Mindennap szembesülünk valami igazságtalansággal. Körülvesz bennünket, ott van körülöttünk, látjuk és sokszor a saját bőrünkön is tapasztaljuk. Mit tudunk keresztényként tenni ez ellen? Mennyire kezeljük jól az ilyen szituációkat és merünk-e ráhagyatkozni teljes mértékben Istenre?
Hiábavalóság, minden hiábavalóság – olvashatjuk a Bibliában, és őszintén szólva elég gyakran érezzük ezt mindennapjaink folyamán. Nem tudunk mit kezdeni az igazságtalansággal, nehezen fogadjuk el, sőt, néha nagyon nehéz csendben maradni és nem felemelni hangunkat egy-egy szituációban. Elméletben mindig olyan okosak vagyunk és végtelenül türelmesek, aztán, amint egy éles szituációba kerülünk, minden összeomlik, amit addig magunkban felépítettünk.
Pedig végtelenül egyszerű a dolgunk: merjünk ráhagyatkozni Istenre, az Ő akaratára és végtelen szeretetére! Ne féljünk! Adjunk hálát mindazért, amit kaptunk!
Amikor nehéz kikelni az ágyból, mert még inkább maradnál és pihennél, adj hálát, hogy van hol aludnod, meleg van és van tető a fejed felett! De ami a legfontosabb, hogy kaptál még egy napot itt a földi életben. Ma is tehetsz valakiért, valamiért, ami kedves az Úr előtt. Hiszen ez a mi feladatunk, ahogyan Mikeás is jövendölte:
hirdetés,,Megmondta neked, ember, hogy mi a jó,
és mit kíván tőled az Úr:
azt, hogy mindenképpen igazságot cselekedj,
szeresd az irgalmasságot,
és hűségesen járj Isteneddel.” (Mik 6,8)
Adj hálát az Istennek, hogy van hova bemenned dolgozni!
Zuhanyzás közben jusson eszedbe, hogy mennyi testvérednek nincs lehetősége meleg vízben fürdeni, ezért adj hálát, mert neked ezt is megadta Isten! Minden percben van miért hálát adnunk, de mi inkább felháborodunk a világ és a körülöttünk lévő igazságtalanságokon.
Imádkozzunk!
Az ima csodálatos ereje viszont képes megváltoztatni dolgokat. Ezért fontos, hogy ne elsősorban magunkért imádkozzunk, hanem másokért.
Mindennap imádkozzunk mások gyógyulásáért, megtéréséért! Azokért, akik ellenségként tekintenek ránk, akik irigyeink és rosszat akarnak nekünk. Értük imádkozzunk elsősorban!
Minden igazságtalanságban lássuk meg Istent, aki végtelen bölcsességével nem hiába hagyja, hogy úgy történjenek a dolgok, ahogy. Ne féljünk másoktól, a hatalmasoktól, főnöktől, vezetőktől, befolyásos emberektől.
Mi féljük elsősorban az Urat, mert ő a legnagyobb, előtte kell majd elszámolnunk az utolsó napon.
Az igazságtalanságokkal kapcsolatban emlékezzünk Jób történetére. Az őt ért csapások közepette nem vesztette el Istenbe vetett hitét, aminek az lett a gyümölcse, hogy végül Isten sokszorosan kárpótolta őt az elszenvedett veszteségekért.
„Ha a jót elfogadjuk Isten kezéből, miért ne fogadnánk el a rosszat is?” (Jób 2,11)
Végezetül pedig, amikor igazságtalan döntések sokaságával találkozunk, mindig jusson eszünkbe, hogy Jézus mit mondott Pilátusnak: „Nem volna fölöttem hatalmad, ha onnan felülről nem kaptad volna.” (Jn 19,11)
hirdetés
