Anyának lenni nem egyszerű, a várandósság, a szülés nem veszélytelen, gyermeket nevelni áldozatvállalás. Ezt tudjuk, mert a média és a világ ennek ad teret – vagy a méltán hírhedt ősanyáknak, akik szintén elferdített valóságot mutatnak felénk. Hol van az egyensúly és hova tűnnek eközben a magzatok jogai? Tudtad, hogy az ember élete során az édesanyja méhében van a legnagyobb veszélyben?
Olvasva, kutatva az életvédelem és az abortusz témájában először rendkívül megdöbbentett, hogy hogy lehet ekkora nézetkülönbség emberek milliói között az abortusz kérdésében. Hiszen mindannyiunknak van édesanyja, aki kihordta, számtalanszor hallhattuk tőle születésünk történetét, és – főleg, ha lányok, nők vagyunk – biztos, hogy idővel a nehézségeket, árnyoldalakat is feltárta előttünk. Azt is elhiszem, hogy az átlagembert mindkét oldalon a jó szándék vezeti, mégis – utánajárva a kérdésnek – rengeteg turpisságra lettem figyelmes. Érdekes dolgokat gyűjtöttem össze, melyek alapján mára kijelenthetem, én is az élet oldalán állok!
Naponta 120 ezer, így évente 40 millió abortuszt végeznek világszerte. Magyarországon a napi átlag 85 magzatelhajtás, 1956 óta pedig több mint 6 millió beavatkozást hajtottak végre.
Ezt az égető társadalmi problémát, kérdést a politika is felhasználja céljaihoz – természetesen ideológiájához illeszkedően, kétségkívül megkerülhetetlen téma, hiszen embertársainkról, nőkről és gyermekeikről van szó. Így tehát a jövőnkről.
A pro-choice kifejezés választáspártit jelent, bár a gyakorlatban abortuszpártiként is aposztrofálható. Ennek az oldalnak a képviselői azt tűzték zászlajukra, hogy kivívják a nők jogait a testük feletti rendelkezés terén: „ha akarja, tartsa meg gyermekét, ha nem, a lehető legtöbb opció közül választva, a legbiztonságosabban – esetleg térítésmentes – abortuszhoz férhessen hozzá” – szerintük ugyanis ez alapjog.
A pro-life megnevezés életpárti jelentéssel bír, azaz az abortuszt elutasítja, a magzat érdekeit is nézi, igyekszik az édesanyákat segíteni a döntésük meghozatalában; legalább az örökbeadás melletti elköteleződésükben így az abortusz elkerülésében. Akik ezt képviselik sok esetben keresztény értékrendű emberek, de e tekintetben nem lehet kizárólagosságot megállapítani.
Az abortusz kérdése rendkívül megosztó és érzékeny téma, máig tabunak számít, ami nem kedvez a nőknek.
A legnagyobb ellentét – az abortuszpárti és életpárti oldalak között – az élet kezdetének meghatározásában rejlik. Míg előbbieknek az anya szemszögéből vizsgálva, annak életére gyakorolt negatív következményektől való megóvása a célja, addig az életpártiak az édesanya mellett a gyermek érdekeit is szem előtt tartják. Abban, hogy mikor kezdődik meg egy emberi élet, a tudósok között konszenzus van. A Chicagói Egyetem tanulmánya – mely egyáltalán nem keresztény, vagy kizárólagosan életpárti orvosokat vonultatott fel – kimutatta, hogy a tudósok 95%-a egyetért abban, hogy az élet a fogantatás pillanatában kezdődik. Ezt azzal támaszthatjuk alá, hogy a szülők együttlétéből, amennyiben magzat fogan, önálló organizmus lesz, amely egyedi DNS-sel rendelkezik, növekszik és fejlődik a méhben.
Ezzel szemben választáspárti társaink úgy vélik, a magzat a nő testének része, csak egy sejtcsomó, nem fáj neki, ha abortálják, egyébiránt nem illethetik meg ugyanolyan jogok, mint az édesanyját. Ezenkívül következetesen csak terhességként hivatkoznak a nő helyzetére, ezzel is utalva a magzat alsóbbrendűségére. Szerintük az abortusz egy elengedhetetlen egészségügyi beavatkozás, megkíméli a nőt attól, hogy a terhességét ki kelljen hordania. (Bár a terhességet nem hordjuk ki és bántó lehet a szemnek ez a nyelvtanilag helytelen megfogalmazás, a Patent Egyesület Abortusz Kisokosa így fogalmaz – a szerk.). Tény azonban, hogy édesanyja méhében – bár a 20. hétig életképtelen lenne – a következő evolúción halad végig – egy magzat: a 3. héten elkezd dobogni a szívkezdeménye, a 4. héten megjelennek kar- és lábkezdeményei . Az 5-6. hét környékén mozgásra is képes lesz. A 2. hónapban kimutathatóak az agyhullámai, ökölbe szorítja a kezét, csuklik és szopja az ujját. Az orvostudomány a 9. héttől nevezi magzatnak. Az édesanyja a magzat mozgását a 14-18. héten érzékelheti először, ezen időszak vége felé már beszédmozgás is kimuatatható a gégében. A magazat a 20. héttől életképes lehet a méhen kívül is, ezt nevezzük koraszülött állapotnak. A 27. hétre szemei reagálnak a fényre, eddigre megismeri szülei hangját is. A fent vázolt vitapont áthidalhatatlannak tűnik a két oldal között, ez szüli az abortuszhoz való hozzáállás éles ellentétét.
Lássuk, mi is az abortusz a gyakorlatban: elvégzésének azonban különböző módozatai vannak. Leggyakrabban az első trimeszterben végzik az abortuszt, ilyenkor a magzat mérete még lehetővé teszi, hogy a méhnyak kitágításával, egy műanyag cső felhelyezésével, vákuumaspiráció útján, darabokban eltávolítsák. A terhesség előrehaladottabb állapotában elvégzett abortuszok esetében a küretes, művi abortuszt alkalmazzák. A 24. hét után pedig már egy 2-3 napos folyamat eredménye, hogy a méhnyak kitágítása után, nagy dózisú dioxinnal szívmegállást okozva a babának, az édesanyának meg kell szülnie halott gyermekét. Egy másik eljárás pedig az abortusztabletta alkalmazása, mely két tabletta bevételével kihajtja a magzatot a méhből. Ez Magyarországon illegális eljárásnak számít.
Lássuk tehát az eredményt. Egy abortusszal a magzat halála, az édesanya tekintetében a terhessége előtti életállapotának visszanyerése történik.
De valóban ott tudja-e folytatni mindennapjait egy nő az abortusz megrázkódtatása után, ahol abbahagyta?
Egy nem kívánt terhesség következményei súlyosak; kihordani, vállalni és felnevelni egy gyermeket óriási felelősség, megterhelő. Ezzel szemben az abortusznak is számos fizikális, lelki és mentális következménye van az édesanyára nézve.
Az abortusz-kérdés jogi keretezései
Mivel az abortusz rengeteg embert érint a világon, számszerűsítve pedig elkerülhetetlen súlya van ezen társadalmi jelenségnek, a kormányzatok, civil szervezetek és összegségében a társadalmat alkotó egyének mind-mind felelősek azért, ha egy nő abortuszra kényszerül. Ellenben politikai haszonszerzés céljából minden oldal igyekszik kihasználni a téma érzékeny és megosztott voltát. A jogi szabályozás Magyarországon jelenleg nem kötelezi az érintett nőt, hogy megindokolja abortuszkérelmét. A terhesség 12. hetéig súlyos válsághelyzetre hivatkozva – mely lehet testi, vagy akár lelki megrendülés – nem köteles döntését megindokolni. Itthon a 18. hétig engedélyezett a beavatkozás, ha a gyermek erőszakban fogant. A 20. hétig, ha súlyos betegséget állapítanak meg a magzatnál – amennyiban a diagnosztikai vizsgálat a kórház, az ultrahangot végző orvos vagy nőgyógyász hibájából húzódik el és lépi túl a 20. heti korlátot, a 24. hétig kérvényezhető a műtét. Illetve a terhesség végéig bármikor elvégezhető az abortusz hazánkban, amennyiben a magzatnál élettel összeegyeztethetetlen diagnózist állítanak fel, vagy ha az édesanya élete veszélybe kerül a terhesség következtében. Kijelenthető, hogy
meglehetősen liberális törvénykezés érvényes itthon a magzatelhajtások intézményére vonatkozóan.
45 ezer forint egy magzatelhajtás, a társadalombiztosítás fedezi egy részét a költségeknek, illetve gyakran 30-50%-os engedményt kapnak az arra jogosult nők. A magyar protokollhoz mérten mind szigorúbb, mind megengedőbb jogi gyakorlatok érvényesülnek a világ különböző országaiban. Az Amerikai Egyesült Államokban 1973-2022 között a Roe kontra Wade perben meghozott döntés alapján szövetségi szinten, az államokra kollektíven értelmezett abortuszlegalizáció volt érvényben. Ezt 2022-ben eltörölték és a kérdésben való jogalkotás privilégiumát kiszervezték a tagállamokhoz. Így az USA egyes államaiban szigorították, máshol enyhítették a szabályokat.
Fontos látni, hogy az aktuális kormányzatok, adminisztrációk saját ideológiájukhoz igazítva – jogilag és a közbeszédben is -, érdekeik mentén keretezik a kérdést. Lengyelország egyik végletként, igen szigorú abortuszszabályozással bír, csak az édesanya életének veszélyeztetése esetén, illetve a magzat erőszakban való fogantatásának következtében, vizsgálatok és bizonyítás útján, a terhesség első szakaszában engedélyezett a magzatelhajtás. A 2023 óta regnáló Tusk-adminisztráció például igyekszik liberalizálni a kérdést, ám – bár akadtak támogatóik – a lengyel nép erős keresztény, katolikus értékrendje miatt ellenállásba ütköztek a javaslatok. Megoldásul, a Baltikum országaiban élő lengyelek segítik az abortuszra szorult nők külföldön való ellátását, különböző civil szervezeteken keresztül. Nagy-Britanniában ellenben az életvédők vannak ellehetetlenítve, a választáspártiakat különböző intézkedésekkel segítik.
A nőgyógyászatok, abortuszklinikák körül védőzónákat hoztak létre, ha valaki megáll egy ilyen intézmény előtt, hogy megszólítsa a kismamákat, büntetésre számíthat,
illetve a gyakorlat azt mutatja, ha az ember csendben imádkozik a környékükön, azért a bíróságon felel. Viszont például az északírek jóval szigorúbb törvények mellett élnek az Egyesült Királyságon belül.
Az abortuszlobbi
A lobbi pro-choice és pro-life oldalról is érzékelhető. Életpárti aktivisták tüntetnek abortuszklinikák előtt, igyekeznek a kismamák lelkére beszélni, megnehezítve számukra a döntést, amely egész életükre hatással lesz. Próbálnak edukálni, a felelős nemi élet kialakítására felhívni a figyelmet. A Live Action szervezet élen jár e téren. Többek között a szívhang-rendelet – mely nálunk 2022-ben került bevezetésre, de több más országban, köztük az Amerikai Egyesült Államok egyes államaiban is életben van – szintén az életvédők szuggessziója volt. Ezt a lépést a vizsgált oldalak egyfelől üdvözölték, másfelől egyértelműen elítélték.
Gyakran felmerülő vád az életvédő, feltételezhetően jobboldali, konzervatív ideológiát vallókkal szemben – főleg, ha az maga az aktuális politikai hatalom értékrendszere is –, hogy azért törekednek az abortuszhoz való hozzáférés szigorítására, mert ezzel akarják orvosolni a társadalom elöregedésével járó népességfogyást, így a nem kívánt gyermekek megszülésére is kötelezve a nőket. Ez egy disszonáns érv, ha közben állítják az abortuszpártiak, hogy a tiltással nem születne több gyerek, csak az illegális eljárások száma növekedne.
Az is kijelenthető, hogy
az abortuszra szemmel láthatólag egy egész iparág épült.
Jó példa erre a Planned Parenthood amerikai abortuszklinika-hálózata, amely átlagosan 1076 magzatelhajtást végez naponta. A klinika szervesen kötődik bizonyos politikai érdekekhez, köztudott információ az is, hogy évente közel 700 millió dollárt kapnak az adófizetők pénzéből. (Live Action, 2025)
Ezenkívül fontos kiemelni az orvosok jogállását az abortusszal kapcsolatban. Sokáig nem volt olyan fejlett az orvostudomány, hogy a magzatelhajtást végző orvosok tudták, látták volna, pontosan mit csinálnak, illetve a magzati életről is csekély tudással rendelkeztünk. Régebben az orvosokat kényszerítették, kirúgással fenyegették azokat, akik akár etikai, akár vallási okora hivatkozva nem akartak munkához látni. Mára – bár nem globálisan, de a legtöbb országban, köztük Magyarországon is – megtagadhatják az abortusz elvégzését, ellenben minden kórház, szülészet köteles orvost biztosítani a tartózkodó kolléga helyett, aki elvégzi az eljárást. Ez persze konfliktusokat szülhet a kórházak falain belül, hiszen nem egy szívderítő beavatkozásról beszélünk, így senki nem jókedvéből végzi ezeket – remélhetőleg.
Az orvosokon kívül az apa jogállása is érdekes kérdéseket vet fel, ugyanis gyermeke anyjának nem kötelessége megkérdezni őt, beleegyezését kérni az abortuszhoz, így amennyiben az édesapa szeretné a gyermekét életben tudni, segítene a nevelésében, erre nem terjed jogköre. Ez egyfelől helyes intézkedés a jogalkotóktól, ugyanis gyakori például, hogy a férfi a teherbeejtéssel zsarolja a nőt, fenyegeti, terrorizája és magához láncolja a születendő gyermekkel. Ellenben fermerül a kérdés, mennyire egészséges, hogy a gyermek édesapja annak megszületéséig, életének első kilenc hónapjában semmiféle szülői jogkörrel nem rendelkezik, míg attól a pillanattól kezdve, hogy világra jön – elviekben – ugyanazok a jogok illetik meg. Nem kontraproduktív mindez annak tekintetében, hogy alapvető törekvés kéne legyen a férfiak bevonása a reprodukcióval járó, felelősséget kívánó feladatokba is? Ezzel – meglehet – csak azt érjük el, hogy még kompetenciavesztettebbekké tesszük őket, újabb felelősséget véve le a vállukról.
Összességében tehát létezik abortuszlobbi, az életvédők is igyekeznek teret hódítani érveikkel, de a jogalkotók lelkén is sok szárad, ha a kérdést nem veszik górcső alá újra és újra, a tudomány és a közerkölcs fejlődését lekövetve.
Az abortusz korunk égető emberjogi kérdése. A nők és a magzatok együttes küzdelme az életért. Abortuszpárti és életpárti emberek harcolnak az igazukért. Szerintem céljaik egy ponton összefuthatnak, eggyüttműködést és párbeszédkészséget érdemelne a prevencióban, a felvilágosítás szerepében és az edukáció támogatásában találkozó, közös érdekük. Érzékeny, fontos és nehéz téma, melynek melységi kutatása a jövő feladata. Egyértelmű számomra, hogy a női önrendelkezés, az anyák várandósság, szülés alatti terhei nagyok, nehezek és áldozatot igénylők. Egy nem kívánt terhesség megnyomoríthat egy életet.
Egy abortusz viszont az esélyt veszi el a magzattól, az élete kioltódik, és megsebzi a nőt is.
Egy krízisben lévő kismama életét nem oldhatja meg az abortusz tragédiája. A világ, a társadalmak, a döntéshozók, a hatalmat gyakorlók, mi mind felelősek vagyunk minden olyan nőért, akit annyira magára hagytunk, hogy nem látott más megoldást, csak elveszíteni a gyermekét.
Forrás: Live Action, Egy Élet YouTube csatorna
hirdetés
