Merre mész? – hangzik az első kérdés a lehúzott ablakon túlról. És hiszel-e Istenben? – érdeklődik a stoppos, immár az autóban, megadva ezzel egy kiadós beszélgetés alaphangját. Szűcs M. Sándor, a Tiszafüredi Református Gyülekezet presbitere több ezer sofőrrel utazott több, mint 100.000 kilométert, bejárva többek között Pál apostol európai célállomásait. A Lét-Ige adását szemlézzük.
Szűcs M. Sándor, a Tiszafüredi Református Gyülekezet presbitere tematikus stoppos túráin beszélget a sofőrökkel és saját életének tanúbizonyságával hirdeti Isten kegyelmét.
„Több mint százezer kilométer van mögöttem, és több mint 1500 sofőrrel tettem meg ezt az utat.
A stoppos háttal van a célnak, de arccal a segítség felé, és az Úr mindig küld valakit.
Szüleim Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében voltak lelkészek, még a kommunizmus idején. Emiatt engem, mint lelkészek gyerekét nem vettek fel a helyi óvodába, ezért egy másik településre kellett vinniük a szüleimnek. Egyik nap lekéstük a buszt, apám kirohant a parókiaudvarról, integetett az első kocsinak, berakott az autóba és kérte a sofőrt, hogy vigyen el minket. Ez volt életem első stoppolása.
hirdetésPál apostol nyomában is stoppoltam a macedóniai utat. Nagyon érdekes, mert ahogy behozta az evangéliumot Pál apostol Kaválánál – ez Filippitől nem messze van, Görögországban – ott végigmentem egészen Korinthusig, ahonnan aztán visszafordult Pál apostol. Találkoztam az út során egy keresztény, vallásos emberrel is, és fogalma sem volt, hogy Pál apostol a házától két kilométerre gyalogolt el. Voltam a gályarabok nyomában is, ami a legnagyobb büszkeség számomra, mert rajtam kívül még senki nem járta végig az útvonalat.
Fotó: YouTube
Egy tematikus stoppos túrára több hónapig tart a felkészülés, pontosan tudnom kell, hogy mi az az irány, amit tartsak. Ehhez mindennap olvasok napi elmélkedéseket. Érdekes, hogy 15 éve újra olvasom ezeket a könyveket, minden évben, és mindig van egy-egy mondat, amely új erővel megragad.
A sofőrök nagyon kevés hányadát utasítom vissza, mert úgy gondolom, hogy aki nekem megáll, azzal beszélnem kell. Egyből előjön az isteni gondviselés mint téma.
Tízből kilenc sofőr nem hisz Istenben. Ilyenkor vissza szoktam kérdezni, hogy isteni sugallat van? Azt válaszolják általában, hogy az sincs, mire megmondom nekik, hogy tudod, mikor volt legutóbb isteni sugallatod? Amikor megálltál nekem, hogy felvehess, holott nem szoktál megállni stopposoknak. Nem véletlenül vettél fel, mert nekünk beszélgetnünk kell – szoktam mondani.
Napnyugtakor eldöntöm, hogy szállást foglalok, egy olcsó hostelt, vagy még olcsóbban az árokparton vagy padon alszom egy hálózsákban.”
Sándor őszintén mesélt a korábbi szerencsejáték függőségéről is. „Én 1991. augusztus 20-ától lettem szerencsejáték függő. Elkezdtem dolgozni Hollandiában, hogy ne a szüleim pénzét tegyem fel. Pontosan 19 évig tartott a függőségem, 2010. augusztus 20-ig. Azóta nem tettem tétet, úgyhogy hála Istennek már több mint 14 éve.
Az egyik kedvenc bibliai történetem, amikor Péter a vízen jár. Tanulságos, hogy bár vihar volt, Péter mert járni a vízen. Nem örökké tartó viharban, tehát az életünk viharai sem tartanak örökké, és amíg nem a hullámokra nézett, hanem Jézusra, addig nem süllyedt el. Ez mindig emlékeztet engem is, hogy
ne a hullámokat nézzem, hanem Jézusra tekintsek.
Három szakasza van az életemnek. Az egyik, amikor úgy éltem, ahogy én akartam; a második, amikor földi bölcsességek után akartam menni és egy utolsót szerencsejátékoztam. Akkor tettem egy fogalmat, hogyha engem öt évig megtart az Úr játékmentesen, miközben az Ő utasításait követem az igéből, akkor én Őt akarom szolgálni. Így érkeztem el a harmadik szakaszhoz, amelyben most is élek.”
hirdetés
