A fiatal, iskolás évek egyik célja talán az, hogy felfedezzük, mire hív minket Isten. Felismerjük a talentumainkat, amikkel szolgálhatunk, pályát, egyetemet választunk, és megtaláljuk valóban milyen utat szán nekünk az Atya. Hogyan lehet felismerni a hivatásunkat? Szabó Dániel piarista szerzetes a kecskeméti Piarista Gimnázium tanulóival beszélgetett ezekről a kérdésekről a Duna “De őszintén” című vallási műsorában.
Nagyon sok kérdés fölmerülhet a pályaválasztás, hivatásválasztás szempontjából. Mi, az, amin elgondolkodtatok, ami alapján döntöttetek? És mi segített benneteket ebben a döntésben?
“Én nagyon-nagyon sokat imádkoztam, hogy valami jelet kapjak, útmutatást, hogy merre menjek tovább, és mivel tudok a legtöbbet adni.
hirdetésNagyon szeretném megmutatni az embereknek, hogy ez a világ igenis szép, igenis vannak benne csodák, ezt csak meg kell találni magadban, és utána a környezetedben, és meglátni ezt a fényt, ami igazából itt van bennünk, mert itt van velünk Isten,
nekem erre a legjobb út igazából a mesék elmondása és megosztása” – osztotta meg elsőként Panni.
Bernadett elmondta, hogy ő hivatásában másoknak szeretne segíteni, Istent szeretné megmutatni, átadni másoknak.
“Ezen nagyon sokat imádkoztam, ugyanis az elején nagyon nehéz volt, hogy mégis így mire hívna Isten. Majd rájöttem, hogy ezt a vágyat, ami Isten vágya velem, azt elülteti a szívemben, és hogyha én vágyom valamire, akkor az lehet, hogy Istentől ered.”
Miben fedeztétek fel az Isten hívását? Melyek voltak az apró jelek, melyek segítettek Benneteket?
“A templomban, ahova járok, több orvos ismerőst is összegyűjtöttem a szolgálat során, és ők is mindig mondták azt, hogy megvan bennem az a lelkiség, amivel tudnék jól gondoskodni a betegekről, akár fizikailag, akár lelkileg “– mondta Dani
“A másokon való segítés nagyon fontos, mikor ezt teszem, akkor valahogy annyira meg tudok feledkezni magamról a másikért, hogy annyi szeretetet tudok adni és ezáltal kapni, hogy úgy érzem, hogy a helyemen vagyok. A Ferences Szegénygondozó Nővérekhez szoktam járni és velük menni szolgálni” – tette hozzá Bernadett.
“Abból tudjuk jól meglátni, hogy Istennek mi a célja velünk, hogy mihez kaptunk tehetséget, mihez van kellő motivációnk, és szerintem ez nem véletlen” – válaszolt Ábel.
“Hogyha ránézünk ezekre, amiket mondtatok az Istennek a hívásáról, akkor fölsejlik, hogy egyrészt valamilyennek megalkotott bennünket, adott nekünk képességeket, van bennünk érzékenység bizonyos dolgokra, keresünk bizonyos helyzeteket. Másrészt ott vannak más emberek, akik látnak bennünket valahogy, akik visszajeleznek ránk, olyan emberek, akik valamilyen szempontból fontosak nekünk, és ott vannak azok a tapasztalatok, amelyeket a gimnáziumi évek során ti is szereztetek, és ezek is nagyon meg tudnak erősíteni abban, hogy merre is érdemes indulni” – zárta le a beszélgetést Szabó Dániel atya.
A teljes beszélgetést megtekinthetitek itt:
hirdetés
