Ne haljon ki belőlünk az akarat – ez fogalmazódott meg bennem, miközben a Pio atya életéről szóló filmet néztem. A két részes alkotás csodaszép íven keresztül mutatja be a szentünk történetét, aki egész életét Jézus barátságában élte le, és folyamatos szenvedései mellett is vitte az örömhírt a rászorulókhoz.
Pio atyát talán a legtöbben úgy ismerik, mint a stigmatizált pap Olaszországból. De a csodák mellett rengeteg-rengeteg esemény, szenvedés, történet, kísértés, megtérés, ima és ember van. Ő tényleg mindenét, amije csak volt mások javára osztotta szét. És itt nem csak a földi javakra gondolok, hanem minden belső értékét úgy „kamatoztatta”, hogy százszoros termést hozzon az emberek számára.
“A csodák embere” – számomra ez a legkedvesebb film, amit valaha láttam. Fiatalabbként, gyerekként nagyon meghatott és megindított Pio atya jósága, valamint az Isten és az emberek iránti szeretete. Hogy mennyire feláldozta magát másokért és mennyire Jézus volt az életének a lényege. Aztán most, így kicsit érettebbként nézve, még mindig meghatódva, de úgy néztem, hogy:
„Igen, szentnek lenni, csodák közelségében élni rendkívül nagy kegyelem és sokszor nagyon sok szenvedéssel jár!”.
Tehát nem is olyan egyszerű ezt az utat járni, de Isten kegyelmével messzire eljuthatunk:)!
Sokan azt gondolhatják, hogy egy olyan szent, aki nagyon távol van az emberektől. De nézve a filmet, aminek a létrejöttét egész biztosan a Szentlélek segítette, pont az a szép, hogy ott van másokkal a szükségben, reggeltől estig gyóntat, éjjel órákon át imádkozik, és folyton másokat helyez maga elé. Igazi olaszos temperamentummal tud beszélgetni és ő tényleg élő példa arra, hogy milyen egy igaz keresztény, aki Jézus szeretetparancsát tettekre is váltotta.
A legnagyobb szenvedései közepette is van ereje mosolyt csalni mások arcára!
Nevet és szórakoztat, sőt többször is viccelődött, tanított gyerekeket stb. Az emberek több száz kilométert is utaztak, hogy találkozhassanak Pio atyával, hogy megérinthessék a kezét, hogy gyónjanak nála, tanácsot kérjenek tőle, miközben
Ő a legnagyobb alázattal csak azt tartotta fontosnak, hogy az emberek megtérjenek Jézushoz és a jó Isten szeretetében és békéjében éljenek!
A sírástól a nevetésen át sok mindent megélhetünk mi is, a történet nézése közben. Láthatunk gyónásokat, az életből adódott példákat, hogy miket tanácsolt Pio atya megcsaláskor, bűnök elkövetése után, halál közelében, egy szeretett családtag elvesztése után.
Láthatjuk mennyi harca volt a gonosszal és hogyan állt ellene a kísértéseknek, csábításoknak.
Hogyan viselte el azokat a rágalmakat és támadásokat, amiket a stigmái miatt kapott. Miként gyűjtött egy kórház felépítésére, hogy a háború után legyen hova a betegeknek menni. Hányszor segített a legszegényebbeken…
Nagyon fontos volt számára a Szűzanya és a rózsafüzér. Egész életében segítségül hívta Jézus Édesanyját és másokat is buzdított arra, hogy minden nap imádkozzák a rózsafüzért!
És, hogy egy kicsit bemutassam, hogy mennyire frappáns és olaszos volt, egy idézetet is vettem a filmből. Ezt válaszként felelte arra, amikor egy pap azzal vádolta, hogy csak sokszor ismételte magának, hogy ő a megfeszített Krisztus és ezért jelentek meg a sebhelyei:
„Akkor esetleg próbálja meg bebeszélni magának, hogy ökör és meglátjuk ki nő-e a szarva.”
Nagyon jóságos lelkű emberként élt, de olykor, ha arra volt szükség, nagyon szigorú is tudott lenni. Hasonlóan Jézushoz, ő is felborította az árusok asztalait, akik az ő képét akarták eladni különböző termékeken a kolostor mellett, ahol élt. És felhívta a figyelmet arra, hogy oda imádkozni menjenek, ne árusítani.
Ahogyan néztem a filmet, az jutott eszembe, hogy
régen is ugyanúgy követtek el bűnöket, voltak nagy nehézségeik, mélyszegénységben éltek, nagyobb gondjaik is voltak, mint ma sokunknak és mégis, az akarat hála Istennek nem veszett ki belőlük. Akartak az Úr parancsai szerint élni és követni Őt a szeretetben! Ha elbuktak akkor nem szégyellték bevallani és felállni a jó Isten segítségével.
A filmnek csodaszép íve van. A végén láthatjuk egy támadójának a folyamatos kételkedésének, támadó hozzáállásának a feloldását, a “megtérését”.
A szent halálát megelőzően látjuk azt, hogy már nem fél Pio atya a haláltól, hanem Jézus kezébe adja az életét. Akik kicsit érzékenyebb lelkűek, azoknak ajánlom, hogy készítsenek elő zsepit, de ne csak a végéhez:).
Személy szerint, az én életemre nagyon nagy hatással van Pio atya és ajánlom a róla szóló könyveket is, mert
nagyon jó tanácsokat adott a Lélek segítségével, különféle élethelyzetekre, érzésekre, kísértések idejére…
És bátran kérjük a közbenjárását, mert a filmben is elhangzik Tőle, hogy:
„Nagyobb port fog kavarni Pio atya holtában, mint élve!”:)
hirdetés
