A Kárpát-medencei reformátusok egyik legnagyobb zenei ünnepét most szombaton, június 7-én este, Budapesten rendezik meg. A XXII. Református Énekek koncert és istentiszteletnek az Operaház ad otthont, amely méltó helyszínül szolgál az este szakralitásának.Az eseményről Zila Gábort kérdeztük. A szervező Református Közéleti és Kulturális Alapítvány ügyvezetője többek között elmondta, hogy „Isten dicsőítése olyan közös pont lehet, ahol őszinte találkozásokat élhetünk meg egymással és Istennel is”.
A felcsendülő dallamokon keresztül a jelenlévők megtapasztalhatják a határokon átívelő összetartozást, melyet a Kárpát-medencei Egyesített Református Kórus közreműködése mellett számos neves karmester, orgonista biztosít.
Hogy halad a szervezés a június eleji eseménnyel kapcsolatban? Mi a legnehezebb egy ilyen kaliberű rendezvény létrehozásában?
Hála Istennek, egészen jól állunk, mondhatni az utolsó simításokat végezzük, folyik a jegyek értékesítése. Szépen alakul a program, a fellépő művészek tekintetében is végleges névsorral rendelkezünk. A nehézségek pedig inkább örömteli kihívások, ugyanis azt látjuk, hogy a református zenei életben nagy a felpezsdülés, sok az esemény, így picit osztoznunk kell a művészeken és a programokon más események szervezőivel is.
Fotó: reformatus.hu
Mi a célja a rendezvénynek? Miért és hogyan született meg ez az ötlet 2002-ben?
A rendezvénynek két célja van. Egyfelől közösen ünnepelni és hálát adni Istennek, hogy megtartott bennünket az elmúlt esztendőben is, hiszen évente van módunk találkozni ezen a koncerten. A másik fontos cél pedig, hogy megmutassa azt a hatalmas református énekkincset, amit nagyon sokszor nem is veszünk észre és talán néha már kicsit unottan énekeljük őket vasárnaponként. De ha kicsit jobban odafigyelünk, meglátjuk, hogy
hatalmas érték van a kezünkben, hiszen nemcsak énekben mondott imádságok, hanem sokszor szinte énekelt prédikációk ezek a dalok.
Ezt szeretnénk megmutatni olyanoknak is, akik nem feltétlenül rendszeres vendégei a református templomoknak. Idén különlegesség még, hogy mivel a pünkösd előtti szombaton tartjuk a rendezvényt, megragadjuk az alkalmat, hogy közös elcsendesedéssel készüljünk az ünnepre.
Miért épp az Operaház ad otthont ennek a rendezvénynek? Hogy járul hozzá a hely miliője az élményhez?
Csodálatos élmény volt, amikor azt tapasztaltuk, hogy főigazgató úr (Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatója – a szerk.) néhány esztendővel ezelőtt megkereste Böszörményi Gergelyt, a rendezvény alapítóját azzal, hogy mi lenne, ha egyszer a művészet temploma valóságosan is egy kis időre templommá válna. Így kerültünk az operába, csodálatos helyszín, tökéletesen alkalmas ilyen típusú koncertek lebonyolítására is. Lenyűgöző tér és jó ebben a lenyűgözöttségben Istenre mutatni, ez tovább emeli az ember szemét.
Kiknek ajánlják az eseményt? Felekezettől függetlenül nagy élményt adhat a rendezvény?
Azt gondolom, hogy a zene és az ének olyan kincs, amely összeköt bennünket, nem szétválaszt. Sokszor tapasztalhatjuk, hogyha csak jövünk-megyünk egy tömegben, ahol megszólal a zene, egymástól teljesen független embereknek elindul a kezük, a lábuk; ha ismerik az éneket, akkor pedig közösen kezdik el énekelni. Ez az alkalom erre különösen szép lehetőség. Találkozhatunk és közösen odafordulhatunk Istenhez, hiszen, ha hiszünk Ágostonnak, akkor mondhatjuk, hogy „aki énekel, kétszeresen imádkozik”. Isten dicsőítése olyan közös pont lehet, ahol őszinte találkozásokat élhetünk meg egymással és Istennel is.
Mit szimbolizál a Kárpát-medencei Egyesített Református Kórus?
Az összetartozásunkat. Itt, a Kárpát-medencében összeköt minket egy közös történelmi, nemzeti múlt, a közös Istenhez fordulás és közös dicsőítés hagyománya. A Magyar Református Egyházban – és ezt most szándékosan használom így – 2009-ben, az Alkotmányozó Zsinaton írásban manifesztálódott nyoma lett, vagyis a Kárpát-medencei református egyháztestek kimondták, hogy újra összetartozónak vallják magukat a trianoni szétszakítottság után. Az Egyesített Református Kórus, ez a koncert és istentisztelet mindig felhívja a figyelmet arra is, hogy összetartozunk hitünkben és nemzetünkben is.
Hogy ölt majd az esemény istentiszteleti jelleget az Operaház falain belül?
Ennek nagyon szép régi hagyománya van. Minden egyes zenei blokk egy-egy kapcsolódó Igével kezdődik, melyet lelkipásztorok olvasnak fel. Majd az egész alkalom közös imádsággal és áldással zárul.
Az énekelt imádságban, az olvasott Igében, az Istenhez fordulásban és az Őelőtte való elcsendesedésben teljesedik majd ki az esemény.
A programról részletesebben ITT olvashatsz: https://www.opera.hu/hu/musor/2024-2025/xxi-reformatus-enekek/magyar-allami-operahaz-2025-06-07-1930/
hirdetés
