Ez a keresztút személyes elmélkedéseket tartalmaz, a szenvedés, az elesettség és a remény tapasztalatán keresztül szeretne közelebb kerülni Jézus szenvedéstörténetéhez. Az állomások rávilágítanak, az elcsendesedésre, az önvizsgálatra és az Istenbe vetett bizalom elmélyítésére.
Első állomás
Pilátus halálra ítéli Jézust
I.: Imádunk Téged, Krisztus, és áldunk Téged!
V.: Mert Te szent kereszted által megváltottad a világot!
hirdetésElítélik Jézust. Igazságtalanul. A saját népe kérésére. Elítélik, mert nem illik bele a képbe. Sokszor fordul elő velünk is, ítélkeznek felettünk, döntenek a sorsunkról, nagyon sokszor igazságtalanul. Minden valóságalap nélkül. Ilyenkor dühösek leszünk és kikérjük magunknak. Kérlek, Jézusom, járjon előttem, előttünk ezekben a pillanatokban a Te példád! Mikor ítéletet mondtak feletted, akkor nem védekeztél, nem hangoskodtál, hanem elfogadtad. Adj erőt és kitartást, hogy alázattal fogadjam el a rólam szóló ítéleteket, ne hangoskodjak miattuk! Akkor is, ha igazságtalanul történik mindez, akkor is, ha megsértenek vele. Juttasd eszembe, Uram, hogy ne ítélkezzem mások felett, ne taszítsak ki másokat egy közösségből! Ha pedig engem löknek ki valahonnan, ha engem nem tartanak valahova tartozónak, szerény lélekkel vegyem tudomásul. Jézusom, tudom, hogy Te nem ítélsz el soha, és tudom, hogy Te sokkal jobban ismersz engem, mint én saját magamat.
Légy segítségemre, hogy ne ítélkezzem!
Második állomás
Jézus vállára veszi a keresztet
I.: Imádunk Téged, Krisztus, és áldunk Téged!
V.: Mert Te szent kereszted által megváltottad a világot!
Válladra vetted a keresztet, Jézus, és elindultál egy számunkra felfoghatatlan úton. A nehéz kereszt, amely válladat nyomta, és amelyet teherként cipeltél, az emberiség bűnei, a mi gyengeségeink. Drága Jézus, hányszor ijedünk és hátrálunk meg a nehézségeket látván! Amint megpillantjuk, hogy valami kellemetlenséggel, nehézséggel jár, elfutunk, elriadunk. Te mégis agyonkorbácsolt testeddel, meggyötört állapotodban cipelted nehéz keresztedet. Adj erőt és kitartást, hogy példát vegyünk Rólad, kitartásodról, odaadásodról! Vegyük fel mi is keresztünket bátran, és vigyük, hiszen minden forrásunk belőled fakad.
Légy segítségemre, hogy legyen elég erőm a nehézségek idején!
Harmadik állomás
Jézus először esik el
I.: Imádunk Téged, Krisztus, és áldunk Téged!
V.: Mert Te szent kereszted által megváltottad a világot!
Elestél, Jézus, a kereszttel, először. Véres tested a földre rogyott. De nem adtad fel, nem hagytad ott ezt a súlyos terhet. Hányszor esünk el mi is, napról napra akadályokkal kell megküzdenünk, apró-cseprő dolgokkal, amelyeknek jóval nagyobb jelentőséget tulajdonítunk. Megoldhatatlan dolgoknak állítjuk be a megoldhatókat. Mert hiányzik belőlünk a kitartás és akarat. Jézusom, belőled szeretnék erőt meríteni, hogy ne maradjak a földön, hanem benned bízva és belőled merítve erőt fel tudjak állni, újra és újra! Mindig tudjak felállni, mert Te is felálltál értem, értünk, kínszenvedések közepette.
Légy segítségemre, hogy fel tudjak állni, mikor elbuktam!
Negyedik állomás
Jézus anyjával találkozik
I.: Imádunk Téged, Krisztus, és áldunk Téged!
V.: Mert Te szent kereszted által megváltottad a világot!
Szűz Mária látja a szenvedő fiát, végigkíséri az úton. Fájdalmak és gyötrelmek közepette ott van és látja, ahogyan elítélik, megalázzák, megverik, ahogyan a vállára nehezedő keresztet fájdalmak közepette cipeli. Anyai szíve fájdalommal teli. Drága Szűz Mária, köszönjük, hogy igent mondtál fiadra, hogy nem kételkedtél, hanem elfogadtad Őt. Példád álljon előttünk örökké, szülői szereteted sokak számára legyen követendő. Mindig legyünk ott és tartsunk ki, kellő szeretettel és alázattal kísérjük mi is gyermekeinket. Akkor is, ha nehéz, akkor is, ha fáj, akkor is, ha tudjuk és látjuk a végét. Mindig. Soha el nem múló szeretettel, úgy ahogy te szeretted fiadat, a mi Megváltónkat.
Légy segítségemre, hogy tudjak önzetlenül szeretni!
Ötödik állomás
Cirenei Simon segít
I.: Imádunk Téged, Krisztus, és áldunk Téged!
V.: Mert Te szent kereszted által megváltottad a világot!
Jön egy idegen a tömegből, aki nem ismer Téged, Jézus. Cirenei Simon, akit a katonák kényszerítenek, hogy segítsen Neked vinni a keresztet. Melletted, Uram, megszűnik Simon kényszerérzete, mert tudja és megérzi nagyságodat. Rádöbben, hogy a világ megváltójának szolgál. Hányszor tudnánk mi is hasonlóképpen segíteni a Te nevedben, mégsem tesszük meg. Elszalasztjuk az alkalmat a jóra, mert csak magunkkal foglalkozunk, önző módon a saját hasznunk lebeg szemünk előtt. Drága Jézus, add szívünkbe a segítségnyújtást! Az elesettek felemelésére irányuló cselekedetekben szólíts meg, és add, kérlek, hogy meghalljam hangodat. Tudjam, hogy a Te nevedben segítek, hogy amit a bajbajutott embertársammal teszek, azt Veled teszem, Uram. Segíteni szeretnék, Jézus, másokon, másokért.
Légy segítségemre, hogy ismeretlenül is tudjak segíteni másokon!
Hatodik állomás
Veronika kendőt nyújt
I.: Imádunk Téged, Krisztus, és áldunk Téged!
V.: Mert Te szent kereszted által megváltottad a világot!
Egy újabb idegen lép elő, aki szeretne segíteni rajtad, Uram, szeretné enyhíteni fájdalmad. Ott szeretne lenni melletted, és biztosítani együttérzéséről, törődéséről. Egy önzetlen, félelmet nem ismerő nő, aki lehajol hozzád és kendőjével megtörli orcád. Veronika példája legyen mindannyiunk számára követendő példa! Csupán egy kendő, látszólag semmiség, mégis sokkal több, mint elsőre gondolnánk. Egy apróság, amely felnyitja szemünket, megmutatja, hogy nem feltétlen nagy dolgokkal lehet segíteni. Nem kell hozzá pénz vagy hatalom, elég egy apró szó, egy kedves kérdés, egy mosoly. Drága Jézus, legyen mindennap Veronika kendője a kezünkben, és add, hogy ne mulasszunk el egyetlen olyan pillanatot sem, amikor törődésünkről tudjuk biztosítani a mellettünk állót. Segíts abban, hogy ki tudjuk fejezni szeretetünket és odafigyelésünket a másik ember iránt, csendesen, nem hivalkodón, hanem olyan alázattal, ahogyan azt Veronika tette.
Légy segítségemre, hogy tudjak törődni másokkal!
Hetedik állomás
Másodszor esik el
I.: Imádunk Téged, Krisztus, és áldunk Téged!
V.: Mert Te szent kereszted által megváltottad a világot!
Jézusom, másodszor is elestél a kereszttel, másodszor is földre roskadsz. A teher – a nehéz, vaskos fa, amit cipelned kellett – nehéz. De Te mégis viszed, első bukásod után felállva viszed tovább; értünk, emberekért. Szégyenkezem, ha belegondolok abba, hogy hányszor adjuk fel, mert nem sikerül valami elsőre. Hányszor siránkozunk és panaszkodunk, majd inkább nem folytatjuk, mert elsőre sem sikerült. Feladjuk újra és újra. Te, Uram nem adtad fel, pedig megaláztak, megkorbácsoltak, fejedre töviskoszorút raktak – és ennek ellenére vitted a nehéz keresztet. Kérlek, Úr Jézus Krisztus, hogy legyen erőm vinni a keresztet, amelyet nekem szántál, legyen elég kitartásom cipelni a vállamra nehezedő súlyt; akkor is, ha fáj, akkor is, ha nem értek vele egyet, ha kényelmetlen. Panasz helyett alázattal és kitartással vállaljam a nehézségeket annak tudatában, hogy mindennek oka van, minden Tőled származik, Jézus, mert Te jobban szeretsz engem, mint én saját magamat.
Légy segítségemre, hogy elfogadjam keresztemet, akkor is, ha fáj!
Nyolcadik állomás
Találkozás a síró asszonyokkal
I.: Imádunk Téged, Krisztus, és áldunk Téged!
V.: Mert Te szent kereszted által megváltottad a világot!
Jézus találkozik egy csapat síró asszonnyal, akik megrendülten sírnak. Jézus így bátorítja őket – és egyben minket is -: „ne miattam sírjatok, hanem azok miatt, akiknek nincs reményük”. Sokszor találkozom én is hasonló helyzettel, amikor a fájdalmam és veszteségem miatt mások sírnak, vagy pont fordítva. Sokszor érzek bűntudatot, hogy az én keserűségem miatt más is hasonló lelkiállapotba kerül. Amikor megpillantom a nehéz sorsban élőket, a szenvedőket, éhezőket, akkor pontosan üzensz Uram, hogy az én feladatom jól ott lenni a bajbajutottak mellett. Add, Uram, hogy tudjak jól segíteni, és tudjak aggódva ott lenni a rászorulók mellett és tudjam őket biztosítani szeretetemről!
Légy segítségemre, hogy ott tudjak lenni a rászorulók mellett!
Kilencedik állomás
Harmadszor esik el
I.: Imádunk Téged, Krisztus, és áldunk Téged!
V.: Mert Te szent kereszted által megváltottad a világot!
Jézus elesik harmadszor is a kereszttel, újra a porba zuhan. Már szinte lehet következtetni arra, hogy mi lesz az út vége, érezhető a végkimenetel. Egy újabb bukás, egy újabb elesés. Jézusom, hányszor bukunk el gyengeségeink és gyarlóságaink miatt, nap mint nap újra és újra. Elesünk, elbukunk, mert megint önzők voltunk, mert újból nem sikerült türelmesnek lennünk. Te pedig ott állsz és példamutatásod, üzeneted egyértelmű. Nem szabad félnem, nem szabad félnünk, mert Te mindig itt vagy és mindig segítesz, és nincs olyan mély víz, amibe ne nyúlnál utánam és amiből ne emelnél ki engem. Kérlek Téged, Jézusom, hogy ha elbukom is legyen erőm felállni, újrakezdeni és ismételten nekifutni, ne adjam fel soha, mert Te mindenben megsegítesz engem!
Légy segítségemre, hogy soha ne veszítsem el a hitem!
Tizedik állomás
Jézust megfosztják ruháitól
I.: Imádunk Téged, Krisztus, és áldunk Téged!
V.: Mert Te szent kereszted által megváltottad a világot!
Jézus Krisztust megfosztják ruháitól. Megszégyenítik az Isten fiát. Ő pedig tűri, szótlanul, alázattal. Nehéz szituáció, életünk során talán az egyik legjobban rettegett helyzet, amit szeretnénk mindenképpen elkerülni, a megszégyenülés. Amikor pedig megaláznak minket, akkor érezzük a legnagyobb magányt, a legnagyobb ürességet. Sokan feldolgozni sem tudják ezeket a helyzeteket, egy egész életen át cipelik magukkal. Jézusom, kérlek, add, hogy alázattal és szerénységgel tűrjem, ha megaláznak, megszégyenítenek! Ne hangosan, hanem csendben, ne felháborodva, hanem tűrve, ne dühösen, hanem nyugodtan. Légy vezérfonalam ezekben a helyzetekben is, hogy példádból tanulva, csendben tűrjem a megalázottságot tudva azt, hogy a méltóságot nem veheti el tőlem senki.
Légy segítségemre, hogy ne alázzak meg másokat!
Tizenegyedik állomás
Jézust keresztre feszítik
I.: Imádunk Téged, Krisztus, és áldunk Téged!
V.: Mert Te szent kereszted által megváltottad a világot!
Véget ért az út, odaszögezték Jézust a keresztre. Szögekkel szúrták át kezeit és lábait. Értem és értünk szögezték oda, mert Ő volt a Felkent, a Messiás, az Isten Fia. Jézusom, Te az életem mellé is odaszegeződtél, de sokszor nem értjük és nem érezzük ennek súlyát és fontosságát. Te a keresztre feszítésed közepette bocsánatot kértél az Istennél azoknak, akik ezt tették Veled. Megbocsátottál azoknak, akik elítéltek, akik megvertek, leköptek, kereszthez szegeztek. Az odaadás legmagasabb foka, nincs ennél nagyobb, Te vagy maga az igazság. A legnagyobb kegyetlenség és fájdalom közepette is szeretni tudtál. Uram, Jézus, amikor valamin tényleg nem tudok változtatni, amikor valami tényleg megfordíthatatlan, akkor kérlek add, hogy el tudjam fogadni. Add, hogy mindennap jusson eszembe a Te megfeszítésed, ezzel érezve a valódi súlyát a Te odaadásodnak, szeretetednek. Segíts abban, hogy tudjak én is megbocsátani a rosszakaróimnak, azoknak, akik leköpnek. Űzd távol lelkemből a haragtartást és bosszúállást, helyezd helyébe az önzetlen szeretetet!
Légy segítségemre, hogy tudjak megbocsátani!
Tizenkettedik állomás
Jézus meghal a kereszten
I.: Imádunk Téged, Krisztus, és áldunk Téged!
V.: Mert Te szent kereszted által megváltottad a világot!
Meghalt, kilehelte lelkét a kereszten. Vége van. Csönd. A végleges eltávozáskor, amikor valaminek valóban vége van, ott állunk döbbenten, a nagy csönddel. Azzal a csönddel, amelyben nagyon sok minden benne van. Meghalljuk-e, meg akarjuk-e hallani ebben a csöndben Istent, aki folyamatosan ott van, még a legnagyobb veszteségek, a legnagyobb gyász közepette is? Jézusom, juttasd eszembe a halálod előtti mondatokat: „Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet”! Segíts abban, hogy a legnehezebb helyzetekben ki tudjam én is mondai: „kezedbe ajánlom”. Merjem Rád bízni mindenemet, merjek úgy élni, hogy tudjam, Te irányítod és alakítod az életem, mert én a kezedbe ajánlom azt. Mindenestül – ház, család, gyerek, autó, munkahely. Legyen nekem a Te igéd szerint!
Légy segítségemre, hogy mindenem Rád merjem bízni!
Tizenharmadik állomás
Jézus testét leveszik a keresztről és anyja ölébe fektetik
I.: Imádunk Téged, Krisztus, és áldunk Téged!
V.: Mert Te szent kereszted által megváltottad a világot!
A tragédia és fájdalom fokozása folytatódik. Ennyi szenvedést követően Jézus testét Mária ölébe helyezik. Piéta. Szívfacsaró pillanat. Szülő a gyerekét, anyja a fiát fogja, holtan. Mária, ott voltál minden örömteli pillanatban Jézus mellett, ott voltál a nehezebb helyzetekben is, és most a legkegyetlenebb jött el. Végignézed fiad szenvedését és halálát. Hasonlót érezhet az apa, akinek a születendő kisfia életéért küzdenek az orvosok. Nem tudja, mi lesz, csak imádkozik szüntelen a folyosón, hogy sikerüljön megmenteni a fiát és annak édesanyját. Aztán szembesülnie kell a hírrel, az újszülött fia meghalt. Megmutatják neki, magához öleli és imádkozik. Majd minden ereje elhagyja a fájdalomtól, elkezd összeesni, de valaki megtartja hátulról és nem engedi el. Köszönöm, Uram, hogy megtartottál, köszönöm, hogy nem engedtél el. Fogtad a kezünk – és fogod azóta is. Tapasztalhattam a fájdalmat, a legkegyetlenebbet, amiben tényleg a szív is meg tud repedni, és tapasztalhattam azt, hogy mindenhonnan van kiút. Mindenben megsegítesz minket, mindenben.
Légy segítségemre, ne engedj el, Uram!
Tizennegyedik állomás
Jézust eltemetik
I.: Imádunk Téged, Krisztus, és áldunk Téged!
V.: Mert Te szent kereszted által megváltottad a világot!
Eljött az utolsó rész. Eltemetnek, drága Jézusom. Sírboltba tesznek és egy nagy követ hengerítenek a sírod elé. Egy nagy, nehéz követ. Végleg vége, legalábbis látszólag. Ismerem, ismerjük ezt az érzést. Amikor minden bezárul és minden jel arra mutat, hogy itt a vége, nincs kiút. Ez ennyi volt. De Te harmadnapon feltámadtál, alászálltál a poklokra és legyőzted a halált. Jézusom, Te odaléptél a tanítványok elé és azt mondtad nekik: „ne féljetek”! Így mondod nekünk is: „ne féljetek”! Mi pedig próbáltunk nem félni, pedig nagyon nehéznek, kilátástalannak tűnt az életünk egy fontos része, a család. Fájdalom járta át a szívünket, a veszteség szomorúságot szült bennünk, és óriási hiányt. Egy nagy sziklát éreztünk magunk előtt. Te pedig, Jézusom, jöttél és mindent felülírva, a legkilátástalanabb helyzetünkben is azt mondtad nekünk: „ne féljetek”! Mi pedig egy idő után elkezdtünk nem félni. A hitetlen Tamás lelkületéből hívőkké lettünk. Amit eltemetettnek hittünk, az egyszer csak életté lett. Köszönöm, Jézusom, köszönjük, hogy odaléptél hozzánk, bátorítottál minket és biztosítottál mindenhatóságodról. Kérlek, add, hogy életünk további szakaszában is, amikor hasonlóan kilátástalan helyzetbe kerülünk, jusson eszünkbe, hogy előtted semmi sem lehetetlen. Semmi. Súgd halkan a fülünkbe: „ne féljetek”!
Légy segítségemre, most és mindörökkön örökké! Ámen.
hirdetés
