A nagyhét kezdetével elérkezett a böjti időszak vége, amikor sokan számot vetnek saját lemondásaikkal és hibáikkal. A böjt nem csupán a test megtartóztatásáról szól, hanem a bűnökről való lemondásról és a lelki megújulásról is. Jézus példáját követve, fontos, hogy bűneinket beismerjük, és ne csüggedjünk el, ha néha megbotlunk. A böjt egy lehetőség arra, hogy közelebb kerüljünk Istenhez és egyre jobban megéljük az Ő szeretetét. A nagyhét alkalmat ad, hogy elcsendesedve, hittel és alázattal készülhessünk húsvét szent ünnepére.
Elkezdődött a nagyhét. A Szent negyven nap vége felé közeledve, sok minden megfogalmazódik bennem. Vajon úgy készültem-e fel húsvét szent ünnepére, ahogy elterveztem? A böjti szokásaimat megtartottam-e? Úgy tartottam-e meg, ahogyan szerettem volna? Persze, hogy nem. Volt, amiben sajnos megbotlottam. Igen, és bár büszke nem vagyok rá, de beismerem. A beismerés viszont fontos, jó és elengedhetetlen.
Beismerni a hibáinkat, nem szépíteni, nem eldugni, elfedni, hanem egyenesen, őszintén felismerni azt, amiben hibáztam.
Volt viszont amit megtartottam, úgy, ahogyan azt elterveztem, ez örömmel és boldogsággal tölt el. Mert sikerült valamit beleraknom a „közösbe”, még ha teljesen el is törpül az én áldozatom Jézuséhoz képest. Ő ugyanis az életét áldozta fel értünk, nem édességről mondott le, vagy alkoholról. Negyven napig kenyéren és vízen, a pusztában. Utána tűrte a megaláztatások sokaságát, majd hagyta, hogy keresztre feszítsék.
hirdetésMi pedig hozzuk az egyébként teljesen kicsi, picike kis áldozatainkat, lemondásainkat, amik semmik ahhoz képest, amit Ő tett értünk.
Ráadásul még meg is szegjük sokszor azt, amit megfogadtunk. Keseredjünk-e el? Ilyenkor mindig eszembe jut Péter apostol. Hogyan bizonygatta Jézusnak, hogy már pedig ő soha nem fogja megtagadni:
„Ha meg kell is veled halnom, nem tagadlak meg!” Mk 14,31
Aztán Péter ott állt, hallgatta a kakast. Péternek akkor eszébe jutott Jézus mondata: „Mielőtt a kakas szól, háromszor megtagadsz.” Kiment, és keserves sírásra fakadt.
Ez a keserves sírás a bűnbánat jele. Annak a bűnbánatnak, ami világossá teszi számunkra, hogy Jézus nem a tökéleteseket hívta meg maga mellé. Nem a bűntelen embereket választotta ki. Pontosan ellenkezőleg, tökéletlen, bűnös, gyarló embereket hívott maga mellé, ezzel is példát adva nekünk, hogy van remény, esély arra, hogy közel kerüljünk hozzá, sőt. Ő, akkor is ott van velünk, mikor mi már rég nem vagyunk vele. Fogja a kezünket, miközben mi már rég elengedtük azt.
Nekünk is mondja, hogy még ma vele leszünk a Paradicsomban.
A nagyhéten csendesedjünk el még jobban! Forduljunk ebbe a beszédes csendbe, hogy meghallva az Ő hangját, felismerjük a valódi és egyetlen igazságot, Jézus Krisztust, aki emberré lett, hogy megváltásunk és üdvösségünk legyen benne.
Azért nem érdemes elkeseredni, ha megbotlunk, igyekeznünk viszont kötelező, hogy azt a példát mutassuk, amit Jézus tanított nekünk.
- Bocsássunk meg azoknak, akik bántanak minket, akkor is, ha nehéz és áldozattal jár.
- Legyünk szeretettel minden embertársunk felé, akár ismerjük, akár nem.
- Forduljunk oda a rászorulók felé és nyújtsunk segítő kezet.
- Bízzunk meg a másikban úgy, ahogyan Jézus is bízik bennünk.
- Imádkozzunk és virrasszunk, de nem magunkért, hanem elsősorban másokért.
- Legyünk irgalmasok, hogy majd nekünk is irgalmazzanak.
Közeledik a nagy nap, amikor a mi Mesterünk odaadja életét értünk. Micsoda áldozat ez, a mi bűneinkért adja oda életét. Értem, értünk odaszegezik a keresztfához, gyötrelmek, fájdalmak közepette. Mi pedig ebben a negyven napban is megbotlunk, hibát hibára halmozunk, megszegjük böjti fogadalmunkat. Pedig még az időkorlát is behatárolt, negyven nap. Nem olyan sok, 365 napból, mindösszesen 40 nap.
A maradék 325 nappal mi van akkor?
Ott nem is kell csinálnunk semmit, csak várni a következő nagyböjti időszakot, amiben majd megint elkezdtek lemondani valamiről, aztán vagy sikerül vagy nem? A bűnről és rosszról folyamatosan lemondunk, egész életünk során. Pontosabban igyekszünk lemondani, az egész életünket böjtben próbáljuk megélni.
Sokszor botlunk meg, valóban, de az vesse ránk az első követ, aki bűntelen.
Ha az egész életünket évről évre, 365 napról 365 napra arra tesszük föl, hogy Jézust és az Ő tanítását kövessük, és megpróbálunk aszerint élni, akkor a nagyböjti negyven napban a lemondásaink gördülékenyebbé és betarthatóbbakká válnak majd. Akkor, ha az Ő tanítását vesszük alapul, évről évre merjük majd emelni a „tétet” a szent negyven napban. Nagyobbnál nagyobb lemondásokat tudunk megfogadni és betartani, mert Jézus követésére és az Atyára bízzuk mindenünket.
Legyen előttünk minden nap, minden órájában, minden percében Jézus Krisztusunk végtelen szeretete. Mert Ő úgy szeret minket, amilyenek vagyunk. Ő szeret minket, életünk minden percében és minden pillanatában.
Csendesedjünk el. Lélekben járjuk végig a golgotát, a gyötrelmektől kikövezett utat és lássuk meg az út végén mindig a világosságot, magát Jézust, aki értünk halt meg a kereszten, a mi bűneinkért, de harmadnapra feltámadt, valóban feltámadt.
