Szőgyényi-Kovács Henrietta iskolalelkész, hittantanár lendületes, világos válaszokat adott arra, hogy lehet a diákok bizalmát elnyerni, tudják-e kezelni a diákok az érettségivel járó stresszt és vajon hogyan hallhatjuk meg Isten hangját egyetemválasztáskor? Gyakorlati pedagógiai módszereket és a nevelésről vallott elveit is kifejtette a beszélgetés során.
A reformatus.hu interjújában a Rózsakerti Demjén István Református Általános Iskola és Gimnázium iskolalelkésze, Szőgyényi-Kovács Henrietta és egy érettségiző diákja – Máthé Imola Petra – az érettségivel járó nehézségek hittel való elhordozásáról, stresszkezelésről, és gyakorlati praktikákról mesélt. A párosinterjú után a 777-nek lehetősége nyílt a téma mélyebb kibontására Henriettával. Interjúnk.
Fotó: Magyaródi Milán
Mi a leggyakoribb téma, probléma, amellyel Önhöz mint iskolalelkészhez fordulnak a diákjai?
A diákok általában az életkoruknak megfelelő kérdésekkel szoktak hozzám fordulni. Leggyakrabban az emberi kapcsolatokból fakadó nehézségekkel keresnek meg – olyan kérdésekkel, amelyek párkapcsolati, szülőkkel való viszonyra vonatkozó, vagy éppen az osztályközösségen belüli konfliktusokkal kapcsolatos problémákat takarnak. De ide tartozik az is, amikor az új tanulóknak segítek a beilleszkedésben. Csodálom őket, hogy képesek tanulni, koncentrálni, sportolni a rengeteg érzelmi vihar közepette. A diákokkal folytatott beszélgetéseim alkalmával azt igyekszem velük feltárni, hogy ők milyen embereknek tartják magukat, milyen barátokra vágynak és miért. Fontosnak tartom, hogy ebben a korban megtanulják és kifejlesszék az önreflexiós képességet, hogy legalább a saját érzelmeiket meg tudják fogalmazni, ha már nehéz a kortársakhoz, szülőkhöz, tanárokhoz való kapcsolódás.
Előfordul sajnos, hogy gyász témában keresnek fel, mert elvesztettek barátot, párkapcsolatot, nagyszülőt. A legszomorúbb az, amikor egy szülőt veszítenek el.
Természetesen elő szokott fordulni az is, hogy teológiai kérdéssel keresnek meg. Például azzal, hogy hogyan él egy keresztyén ember, mi a megtérés, mit kezdjen az ember a haragjával, ami esetleg Isten ellen irányul. Vagy azzal, hogy bulizik és fogyaszthat-e alkoholt egy keresztyén fiatal. Vannak olyan diákok, akik ifjúsági csoport vagy gyülekezet keresésben kérnek segítséget.
Hogy látja, mennyire tudják kezelni az érettségivel járó megterheltetéseket a diákok?
A kép, amit látok, az vegyes. Erős a gyanúm, hogy azért előbb-utóbb mindenki elkezd szorongani. A szalagavatóig kevesen beszélnek az érettségivel kapcsolatos szorongásról, mert lefoglalja őket a sok táncpróba, ruhapróba, na és persze az after party szervezése. A szalagavató után azonban sokukban realizálódni kezd, hogy már nincs sok idő hátra az érettségiig.
A szorongást többféleképpen kezelik a diákok. Vannak olyanok, akik a lazaság álarcát veszik föl, talán magukat is nyugtatva, tagadva, és ezzel lehasítva a szorongást. És vannak olyanok, akik elkezdenek nagyon tanulni és szinte mást nem is csinálnak. Vannak, akik a szorongást túlzott alkoholfogyasztással, dohánytermékek használatával próbálják csökkenteni. De olyanok is akadnak sokan, akik sporttal, egészséges életmóddal próbálnak készülni a mentális megterhelésre, amit az érettségi vált majd ki belőlük.
Hogy tud segíteni a szorongó diákjain?
Szeretném megemlíteni, hogy az iskolánk vezetősége számára nagyon fontos a diákok hitbeli fejlődése mellett a mentális egészségük is. Két évvel ezelőtt alakult meg egy mentálhigiénés munkacsoport, amelynek tagjai közé tartozik az iskolaorvos, a védőnő, három pszichológus, két gyermekvédelemért felelős szakember és a mentálhigiénés végzettséggel rendelkező iskolalelkészek is. Felépített és kidolgozott stratégiákban gondolkodunk évfolyamokra bontva, és ennek fontos része a végzős diákok megsegítése. Dolgozunk velük csoportban és egyénileg is. Minden osztályfőnök egyesével ül le velük beszélgetni az érettségivel, továbbtanulással kapcsolatos érzéseikről és terveikről.
Természetesen én is szoktam velük csoportban és személyesen is beszélgetni az érettségivel kapcsolatos nehézségekről.
A hittanóra keretein belül időt szánok arra, hogy felmérjem a szorongás szintjét egyszerű játékok segítségével. Például, hogy álljanak egy képzeletbeli számegyenesre, hogy mennyire érzik szorongatónak az érettségit. Mindenkihez odamegyek, és a tanuló néhány mondatban elmondhatja, hogy mi van benne. A szorongás oldás egyik alapja, hogy olyan hely legyen a hittanóra, ahol bátran lehetnek önmaguk, feltehetik a nehéz vagy kínos kérdéseket, és nem kell attól tartaniuk, hogy megítélem őket azért, amit gondolnak vagy éreznek.
Hogy oldhatjuk a szorongást?
A szorongás oldásban nagyon sokat segít a szociális közeg, amiben a diákok vannak. Két órát szántunk például arra, hogy elkészítse mindenki a saját szociális atomját. Röviden ez azt jelenti, hogy mindenki összegyűjtötte azokat az embereket, akikkel kapcsolatban vannak, majd ki kellett választani a 8 legmeghatározóbb embert. A táskájukban lévő tárgyak közül ki kellett választani 8 tárgyat, amelyek jelképezték ezeket a személyeket, és ezek közül egy tárgyat kellett választani, amely viszont magát a diákot jelképezte. A padokon aztán el kellett helyezni magukhoz képest közel vagy távol az egyes tárgyakat aszerint, hogy ki-ki mennyire érzi magához közelinek vagy távolinak a választott személyt. Önmagában egy ilyen képre ránézni is rengeteg információt tartalmaz. Párokban kellett elmesélni és bemutatni az „alkotásokat” a padtársnak. Végül arra kértem őket, hogy mondják el, hogy ha lehetne, akkor hogyan nézne ki a számukra ideális szociális atom. A rákövetkező órán arról beszélgettünk, hogy ki mire látott rá, önmagával és a kapcsolataival szemben. A célom az volt, hogy lássák meg, hogyan néznek ki a kapcsolataik, lássák, hogy kihez tudnak fordulni a nehézségeikkel, szorongásaikkal.
A tanmenetbe is szeretek olyan témákat behozni, amik segítenek nekik megküzdeni a stresszel. A 12-es hittan tananyag része a Tízparancsolat, mint a keresztyén etika alapja. A negyedik parancsolattal kapcsolatban több órán keresztül volt téma a kiégés megelőzése, mind pszichológiai mind keresztyén etikai szempontból. Beszéltük arról, hogy honnan ismerhetik fel azt, ha elindulnak a kiégés felé vezető úton, hogy nem szégyen segítséget kérni szakemberektől, illetve milyen erőforrásaik vannak, melyek töltik fel őket egy-egy nehéz időszakban. Beszéltünk arról is, hogy Isten nagyon fontosnak tartja a megállást, a vele együtt töltött időt és a pihenést. Az önmagunkkal való törődés magunkkal és a körülöttünk élőkkel szemben egyaránt felelősségünk, és nem önzés.
Van olyan, amikor a szülőkkel konzultálni kell az érettségi miatt stresszes gyermekről?
Ritkán, de előfordul. Vannak nagyon szorongó diákjaink, akik nehezen küzdenek meg a stresszel. Előfordul, hogy depressziót is látunk, akkor azonnal bevonjuk a szülőket és az iskolapszichológusok segítségével próbálunk megfelelő ellátást biztosítani. Előfordulhat szerfüggés, és drasztikus esetben önsértés is.
Ezek az esetek gyakoriak napjaink diákságának körében?
Egyáltalán nem gyakoriak.
Mi a titok abban, hogy így mernek önhöz fordulni a diákjai, és megnyílnak?
Úgy gondolom, hogy a kamaszok számára a legfontosabb érték a hitelesség egy felnőtt részéről. Törekszem arra, hogy hiteles, önazonos és őszinte legyek velük szemben. Ebben a légkörben mernek ők is megnyílni. Ez nem azt jelenti, hogy a magánéletemet teregetem ki a diákok előtt, hanem azt, hogy megengedem magamnak és nekik, hogy lássák azt, ha rossz napom van, vagy ha éppen jó. Elmondom, hogy valakinek egy bizonyos viselkedése hogyan esett nekem, hogyan hatott rám. Szoktam azért az életemből vett példákat is mondani nekik, például azt, hogy miként küzdöttem meg kisebb vagy nagyobb nehézségekkel, vagy hogyan éltem meg a kamaszkorom adott szakaszait.
Fontosnak tartom a kölcsönös tisztelet értékének átadását. A mentálhigiénés képzésen tanultunk arról, hogy milyen jelentősége van annak, hogy kinek tartjuk a velünk szemben ülő embert – és ezt mindenkinek meg kellett határoznia hite és nézete szerint. Számomra a tanulók Isten teremtményei, önálló individuumok, akik rám vannak bízva, de nem az enyémek. Isten minden diákban kincseket rejtett el, amiket nekem meg kell látni és segítenem kell nekik abban, hogy ezeket a kincseket ők is meglássák és kamatoztassák.
A diákjai nem élnek vissza a közvetlenségével?
Nem. Sok felnőtt fél attól, hogy ha közvetlen és fölvállalja az érzéseit, és nem egy felső polcról beszél a diákokkal, akkor nem fogják tisztelni őket. Én ennek pont az ellenkezőjét látom. Ha a diákok pusztán félelemből engedelmeskednek egy kollégának, az nem a tisztelet jele, hanem a retorziótól való félelemé. Több olyan kollégám is van, aki megértő, közvetlen, elérhető, de az iskola szabályait betartatja a diákokkal. A kettő nem zárja ki egymást. A következetesség és a szeretet ugyanúgy van kéz a kézben egymással, ahogy a törvény és a kegyelem. Sőt, talán ezt hívják nevelésnek.
A legnagyobb kérdés ebben az életszakaszban, hogy mire hív engem Isten, melyik egyetemet jelöljem be? Hogy találhatjuk meg az Úr akaratát a hivatásunkra nézve?
Azok a diákok, aki már hívők, ők elég gyakran foglalkoznak ezzel a kérdéssel. Amikor erről beszélgetek velük, mindig azt boncolgatjuk, hogy melyek a bennük rejlő kincsek, miben tehetségesek, ki miben leli az örömét. Nehéz eldönteni, hogy mivel szeretnének foglalkozni, főleg akkor, ha a szülők más jellegű munkát végeznek, mint ami őket foglalkoztatja. Nem könnyű belelátni a legtöbb munka valódi megélésébe. Ezen a ponton lenne nagyon fontos az önismeret és az önreflexió, hogy a diákok meglássák azt, hogy ők milyen típusú emberek – ezekben igyekszem segíteni az egyéni beszélgetések során.
Fontos a diák személyes Istennel való kapcsolata is, hiszen végső soron az a cél, hogy az Isten által elképzelt helyen találja meg igazán önmagát. De az bizony tény, hogy a Bibliában nincs benne az, hogy például „Károli Jogi kar, BME vagy Semmelweis”. Fontos a saját felelősség és az Istennel való kapcsolat összhangja a döntésben.
Önt hogy hívta el Isten a lelkészi szolgálatra?
Lassan és fokozatosan. Ahogy a megtérésem, úgy az elhívásom sem köthető egy bizonyos naphoz vagy elhívó Igéhez. Mivel alapvetően biztonsági játékos vagyok az élet legtöbb területén, ezért Isten lassan közelít hozzám. Ez nem volt másképp a teológia és a lelkipásztori hivatás esetében sem. Emlékeim szerint másfél év alatt kristályosodott ki bennem, hogy végül egyedül jelölöm meg a budapesti teológiát.
Az Istennel való kapcsolatom során a 11. osztályban tettem fel magamnak a kérdést, hogy miként tudnám szolgálni az Istent a képességeimmel – vajon hol vannak az én tálentumaim? Abban az időben a gyülekezetünkben lelkészváltás történt, és az új lelkész házaspár bepillantást engedett az életükbe. Ők örömmel vontak be gyülekezeti szolgálatokba, például gyermek istentisztelet tartásába. Így kipróbálhattam magam a gyerekek között. Mivel már gyermekkoromtól kezdve érdekelt a Biblia világa, ezért nyitott voltam a teológiai tárgyú könyvek iránt, melyeket a lelkész házaspártól kaptam. Szép lassan egy nyári táborban a templom tövében ülve, egy késő esti órán megérkezett a szívemben az elhatározás, hogy lelkész szeretnék lenni.
Az első Ige, amit kaptam az elhívásommal kapcsolatban már a teológián érkezett meg: „Ne mondd, hogy fiatal vagy, hanem menj, ahová küldelek” (Jer 1,7).
Másodéves voltam, amikor előszőr eszembe jutott, hogy szeretném elvégezni a hittanoktató szakot. A lelkészi szolgálat megkezdése után 2 évvel éreztem elhívást a gimnazista korosztály felé, így végeztem el a vallástanár szakot. Később pedig a mentálhigiénés képzést a Semmelweis-en. Szóval, ha én gondolok valamire, amire Isten hív általában, az két év, amíg beérik.
Fotó: Magyaródi Milán
Milyen élmény volt önök számára ez a párosinterjú?
Örök emlék Imolával. Vele sokat beszélgetek, lelkigondozásra is jár, plusz érettségizik hittanból és tanítom is. Ő egy kifejezetten érett lány, nem véletlenül őt kértem fel az interjúra. Én azt látom Imolán, hogy ő az egyik legérettebben gondolkodó az osztályban – egy évvel idősebb is náluk -, önreflexióval rendelkező, fantasztikus fiatal nő. És tetszett, amit az interjúban visszajelzett az újságíró lány, hogy látszott az összhang, hogy együtt rezdülünk. Én szeretek ráhangolódni a diákokra, ami nyilván van, akivel sokkal könnyebb, és van, akivel nehezebb, de a kölcsönös tisztelet és szeretet abszolút megvan közöttünk.
hirdetés
