Ma 20 éve halt meg Szent II. János Pál pápa. Íme néhány gondolat az életéről és pápaságáról, amelyeket ma is érdemes megfontolnunk.
2005. április 2-án a világ búcsút vett a modern történelem egyik legkedveltebb személyiségétől, II. János Pál pápától. Halála egy korszak végét jelentette; két évtizeddel később azonban öröksége még mindig jelentősen formálja az egyházat és a világot. Egy olyan időszakban, amikor a társadalom bizonytalansággal, megosztottsággal és identitásválsággal küzd, II. János Pál pápa bölcsessége aktuálisabb, mint valaha.
Korunk pápája
János Pál pápasága a bátorság, a remény és a rendíthetetlen hit jegyében telt. A náci megszállás és a lengyelországi kommunista elnyomás árnyékából kiemelkedve első kézből megértette az emberi méltóságot fenyegető veszélyeket és az igazságért való szilárd kiállás szükségességét. Ma, amikor a világ új kulturális és ideológiai harcokkal néz szembe, az ő szavai továbbra is vezérfonalként szolgálnak: „Ne féljetek! Nyissátok szélesre az ajtókat Krisztus előtt.”
Ez az egyszerű mondat ma is visszhangzik, tekintve, hogy zavarodottság uralhatja a mindennapi életünket. A politikai feszültségektől kezdve a személyes küzdelmekig könnyű túlterheltnek érezni magunkat. De II. János Pál emlékeztetése, hogy ne féljünk, nem puszta retorika volt – ez egy felhívás arra, hogy bízzunk Isten gondviselésében, éljük meg bátran a hitünket, és álljunk ellen azoknak az erőknek, amelyek arra törekszenek, hogy lekicsinyeljék emberségünket.
Az emberi méltóság szószólója
Kevés olyan személyiség volt a történelemben, aki olyan erőteljesen beszélt volna az emberi méltóságról, mint II. János Pál. A test teológiájáról szóló tanításai továbbra is inspirálják a szeretetről, a szexualitásról és az emberi élet céljáról szóló vitákat. Egy olyan világban, ahol az identitás és az önértékelés egyre inkább összezavarodik, bölcsessége üdítő ellenpontot jelent: „Az ember nem találhatja meg önmagát, csak akkor, ha őszintén és teljesen átadja önmagát”.
hirdetésAz élet rendíthetetlen védelme – a fogantatástól a természetes halálig – létfontosságú üzenet marad egy olyan korban, amikor az emberi méltóságot gyakran feláldozzák a kényelemért. Felhívása a házasság, a család és az élethez való alapvető jog szentségének megőrzésére ma is ugyanolyan sürgető, mint pápasága idején volt.
Béketeremtő egy megosztott világban
II. János Pál hídépítő volt, aki elősegítette a vallások és kultúrák közötti párbeszédet. Nyitott szívvel fordult a zsidók, a muszlimok és a más felekezetű keresztény közösségek felé, hangsúlyozva, hogy a béke a kölcsönös megértéssel kezdődik. Miközben a társadalomban – politikailag és az egyházon belül is – egyre erősödik a polarizáció, az ő példája az egységre való meghívás. Ahogyan emlékeztetett bennünket: „Erőszakkal és fegyverekkel soha nem lehet megoldani az emberek problémáit”.
Érdekes lenne látni, mit mondana ma egy olyan világban, ahol az online diskurzus gyakran ellenségeskedéssel telik, és ahol az „eltörlés-kultúra” (cancel culture) felváltja a beszélgetést. Az üzenete valószínűleg ugyanaz lenne: keressük az igazságot, de tegyük ezt szeretettel.
A szentségre való hívás
János Pál nemcsak prédikált a szentségről – hanem meg is élte azt. Az imádság iránti odaadása, az Eucharisztia iránti szeretete és a Máriába vetett rendíthetetlen bizalma voltak szentségének alapjai. Egyszerű, mégis mélyreható tanácsa ma is igaz: „Nem gyengeségeink és kudarcaink összegzése vagyunk, mi az Atya szeretetének összege vagyunk és a valódi képességünk az, hogy Fiának, Jézusnak képévé váljunk”.
Az önbizalomhiány korában, amikor sokan elveszettnek érzik magukat a felszínesség világában, az ő felhívása, hogy fogadjuk el Isten szeretetét, emlékeztet bennünket valódi értékünkre. II. János Pál élete megmutatja nekünk, hogy a szentség nem csak néhány kiválasztottnak van fenntartva – ez egy mindenkihez szóló hívás.
Öröksége tovább él
Most, hogy 20 évvel ezelőtt elhunyt, nemcsak egy pápára emlékezünk, hanem egy atyára, egy pásztorra, egy szentre, aki továbbra is vezet minket. Élete a hit erejének bizonysága volt a tettek és szavak által. Tanításai továbbra is mintául szolgálnak ahhoz, hogy megtaláljuk a helyünket a modern világban.
Talán a legjobb módja annak, hogy ma tisztelegjünk előtte, az, hogy megszívleljük a szavait, félelem nélkül éljünk, és elfogadjuk Krisztus szeretetét, amelyet olyan szenvedélyesen hirdetett. Lehet, hogy a világ megváltozott, de az ő üzenete időtálló marad.
„Ne hagyd el magad a kétségbeesésig! Nem teszünk úgy, mintha az élet csupán szépségekből állna. Tudatában vagyunk a bűn, a fájdalom, a szegénység sötétségének. De tudjuk, hogy Jézus legyőzte a bűnt, és a saját fájdalmain keresztül eljutott a feltámadás dicsőségébe. Mi pedig misztériumának fényében élünk, halálának és feltámadásának misztériumában. Mi a húsvét emberei vagyunk és az alleluja az énekünk.”
Forrás: Catholic Herald, Aleteia, Katolikus.hu
