„Életem legfontosabb pillanatai voltak, amikor mindent megpróbáltam és semmi nem történt vagy a helyzet csak romlott. Egy dolgot kellett akkor már csak tennem: teljesen átadni magam Isten kezébe és szeretetébe” – mondta Varga László, a Kaposvári Egyházmegye püspöke. A Cafe Francesco podcastjában beszélt a Szentlélek tüzéről, a félelemtől való szabadulásról és arról is, miért hirdetett böjtöt és imát az egyház megújulásáért.
Nemrég böjtöt és imát hirdettél az egyház megújulásáért. A papi éveid alatt is felfedezted ezek fontosságát. Hogyan tudtál ragaszkodni ahhoz az évek során, hogy mindennap Istenre szánd azt a napi egy órát?
Velem kezdi a Szentlélek, nekem kell átalakulni. Az imának a tétje mindig az, hogy hogyan tudok változni ebben a kapcsolatban. Én még nem vagyok kész, sok munkája lesz még rajtam a Szentléleknek. Rendkívül izgalmas a Jóistennel ez a kapcsolat.
A Szentlélekben való megújulásom hirtelen történt. Óriási élmény volt, az életemet mind a mai napig meghatározza. Gyomorfekélyem volt, műtét előtt álltam, de egy pillanat alatt meggyógyultam a Szentlélek által fizikailag. Életemben először el mertem fogadni, hogy Isten feltétel nélkül szeret – ezt mindenkinek hirdettem, csak én nem hittem el magamról korábban. Ott megkaptam ezt az ajándékot.
hirdetésEvidencia lett, a sejtjeimbe írta az Isten, hogy úgy szeret, ahogy vagyok.
Ez nem azt jelenti, hogy nem kell változnom, hiszen a mérce Krisztus. Ezt soha nem érhetem el, így egészen halálomig kénytelen vagyok változni és fejlődni, hogy belenőjek Isten szeretetébe.
Megtapasztaltam, hogy ha én tüzet fogok és égek a Szentlélek tüzétől, akkor mindenki lángra gyullad, akiben ez a vágy ott van. Soha nem kellett keresnem, hogy kiknek adjam át az evangéliumot, a Szentlélek mindig összehozott ezekkel az emberekkel.
Egyszer végeztem a csendes szentségimádást és közben azt kérte Jézus, hogy „nyisd meg a plébániát, ne egyedül csináld”. Elmentem közösségekhez és meghívtam őket, a következő szöveggel: „nem beszélhettek, nem kaptok enni és szeretettel várlak titeket.” (nevet) Szóval imádkozni és böjtölni hívtam őket. Én ott azt tapasztaltam meg, hogy a falak leomlanak, a kegyelem elképesztően működik, miközben mi nem csinálunk semmit, csak felajánljuk az áldozatunkat. Megtérések történtek, házasságrendezések, keresztelések, életrendező gyónások – csodálatos ajándék volt.
Mi indított arra, hogy most imát és böjtöt hirdess?
Elhatároztam, hogy azért hirdetek imát, hogy megtisztuljon, megújuljon az egyház és kiengesztelődések, gyógyulások történjenek, különösen azokban, akik egyháziaktól szenvedtek el abúzust vagy verbális erőszakot, illetve hogy akik elkövették ezeket, azok meg tudjanak térni és bűnbánatot tartani. Ekkor jött az ötlet, hogy az ima mellett böjtöt is hirdetek, mert szellemi harc van. Sokkal súlyosabb erővel állunk szemben, csak nem fogjuk fel. Jézus elhozta az Isten országát és legyőzte a sötétség fejedelmét. Nem tudom mennyi prédikáció hangzik el az Isten országáról meg a Mennyországról, szerintem nagyon kevés ahhoz képest, hogy ez mekkora örömhír. Sok mindenről beszélünk, csak az igazi reményről nem, ami az örök élet, az Isten dicsőségéből való részesedés. Ezt nem kell kiérdemelni, csak el kell fogadni.
Én a felszentelésem óta folyamatosan gyóntatok. Iszonyatos a munka, amit a gonosz végez. Kísért, bűnbe visz, megkötöz, megszáll. Ezekből igazán meggyógyítani csak a Szentlélek tud. Én szeretek együttműködni a pszichológusokkal, pszichiáterekkel, fontosnak tartom a munkájukat, de a bűnnel nem tudnak mit kezdeni. Ha megbántam a bűnöm, akkor tudok megszabadulni – addig Isten nem veszi el tőlem, mert nem adom oda.
Jézus azt mondja, annak örüljünk, hogy a nevünk fel van írva a mennyben. Én azt látom, hogy a katolikusok ezt nem hiszik el. Azt hiszik, hogyha kiérdemelték, majd felírják. De Isten a szeretetével mindig megelőz bennünket. Ő az, aki kimegy a tékozló fiú elé, aki elébe megy az idősebb testvérnek. Mindent megkaptunk ahhoz, hogy mi a földön szeretetben tudjunk élni.
Ha ismernénk ezt a szeretetet és rá mernénk bízni magunkat Istenre, akkor megváltozna minden.
Ehelyett a saját kezünkbe vesszük a sorsunk irányítását és rettegünk. Életem legfontosabb pillanatai voltak, amikor mindent megpróbáltam és semmi nem történt vagy a helyzet csak romlott. Egy dolgot kellett akkor már csak tennem: teljesen átadni magam Isten kezébe és szeretetébe. Onnan tudom, hogy teljesen átadtam magam, hogy akkor megszűnik a félelem és a szorongás. A Jézussal való mély kapcsolat egyik gyümölcse, hogy elmegy a félelem, a másik pedig az, hogy nő a bizalom. Igenis lehet bizalomban élni, egy olyan világban is, ahol óriási a bizalmatlanság.
Nekem a szentségimádás egyik nagy ajándéka, hogy megtanított a jelenlétben lenni és a jelenlétben élni. És ez a jelenlét akkor is velem van, mikor kilépek a templomból – ez a legnagyobb biztonság.
Mi a jézusi egyházkép, amely az egész magyar egyház belső életét meg tudná újítani?
Hitünk szerint az egyház Krisztus titokzatos teste. Ebben nagyon kevesen hisznek, pedig igaz. Ahogy az Eucharisztia kovásztalan kenyér, de amikor átváltozik, az Krisztus teste.
Én úgy látom, hogy kétféle út áll előttünk. Vagy az egyházról szerzett tudásunkat, információinkat emeljük a legmagasabbra – és akkor ítélkezünk, szidjuk, megvetjük – , vagy a hit titka felől közelítjük. A feje Krisztus, a tagjai bűnösök, akik meghívott szentek.
Akármilyennek látjuk ma az egyházat, akármennyi botrány van, Krisztus még mindig szerelmes a menyasszonyába, és odaadja magát neki.
Ha innen nézem, nem hagyom el az egyházat. Jézus az egész világ bűneiért odaadta magát – azokért is, akiket mi megvetünk, lenézünk, elítélünk, utálunk. Bele merünk gondolni ebbe a hatalmas szeretetbe?
A teljes podcast adást itt megnézheted:
hirdetés
