Ferenc pápa több alkalommal is elmondta, hogy szereti a filmeket, különösen a klasszikus olasz és humanista témájú alkotásokat. Bár 1990 óta nem nézett tévét, a mozi iránti érdeklődése megmaradt.
Íme 5 film, amelyeket különösen szeretett – ha van kedved, nézd meg te is!
Hollywoodi szuperprodukciók helyett emberi történetek érintették meg Ferenc pápát: kedvenc filmje Federico Fellini La Strada című klasszikusa volt, melyet még gyerekként látott, és örökre nyomot hagyott benne – olvashatjuk a Mozinapló Instagram-posztjában. De mely filmek ragadták meg ezen kívül? Milyen mondanivalóval bírtak ezek az alkotások?
Íme a kedvenc filmjei közül öt:
Országúton (La Strada)
Egy 2013-as interjúban árulta, hogy Federico Fellini Országúton (La Strada) című filmje az egyik kedvence, mélyen megérintette az abban ábrázolt emberi szenvedés és megváltás témája.
A történet szerint Gelsominát, a különös, ártatlan és naiv fiatal lányt anyja eladja Zampanò-nak, a durva, vándorcirkuszi erőembernek, hogy vele utazzon és segítsen neki a műsorában. Gelsomina érzékeny, játékos lelke szöges ellentétben áll Zampanò nyers, érzelemmentes természetével. Ahogy együtt járják az utakat, a lány próbál értelmet találni ebben a különös életformában. Később találkoznak egy szelíd, filozofikus Bohóccal, aki segít Gelsominának felismerni saját értékét, és rámutat, hogy minden embernek – még a legkisebbeknek is – célja van a világban. A film egy megrendítő végkifejletbe torkollik, amelya néző számára is katartikus felismeréssel járhat.
hirdetésRóma, nyílt város
Közel állt Ferenc pápa szívéhez Roberto Rossellini Róma, nyílt város című rendezése is, melyben Don Pietro karaktere ragadta meg leginkább: a bátor pap az elnyomás idején sem hátrált meg. Egy interjúban, amelyet az olasz La Repubblica napilapnak adott, a pápa elmondta, hogy gyermekkorában, szüleivel együtt nézte meg ezt a filmet, és mély benyomást tett rá.
A Róma, nyílt város az olasz neorealizmus egyik meghatározó alkotása, amely a náci megszállás alatti Róma mindennapjait és az ellenállás küzdelmeit mutatja be. A film hitelesen ábrázolja a háború borzalmait és az emberi szolidaritás erejét.
Babette lakomája
Már 2010-ben, bíborosként azt nyilatkozta, hogy ez a film az egyik legkedvesebb számára. Később, pápaként is többször hivatkozott rá, például az Amoris laetitia apostoli buzdításában, ahol a film egyik jelenetét a testvéri szeretet és az önzetlen örömszerzés példájaként említi.
A film egy szigorú, puritán dán vallási közösség életét mutatja be, amelyet Babette, a párizsi menekült szakácsnő egy különleges lakomával változtat meg. Ferenc pápa szerint a lakoma a közösség tagjainak megnyílását, az öröm és a kegyelem megtapasztalását szimbolizálja. Babette önzetlen áldozata és a közös étkezés a pápa számára az Eucharisztia földi párhuzamaként jelent meg, amely az emberek közötti kapcsolatokat erősíti.
Augusztusi rapszódia
Akira Kurosawa, a híres japán filmrendező Augusztusi rapszódia című filmje egy nagyon emberi és spirituális alkotás, amely egy nagaszaki idős nő és unokái kapcsolatán keresztül mutatja be az atombomba utóhatásait és a generációk közötti megértés fontosságát. A film témái – az emlékezés, a megbocsátás és a családi kötelékek – összhangban állnak Ferenc pápa által gyakran hangsúlyozott értékekkel, ezért is szerethette.
Én vagyok a kapitány
Az Én vagyok a kapitány Afrikából menekülő fiatalokról szól. Ferenc pápát, aki maga is emigráns szülők gyermeke volt, annyira megérintette, hogy vetítést szervezett a Vatikánban. 2023. szeptember 14-én a Vatikánban találkozott a film alkotóival és szereplőivel, köztük Matteo Garrone rendezővel, valamint a szenegáli színészekkel, Seydou Sarr-ral és Moustapha Fall-lal. A film egy valós történeten alapul, amely két fiatal szenegáli fiú veszélyes útját mutatja be Szenegálból Olaszországba, és a migrációval kapcsolatos kihívásokat tárja fel.
