Mint bizonyára tudjátok, a 777blog élőben tudósított titeket XIV. Leó pápa beiktatási szentmiséjéről Rómából. Nagy megtiszteltetés a 777 csapatának, hogy Erdő Péter bíboros úr, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye püspöke – aki a beiktatási szentmisén koncelebrált XIV. Leó pápával – interjút adott a 777-nek, melyben személyes meglátásait és élményeit osztotta meg velünk.
Mi az, ami elsőként megragadta bíboros atyát, így néhány órával a szentmisét követően?
Mindjárt az első, ahogy kivonultunk, Szent Péter sírjától indultunk el. Az egész bíborosi testület odament a sír közelébe, a Szentatya pedig lement a sírhoz. Tehát
Szent Péter sírjától indul a küldetése, ezt vállalja el, ami egy megrendítő szimbólum.
A téren pedig egy másik meglepetés ért, többen voltak, mint Ferenc pápa temetésén, pedig akkor is hatalmas tömeg gyűlt össze. Volt, aki azt várta, hogy ez csak egy beiktatás, a választás már megtörtént, mi lehet ebben újdonság. És kiderült, hogy hatalmas tömeg volt. Volt, aki azt írja, hogy 250 ezer ember volt, én többre saccolom, mert nem csak a tér volt teljesen tele, hanem a Via della Conciliazione is, egészen a Tiberisig, és akkor még nem tudjuk, hogy a mellékutcákba hányan szorultak.
Bíboros úr kiemelte: Maga a Szentatyának a megjelenése finom utalást tartalmazott II. János Pál pápára, hiszen olyan ruhadarabokat öltött magára, ami II. János Páltól származik. Ma lenne a születésnapja, tehát ez is egy érdekes jelzés volt. Ugyanakkor az infulája (püspöksüveg) kicsit hasonlított arra, amit Ferenc pápa használt. A beszédében szólt is Ferenc pápáról, nagyon pozitívan hitet tett az öröksége mellett.
Ugyanakkor az evangélium szavai egészen drámaiak, hol Péter küldetéséről van szó, a háromszoros vallomásról és a háromszoros megbízásról, hogy legeltesd juhaimat, legeltesd bárányaimat. Végül pedig arról, hogy „kövess engem”.
Ez a fajta megbízatás, ami ránehezedik az új pápa lelkére, de amit elvállal.
Ennél szebb beiktatást nem tudok elképzelni. Igazán vallásos tartalmú beszéd volt. Ugyanakkor kidomborodott benne egy-két motívum, például az a felelősség, amit már az első beszédében az erkélyről lehetett hallani. Hogy igen, ő Róma püspöke, de a római egyház élen jár a szeretetben és terheli az összes egyház gondja.
Bíboros úr szerint ebből az következik, hogy XIV. Leó pápa
univerzális küldetésként fogja fel a pápai tisztséget.
Majd így folytatta: Azt hiszem, az ő személyében ez teljesen nyilvánvaló is, hiszem a világ legnagyobb nyelveit beszéli. A tapasztalata is különböző földrészekre terjed ki, tehát azt hiszem, hogy ebből a szempontból is hitelesen veszi át a küldetést.
Bíboros úr számára érdekes és elgondolkodtató gesztus volt az is, hogy a Szentatya a szentmise végén külön szólt a megjelentekhez, üdvözölte a világi vezetőket, akik erre az alkalomra el akartak jönni. Igen nagyszámú delegáció volt itt Amerikából, hiszen most választottak először amerikai pápát.
A beszédben a gyújtópont azért mégiscsak a béke volt – jegyezte meg Erdő Péter – És ezt a békét több oldalról közelítette meg, elsősorban az emberi szenvedés oldaláról, hogy a háború a szenvedés forrása, és ezt a szenvedést három helyen lokalizálta. Sokkal több van a világban, és több háború van, de ő hármat emelt ki: a gázai övezet, Ukrajna, Mianmar. Természetes dolog, hogy ilyenkor a félszavas említések is figyelmet érdemelnek, ő azért Ukrajnában igazságos békéről beszélt. Ez előfordult már egy korábbi megszólalásában is, azt hiszem, erre érdemes odafigyelni. Egyébként pedig látszott az, hogy ő valóban együtt érez az egész emberiség szenvedésével, tehát olyan pontifikátusnak nézhetünk elébe, mely
igyekszik megtartani a régi örökség értékeit, ugyanakkor megnyílni a mai valóság felé.
Jelmondatának megfelelően beszélt az ökumenikus párbeszédről, pontosan a II. vatikáni zsinat szóhasználatát követte: különbséget tett a testvéregyházak, az egyházi közösségek, az egyéb vallások között. Úgy látszik, hogy valóban kiérett és szakszerű stratégiája van a párbeszédre is, Mindenesetre „In Illo uno unum”, Őbenne, az Egyben egynek lenni, ez a hivatása, amit a jelmondatában is kiemelt. Azt hiszem, hogy ilyen szempontból sok jót is várhatunk ettől a pontifikátustól.
Ha a karakterét nézzük, akkor egy nagyon szerény, alázatos, kedves embert látunk, aki viszont – úgy tűnik – tanításában nem megalkuvó, nagyon határozott. Úgy tűnik, mint aki tisztában van azzal a súllyal, amit a pápaság jelent. Hogyan látja, Bíboros Úr, milyen karaktere lesz XIV. Leó pápának?
Azt tudjuk, hogy ő teológiát és kánonjogot Rómában tanult, itt doktorált, pontosan Jose Castaño-nál, aki nekem is az egyik kedvenc tanárom volt. Tehát a gondolkodásmódja, az, hogy a megfogalmazásoknak és az intézményes megoldásoknak súlyuk van, ez neki a vérében van. Tőle nem várhatjuk azt, hogy könnyedén vagy viccelődve álljon hozzá olyan dolgokhoz, amelyekben pontosságra van szükség. Másban persze ő is tud jókedvű lenne, de hát attól függően, hogy milyen műfajban nyilatkozik meg az ember, ő meg tudja tenni a különbséget is.
Köszönjük szépen Erdő Péter bíboros úr szavait, és köszönjük, hogy velünk tartottatok!
Imádkozzunk XIV. Leó pápáért!
Az interjút itt nézhetitek meg:
hirdetés
