„Hiszek a test feltámadásában” – mondjuk a hitvallásban. De mit is jelent ez valójában? Hogyan formálja át az életünket a feltámadás ereje? Milyen lesz a feltámadott testünk? Normális-e, ha keresztényként félünk a haláltól? Többek között ezekről az izgalmas kérdésekről beszélt Lőw Gergő atya a Café Francesco legújabb podcastjában.
A feltámadás a hitünk legalapvetőbb része
„Ha valaki fél a haláltól, az normális dolog. Bennünk van, hogy a földi életünknek vége lesz, és ezzel szembe kell nézni, ami elég nyomasztó. De erre van a keresztény hitnek egy hatalmas reménye: a test feltámadása.
Lehet-e valaki keresztény, ha nem hisz Krisztus feltámadásában? A Katekizmus szerint nem. Hiszen a feltámadás a hitünk alapja. „Ha csak ebben az életben reménykedünk Krisztusban, minden embernél szánalomra méltóbbak vagyunk. De Krisztus feltámadt a halálból elsőként a halottak közül” – olvassuk az 1Kor 15-ben. A feltámadásba vetett hit teljesen át akarja járni az életünket. Fontos kérdés, hogy elhiszem-e azt, hogy Jézus tényleg úr a halál felett? Ha Jézus nem támadt fel, akkor egy pancser, de ha feltámadt, akkor Ő az Isten Fia. És akkor viszont amit mond, azt tényleg betűre pontosan követni kell, hiszen akkor Ő tudja az egész életemet vezetni, Ő tud rólam gondoskodni – és nemcsak ebben az életben, hanem utána is.”
Ez nem mese, hanem valóság
„A hitünk a saját karikatúrájává tud válni, ha csak a kereszténység értékeit követjük, ha csak megpróbáljuk betartani a törvényt. Egész más onnan megközelíteni, hogy van egy Istenem, aki megteremtett engem, aki eljött értem, emberré lett, meghalt értem, feltámadt és egy egészen új életet akar ajándékozni nekem. Az a kérdés, hogy ezt az ajándékot én el tudom-e fogadni?
Nagyon mélyen át tudja hatni az életemet, hogy mivel Krisztus feltámadt, van értelme. Akkor is, ha fáradt vagyok, akkor is, ha nehézségeim vannak, vár rám valami sokkal több.
Az evangélium nem mesét tár elénk. A mesék egy téren és időn kívüli történetet mondanak el, amikből értékes tanulságokat tudunk levonni. De Jézus nem azt szeretné, hogy tanulságokat vonjunk le az életéről, amiben Ő megküzd a halállal, mint a hétfejű sárkánnyal vagy lézerkarddal harcol a farizeusok ellen, hanem azt akarja elénk tárni, hogy a Bibliában leírt dolgok megtörténtek. És életet adnak nekünk. „Mert nem kieszelt meséket vettünk alapul, amikor tudtul adtuk nektek Jézus Krisztus hatalmát és eljövetelét, hiszen szemlélői voltunk fenségének.” (2Pét 1,16)
A feltámadást nem vehetjük félvállról
„A feltámadást egyszerűen nem vehetjük félvállról. Nem mondhatjuk, hogy oké, ezt tanították a szüleim meg ezt mondták hittanon, hanem nekem is szembe kell vele néznem, hogy ez minden elképzelésemet felülmúlja, minden tapasztalatomat felülírja. Épp ezért teljesen újra kell gondolni az életemet – ez nyilván munkával jár, de megéri.
Jézus nem a halálból jött vissza, hanem legyőzte a halált, átment rajta, és
megnyitott egy teljesen új valóságot, az örök életet, a feltámadás dimenzióját.
Vagyis Jézus egy teljesen más létformába lép be, olyanba, amely korábban nem létezett. Azért van nekünk reményünk az örök életben, abban, hogy a halál nem a vége, mert Jézus előrement és ezt elvégezte. A feltámadás nemcsak, azt jelenti, hogy le van győzve a halál, hanem hogy ott egy olyan élet kezdődik, amelybe már nem ér el a bűn és a gonosz.”
Milyen lesz a feltámadott testünk?
„Abból tudunk kiindulni, hogy milyen volt Jézus feltámadott teste. János evangéliumában olvassuk, hogy Jézus megjelent a tanítványoknak, holott bezárták az ajtót, vagyis át tudott menni a falon. Lukács evangéliumában, az emmauszi tanítványok történetében pedig azt látjuk, hogy először nem ismerik fel a feltámadt Jézust. Vagyis a feltámadási utáni testünk vélhetően nem teljesen ugyanolyan lesz, mint a mostani testünk. Ugyanakkor hangsúlyos, hogy Jézus elmondja, a szellemnek nincs húsa és csontja, neki viszont van és meg is érinthetik. Utána pedig eszik is. Jézusnak a feltámadott teste tehát egyrészt anyagi, megfogható, kapcsolatba tud lépni ezzel a világgal annyira, hogy fel tud venni belőle táplálékot; ugyanakkor mégis teljesen más, máshogy hatnak rá a természeti törvények. A feltámadásunkkor egy más, megdicsőült testünk lesz, de mégis mi leszünk. Teljesen kifejezi majd azt, aki te vagy.”
A halál mint a beteljesedés kezdete
„Tehát normális, hogyha fél valaki a haláltól, én is szoktam. De ha engedjük, hogy a feltámadásba vetett hit tényleg elérkezzen a szívünkhöz és elkezdjen bennünket átformálni, ha tudunk minden nap kapcsolatba lépni a feltámadott Krisztussal, akkor a halál nem egy rémisztő pillanat lesz vagy a végső összeomlás, hanem pont a beteljesedés kezdete.”
A teljes podcast adást itt megnézheted: