Május 19-én, most hétfőn XIV. Leó pápa fogadta a Chiclayói Egyházmegye küldöttséget, akiknek röviden beszélt arról, hogyan élte meg ő megválasztását.
Személyesen fogadta korábbi püspöki székhelyének, a Chiclayói Egyházmegyének küldöttségét hétfőn XIV. Leó pápa, aki többek között azt is elárulta, hogyan élte meg Ferenc pápa utolsó heteit és a konklávét:
“Visszagondolok 1998-ra, amikor Trujillóban dolgoztam: tanítottam a szemináriumban, tanulmányi elöljáró, plébános, a formáció felelőse és bírói helynök voltam, mindezt pedig egyszerre.
Év végén kineveztek ágostonos perjellé Chicagóban. Így el kellett hagynom Perut és visszatérnem hazámba. Néhány héttel később felhívott egy szerzetesnővér, aki szintén közössége elöljárója volt, azt mondta nekem: Robert atya, a mi Istenünk a meglepetések Istene, aki minden nap egy újabbal fog megajándékozni! Prófétai szavak – ezidáig is.
Több mint egy hónapja, most 19-e van, Ferenc pápa még életben volt, betegen, de javult az állapota. Amikor kijött a kórházból, többször is fogadott, jó jeleket mutatott, és mind reméltük, hogy további javulás következik. Majd jött a nagyhét, amikor ellátogatott a börtönbe nagycsütörtökön, és jelen volt néhány alkalmon, de húsvétvasárnap már érzékeltük, hogy újra rosszabb lett az állapota, s ahogy mind tudjuk, hétfőn elhunyt.
Beindult, mondjuk így, a gépezet, mely nagy egyházi hagyománnyal bír, és nagyon szép. Amikor átéltem a konklávé előtti üléseket minden témájukkal, majd pedig magát a konklávét, soha, őszintén elmondom nektek, soha nem fordult meg a fejemben, hogy meg fog az történni, ami történt. Újra erre gondoltam: a mi Istenünk a meglepetések Istene, aki most igazán meglepett. De ahogy én is mondtam néha lelkivezetőként másokat kísérve: el kell fogadnunk Isten akaratát, akkor is, ha nem tetszik, vagy ha nem könnyű. Életünket az Úr kezébe kell tennünk, és mondanunk: Itt vagyok, Uram, legyen, amit te parancsolsz, amit Te akarsz…”
hirdetés
