A Jézus és… című műsor egyik epizódjában Barsi Balázs ferences szerzetes osztotta meg gondolatait Mező Misi zenész-énekessel az emberi kapcsolatok, a szeretet és a hit mélységeiről. Barsi Balázs atya szerint a szeretet lényege nem csupán racionalitás kérdése, hanem egy sokkal mélyebb, személyes kapcsolat, amely túlmutat a tudomány és az értelem világán. A szeretet legmélyebb rétege az, amikor valakit nem azért szeretünk, mert bizonyos tulajdonságai tetszenek, hanem egyszerűen azért, mert létezik.
Logika, racionalitás, tudomány, ez így kéz a kézben jár. Mit tudna üzenni azoknak az embereknek, akik így próbálnak megközelíteni mindent?
Azt, hogy ők sem mindent így közelítenek meg. Ha mondjuk egy csak a racionalitásban élő ember, egy szaktudós, akit semmiféle filozófia, vallás nem érdekel, hazamegy egy fárasztó nap után, és látja, hogy fel van dúlva a lakás, majd talál ott egy levelet a feleségétől, hogy vége mindennek, ne is keress, eltűntem az életedből… Lehet, hogy az illető felakasztja magát, akkor most min lóg?
Mibe kapaszkodik az emberi élet?
Nem csak az értelemben. Az értelem a személynek a képessége, mint az akarat is, de a személy több, mint a képessége. Az, hogy valaki vagyok, a legnagyobb titok. És egy én egy te nélkül nem bontakozik ki. Az a magzat és az a csecsemő is egy én, akihez az édesanyja már akkor beszél neki, amíg a méhében van és mosolygunk, hogy mit ért ő abból. Érdekes, azt megérti, hogy szeretlek. Tehát van a logika előtt és után is egy mély kommunikáció, amit matematikával sosem lehet leírni. Mégiscsak ezt a szót kell mondani, amelyet annyiszor bepiszkoltunk már, hogy szeretlek, vagyis a létezésedet akarom. Az édesanyában megjelent egy élet, és most azt szereti, akinek semmiféle tulajdonságát nem ismeri. Tehát akkor a szeretetnek a legmélyebb rétege az, hogy nem azért szeretlek, mert ilyen vagy, meg olyan vagy – ezt is szabad, így kezdődik a szerelem, így kezdődik egy barátság is, hogy hát olyan logikus, olyan értelmes. De a nagy emberi kapcsolat lényege, hogy nem azért szeretlek, mert valamilyen vagy hanem egyszerűen azért, mert vagy, mert létezel. Ezt megérzi az a gyermek, és ha ezt megérzi, akkor lesz egy csodálatos, egészséges társadalom, ha nem, akkor rettenetes beteg lesz.
hirdetésCsalódások sorozata van az emberek életében. Össze vagyunk nyilazva, vérezve, és már föladják sokan. Akkor találkoznak a Názáreti Jézussal, aki azt mondja: „Én onnét jöttem, ahol a te életednek a titka van. Én a teremtő Istentől jöttem, hidd el, hogy szeretlek. Úgy, ahogy vagy.”
Ez a fajta mély párbeszéd – bár van benne egyfajta logika az, hogy te te vagy és én én vagyok – nem írható le matematikával, és az emberi élet valahogy itt áramlik.
Ha ide nem megyünk le, akkor az egész evangélium egy mesekönyv, akkor nincs mire építeni.
Ma nem a kereszténységgel van baj, nekünk nem kell leszállítani az evangéliumot, hogy az ifjúsággal tele legyen a templom, mondjuk az, ami nekik kedves – ezzel eláruljuk Krisztust és őket is. Akkor tudjuk közelebb vezetni őket Istenhez, hogyha erre a mély rétegre rádöbbentjük, ami bennük is van.
Az egyik megkísértettségünk, hogy a felületen élünk. Egyébként a felület az gyönyörű. Az, hogy ma süt a nap és virágzik a természet, vagy hogy egy jó ebédünk lesz, mert tegnap maradt az ünnepből, hát ez valami gyönyörűség. De ha nincs valahogy kapcsolatban azzal a végsővel, akkor nincs értelme.
Hogy tudjuk megtalálni azt a nyelvezetet, ami alapján azoknak az embereknek, akik a logika szerint élnek, és a tudományban hisznek, át tudjuk adni, hogy van egy Teremtő, aki nem látható?
Mikor egyetemista voltam, tombolt a marxizmus meg az ateizmus. Voltak olyan évfolyamtársaim, akik nem hívők voltak és megkérdeztem, hogy „te mégis milyennek képzeled el az Istent?” S akkor elmondtam, hogy te meggyőztél, én is ateista vagyok mától kezdve, mert az az Isten, akit te elképzelsz, tényleg nincs.
Annyiszor próbálták mondani a keresztényeknek, hogy a Krisztust tegyétek be a Pantheonba, és el van minden intézve. De nem tudjuk betenni. Egyik vallás sem tudja azt, hogy Isten a szeretet, hogy hogyan lehet személy, ha egyedül van. Ez a legnagyobb kérdés. Na de ezt nem tudtuk volna kitalálni. És azt mondja, hogy nincs egyedül. Az a csodálatos, hogy a legszigorúbb monoteizmuson belül születik meg a szentháromság felismerése Krisztus által.
Milyen érdekes,
Jézus az utolsó vacsorán azt mondja, hogy most mindent tudtul adtam nektek. Nem a fizikát, a matekot, meg hogy milyen a világ, hogy működik – azt keressétek, az a ti dolgotok. Hanem hogy honnét van a szeretet.
Azt mondja az egyik apostol, hogy mutasd meg már nekünk az Atyát. Jézus azt válaszolja, hogy én és az Atya egy vagyunk. Amit itt Jézus mondott, azt a niceai, konstantinápolyi zsinaton filozófiai fogalmakkal próbálták megfogni, mert nem lehet kitalálni azt, hogy én és az Atya egy vagyunk, de nem úgy egyek, mint ahogyan elképzeli a hinduizmus, hogy minden egy. Nem igaz, hiszen én én vagyok, te meg te vagy. Nem is akarok Jézus lenni, mert akkor nem tudnám szeretni és nem tudnám fogni az Ő szeretetét. Tehát azt mondja, hogy én és az Atya egy vagyunk, de nem úgy, hogy egyet értünk, hanem én az Atyában vagyok, az Atya bennem. Ő küldi a Lelket, hogy ti bennem, én meg bennetek legyek.
Mindig azt mondják, hogy a katolikus egyház szemellenzős, ez nem igaz. 2000 év óta egyebet sem tettünk, mint az összes eretnekségre, az összes vádra mindig kellett válaszolnunk. Érdekes, hogy közben egyre jobban megismertük Krisztust. Tehát hála Istennek, hogy voltak eretnekségek, mert erre azt mondta a legegyszerűbb hívő, hogy ez nem a mi Krisztusunk.
Itt a szabadság kérdése is. Azt mondja a mai világ, hogy végtelenül szabad vagyok, leépíthetem az embert és egy újat csinálhatok, máskor meg azt mondja, hogy nem is vagyunk szabadok. E körül kavarog, hogy hogyan használja a szabadságot, mekkora területen van, közben pedig elfelejt rákérdezni, hogy honnét a szabadság? Az egy teremtő, szabad és személyes Istentől van.
Ahogyan vannak természettudományos tévedések, úgy vannak filozófiai tévedések. Mi az, hogy szabadság? Választási képesség a jó meg a rossz között? Nem igaz. Eredetileg nem ez volt, mert egyedül Istentől származhat a szabadság, Isten pedig nem tud rosszat tenni.
Valójában a szabadság az a képességünk, ami nélkül nem lehetne szeretni. A szeretőképességünk egyik komponense.
És Isten csak szeretni tud. Ha az isteni szeretetből kilépünk, akkor olyan, minthogyha a paksi atomerőműnek minden biztosítékát kiszednénk. A legveszélyesebb a szeretetből, a tiszta szeretetből kiszabadított szabadság, ami öl, gyilkol, tönkretesz. Végtelenül szabad vagyok, ordíttatom a rádiómat, mellettem pedig egy haldokló a szomszédom. Addig tart a szabadságom, ahol a másik kezdődik, de ez még csak a korlátozás. A szeretetben valami végtelenséget kap. (…)
Úgy látszik, hogy Krisztus, az Ő kegyelme és az evangélium kell ahhoz, hogy emberré váljunk lassan. Van a kereszténységben egy kispórolhatatlan, kegyetlen küzdelem, de megéri. Ki kell fordulni az önzésünkből. Az Úr Jézus számára a most az a pillanat, amiben élünk. Az előbbi pillanat nincs, a következő nincs. Azt mondja, elég a mának a maga baja, és azt mondja, most én itt vagyok, most beléphettek.
Tulajdonképpen egy életkérdés az Istenkérdés, mégpedig a legmélyebb. Érinti a szabadságot, szeretetet, azt, hogy van e folytatása az életünknek.
Mit jelent, amikor Szent Pál azt mondja, hogy Krisztusban vagytok megkeresztelve? Azt, hogy engem az Atya Isten azzal a szeretettel szeret, mint öröktől fogva. Az örökkévalóság az nem végtelen idő, hanem más. Az Atya minket úgy szeret, ahogy szereti a Fiú Istent.
Azért minden emberi szeretetnek úgy látszik, hogy van kezdete. Mielőtt én nem léteztem, a szüleim hogyan szerethettek volna? Nagyon érdekes, amikor eskettem nagyon ritkán, elnéztem ezt a vőlegényt, hát nem merül föl benne az, hogy itt ez a leányzó, csak négy éve ismerem, s azelőtt milyen vidáman megvolt nélkülem. Hát ezt hogy merte megtenni? Én ezt átvittem Istenre, hogy Istenem azért te öröktől fogva vagy, én pedig az időbe teremtettél, akkor megvagy te nélkülem is. De Isten azt mondta: „Nem. A Fiamba teremtettelek meg téged. Azt akartam, hogy Krisztusban legyél, és akkor egy kezdet nélküli szeretet ér el téged.” Tehát bele lettünk emelve egy kezdet nélküli szeretetbe.
A teljes beszélgetést itt megnézheted:
