre elveszett?
Elenyészett a minden nemzedéknek
adott ígéret?
Isten elfeledte volna a jóságát?
Bezárta irgalmát haragjába?”
S így szólok: „Az a bánatom, hogy
a Magasságbeli jobbja megváltozott.”
Emlékezem az Úr tetteiről,
gondolkozom a hajdani csodákról.
Minden művedet megfontolom,
minden tettedet mérlegelem.
Isten, szent a te utad!
Hol van olyan Isten,
mint a mi Istenünk, olyan fölséges?
Te vagy az Isten, aki csodát művelsz,
a pogányok előtt is feltártad hatalmadat.
Erős karral megszabadítottad népedet,
Jákob és József fiait.
A vizek láttak téged, Istenem,
a vizek láttak és megborzadtak,
a hullámok a mélységekig megremegtek.
A felhők bőven öntötték a vizet,
a felhők megdördültek,
nyilaid szétrepültek.
Mennydörgésed visszhangzott
a forgószélben,
villámaid beragyogták az egész földet,
a föld megingott és megremegett.
Utad átvitt a mély tengeren,
ösvényeid átszelték a nagy vizeket,
s lábadnak nyoma nem volt látható.
Mint egy nyájat, néped úgy vezetted
Mózes és Áron kezével.
hirdetés
