Ha a keresztényüldözés szót halljuk a legtöbben egyből a Római Birodalom brutalitására gondolnak, fel sem merül sokszor bennünk, hogy a keresztényeket a mai napig érik atrocitások a hitük miatt. Az Open Doors listája szerint évente majdnem ötezer keresztény hal meg a hitéért. Mit tudunk tenni? Hogyan tudjuk segíteni a menekülteket, a rászorulókat? Erről és hasonló kérdésekről kérdeztük Zagyva Richárdot, a Magyar Katolikus Karitász igazgatóhelyettesét, aki a PPKE-BTK-n oktat „Keresztényüldözés a 21. században” tárgyat nekünk.
Ön hogyan került a Magyar Katolikus Karitászhoz és most milyen feladatkörben dolgozik ott?
17 éve kerültem a karitászhoz, mondhatjuk Gondviselésnek, vagy bárminek, de én leginkább annak szeretem mondani. Hajléktalan ellátásban dolgoztam korábban, akkor jött egy megkeresés a helyi Karitásztól, ott Veszprémben.
Én már régóta ezt szerettem volna csinálni, arra készültem diákkorom óta, hogy a szociális segítségnyújtást a keresztény hitemmel együtt tudjam végezni, egy küldetésként. Ezért mondom azt, hogy a Gondviselés szólt közbe, mert ezt a kettőt tudom együtt végezni a Karitászon belül.
A veszprémi szervezethez kerültem, először munkatársként, aztán a vezetőként, 2015-ig. Azóta pedig már az Országos Karitász Központban az igazgató helyettese vagyok. Itt mindennel foglalkozunk, az Országos Központnak van egy koordináló szerepe, az országos segélyszervezetekkel az egyházmegyei Karitászokkal való együttműködésükben. Van egy közvetlen tevékenysége is, itt főleg a katasztrófa helyzetekre és a menekültügyi helyzetekre kell gondolni, de a kommunikációs tevékenység, a nemzetközi programok és az együttműködések mind-mind hozzá tartoznak. Illetve nyilván van egy vezetői szerep, ahol az országos központ munkatársait vezetőként kell vezetni, most már közel százan vannak.
Aki esetleg nem ismerné a szervezetet, annak hogyan kell elképzelnie, milyen feladatai vannak a Magyar Katolikus Karitásznak?
Ez egy széleskörű tevékenység, tehát minden olyan tevékenység a feladatunk, ahol segíteni lehet másokon. Általában nyolc fő tevékenységi területet szoktunk megkülönböztetni: idősek ellátása, szenvedélybetegek, menekültek, katasztrófahelyzetek áldozatainak segítése, a hátrányos helyzetű családok, hajléktalanok és így tovább. Gyakorlatilag a fő küldetése a Karitásznak,
hogy az irgalmasságot, Krisztus irgalmasságát gyakorolja, ugyanakkor ezt professzionálisan tegye.
Ez a kettősség örökké átszövi a mi életünket. Helye van az egyszeri jó cselekedeteknek, amik ugyan nem változtatják meg a másik embert nem hozzák ki a bajból azonnal, de kifejezik azt, hogy mellette állok, hogy ne csüggedjen. Ugyanakkor helye van a hosszú távú professzionális segítségnyújtásnak is, ami meg már intézményes, szociális program szerű, ahol szakemberek dolgoznak, nem önkéntesek, itt pszichológusok, gyógypedagógusok, szociális munkások próbálnak közösen az érintett személlyel dolgozni, hogy valami változzon az ő életében.
Fotó:unplash
A mostani helyzetekre reagálva (Gáza, Ukrajna), a Karitász milyen aktuális projekteket folytat?
Alapvetően a Karitász egy nemzetközi hálózat, a Vatikánban van a központja a Caritas Internacionalis-nak. Ennek 165 ország a tagja, ezzel a hálózattal nagyon szorosan dolgozunk együtt. Amikor baj van valahol, akkor a másik segít. Éppen ezért nagyon ritkán fordul elő az, hogy mi önállóan megyünk egy másik országba kitelepülni, hiszen ott van helyben az adott ország Karitász szervezete. Rajtuk keresztül viszont segítünk, ahogyan a többi ország is. Például most ilyen a Libanonnal való együttműködés is, – reagálva a nemrég történtekre-, ahol nagyon nagy szükség van, ezt jelezték is a nemzetközi Karitász szervezetnek. Mi is egy 5 millió forintos segítőprogramot indítottunk el,
a családok és áldozatok megsegítésére, ami most zajlik.
Ilyenkor ez úgy néz ki, hogy egy támogatási program keretében, mi biztosítjuk az anyagiakat, de együtt tervezzük meg velük ők pedig helyben valósítják meg a szükséges erőforrásokat. Nemzetközi tekintetben az ukrajnai segítségnyújtás folyamatosan zajlik, 2022 előtt is már jelen voltunk Kárpátalján, de a háború kitörése óta heti szinten indítunk segélyszállítmányokat, elsősorban Kárpátaljára, de Ukrajna más területére is. Olyan vonatkozása is van, hogy az ide menekülőkkel is foglalkozunk, segítünk nekik. Nemzetközi viszonylatban rengetegszer előfordult már, hogy személyesen is segítettünk, akár árvízre, ha gondolunk vagy földrengésre.
Említette a menekülteknek a segítését. Tudjuk, hogy a világban ma hatalmas méreteket öltenek a migrációs folyamatok. Mit tud a Karitász tenni a menekültekért, nem csupán fizikai értelemben, hogy ruhát adunk nekik, hanem lelkileg is hogyan tudja őket segíteni?
Akkor most csak mondok ilyen szavakat, hogy integrációs szolgáltatások, pszichoszociális segítségnyújtás, de hogy ne ilyen szigorú legyen, a gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy mindabban segítünk, ami az ő mindennapi megélhetésükhöz, illetve a helyi eligazodásukhoz, a társadalomba történő beilleszkedésükhöz is szükséges. Ha kell akkor elkísérjük őket egészségügyi szolgáltatásra, hogy odataláljanak, ha kell szűrővizsgálatokat tartunk nekik, de például családi programokat szervezünk az édesanyáknak, hiszen nagyon sok egyedülálló anya van gyermekkel Ukrajnából. Nekik olyan programokat szervezünk, ami a helyi megélhetésben segíti őket, például munkahely szerzéssel kapcsolatban, nyelvtanulás tekintetében pedig magyar nyelv óráink vannak. Ezek mind- mind olyan dolgok, amik
azt segítik, hogy el tudjanak igazodni ebben az idegen világban, hogy be tudjanak illeszkedni és utána önállóan tudjanak a családok tovább lépni.
Valahol ez a cél, a segítségnyújtással reményt adni, a tényleges megélhetést segíteni és ezzel ugyanakkor azt is el tudjuk érni, hogy utána önálló életvitellel tovább tudjon lépni a család.
Fotó:unplash
Az elmúlt pár évben milyen váratlan helyzetek adódtak a munkájuk során, akár egy kitelepülésen?
A humanitárius katasztrófa mindig váratlan. Azt mondjuk, hogy felvagyunk rá készülve, és tényleg vannak eszközeink, embereink, akik azonnal bevethetőek, de hogy ez mikor fog bekövetkezni, azt nem tudjuk. Például az Ukrajnai háború előtt is tudtuk már, hogy konfliktus van, de azt nem tudtuk, hogy 2022. február 24-én háború fog kitörni. Olyankor az a fontos, hogy az első naptól kezdve szakszerűen, emberrel, önkéntessel, sátorral, eszközzel ki tudjunk alakítani egy jó fogadó teret. Ezt azonnal kell. A törökországi földrengés, 2023 februárjában szintén egy extrém szituáció volt. Ahogy megjelent a hírekben, hogy segítséget kért Törökország, Magyarországon azonnal elkezdtünk gondolkozni, hogy hogyan tudunk segíteni.Egy nap alatt nem csak ki kellett találni, hanem el is kellett indítani, 24 órán belül útnak indultunk.
Ezek olyan váratlan szituációk, amik nyilván lelkileg mind nagy feladatok, meg kell szervezni, hogy hogyan tudunk segíteni, megbirkózni ezzel, másrészt erőforrást kell adni. A munkatársaimmal nap, mint nap megtörténik az, hogy olyan élethelyzettel találkoznak, ami megviseli a lelket. Ha gyermeket látnak szenvedni,
segítenek, de van, hogy ez hosszabb, nehezebb folyamat, rajtuk kívülálló okok miatt. Rengeteg felzárkóztató programunk van, rengeteg gyermekkel, családdal vagyunk kapcsolatban, a munkatársaim élik meg ezeket a pillanatokat a szenvedőkkel, ebből több ezer van nap, mint nap.
Zagyva Richárd
Hogyan lehet feldolgozni, azt, hogy míg itt mi jólétben élünk, máshol szenvednek, el kell tudni ettől vonatkoztatni? A munkájuk során Önök rengeteg tragikus helyzettel, élettel találkoznak, hogyan lehet ezeket a találkozásokat a helyükön kezelni, hogy ne roppanjon bele az ember?
Én azt gondolom, hogy itt a mi szempontunkból a Katolikus Karitász nem azért katolikus, mert katolikusoknak segít, hanem azért, mert mi vagyunk azok.
Nekünk ez az erőforrás, hogy olyan munkatársaink, önkénteseink vannak nagyon sokan, akik ebből táplálkoznak, akiknek élő hitük van és ők ezt tényleg küldetésüknek fogják fel. Tehát nekik nem csak egy munkahely, amiben ők akár pszichológusként akár szociális munkásként akár önkéntesként vesznek részt, hanem ha nekik ez a küldetésük.
Nyilván megszenvedtünk ezzel mi is, vannak megoldásaink, szupervízióink egymással, olyan lelki és mentálhigiénés programjaink vannak, amik ezeket a feldolgozási folyamatokat segítik, de leginkább nekünk ezzel belül kell tisztában lennünk, hogy ezt akartuk, vállaltuk és ez nem a munkánk, hanem nekünk ez a feladatunk, kötelességünk. Ebben tehát hogy semmiképpen nem az a megoldás, hogy függetlenítsük magunkat a problémától. Sokszor, amikor beszélgettem ismerősökkel és hasonlót kérdeztek: “Hogy tudjátok függetleníteni magatokat ettől?” Szerintem nem kell függetleníteni. Ferenc pápa üzent az egyik Karitász közgyűlésen másfél éve, a Karitász szervezeteknek, hogy
„a szívünket beletéve, az ingujjunkat föl tűrve, megérezve a másik problémáját kell végeznünk a munkát.”
– valahol ez a mi küldetésünk, hogy akkor is, ha nehéz, közel kell lépni a szenvedéshez, meg ahhoz az élethelyzethez és bele kell lépni az árvízbe így jelképesen.
Oda kell menni ahhoz a családhoz és meghallgatni az ő problémáját, lehajolni a hajléktalan mellé hiszen így tudunk egy picit megérezni az ő problémáiból. Én visszatérnék erre a képre, hogy az „ingujjatokat az feltűrve” és akkor viszont már nem tudod magad függetleníteni ettől, inkább azt kell megteremtenünk és azon dolgoznunk, hogy ennek a következményeit hogyan tudjuk magunkban kezelni, mert nyilván megérint minket.
Fotó: unplash
Idén a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen is tart egy órát, Keresztényüldözés a 21. században címmel, kiegészítve ezzel a munkával azt a széles feladatkört, amit már korábban említett. Milyen témákat tartott fontosnak átadni a fiataloknak?
Azt gondoltam, hogy talán az lenne a legmegfelelőbb hozzáállás, ha objektív tudást, tényeket is meg tudnék mutatni, és ezt kiegészíteném képekkel, videókkal, történetekkel, hogy picit belelássanak, hogy ennek milyen vonatkozásai vannak.
Ezeknek az embereknek segítségre van szüksége, nem elég tudni a jelenségről, hanem kell az, hogy mi, mint a társadalom részei, úgy álljunk hozzá, hogy „Mi mit tudunk tenni ezért?”.
Remélem ebből egy picit majd át tudok adni. Lássanak egy-két történetet és segítési megoldást a hallgatók, de leginkább az a cél, hogy egy összefüggést kapjanak.
Tudják, hogy a mi felelősségünk is ott van abban, hogy milyen környezetben fogunk élni, illetve, hogy milyen környezetben tudjuk megélni a keresztény hitünket. Valamint megmutatni azt, hogyan tudunk szolidárisak lenni a tőlünk távol levőkkel, akik hasonló cipőben járnak, vagy sokkal rosszabb helyzetben vannak.
A jelenlegi ideológiai harc során miként tudunk kiállni a hitünk mellett?
Én pontosan azt gondolom, hogy segíthetünk kézzelfoghatóan és valamikor egy támogatásból, önkéntességből valósul meg ez, de valamikor tényleg tanúságot teszünk a hitünkről a saját társainkkal szemben, beszélünk és véleményt formálunk velük szemben. Ha valakinek van lehetősége a médiával kapcsolatba kerülnie manapság, akár a saját platformjain is szemléletet formálhat. De egy beszélgetéssel is lehet. Ez nagyon fontos!
Azt gondolom, hogy a keresztény hitünknek van 3 fontos pillére, illetve ezt XVI. Benedek pápa gondolta így, amikor a Deus Caritas Est enciklikát megírta. Első a liturgia megélése, ünneplése, gyakorlása, a második az evangélium hirdetése és a harmadik a szeretet szolgálata. Ezek nélkül nincsen, nem élő a hitünk.
Nem elég templomba járni, ha nem teszünk tanúságot. De nem elég templomba járni és tanúságot tenni, ha nem tudjuk az ott kapott tanítást tettekre váltani és szolgálni a másik embert. A fiatal generációnak a felelőssége is, hogy szóval és tettekkel is tanúságot tegyen.
Az őskeresztényeket kifejezetten arról ismerték fel, hogy másképp viselkedtek, segítették, szerették egymást. Minket is erről ismerjenek fel, hogy így más is magáévá tudja a hitet tenni, vagy legalábbis az ő életében is tudjunk segíteni.
Fotó: unsplash
Beléptünk az adventi időszakba, közeledünk a karácsonyhoz, milyen olyan lehetőségeink vannak, amivel tudunk segíteni a rászorulóknak, milyen programokat szervez a Karitász, amibe mi is be tudunk csatlakozni és segíteni tudunk?
Az egyik ilyen legnagyobb az a „Tárjátok ki a szíveteket” nevet viseli, ez Teréz anya mondata volt, ez a karácsonyi adventi akciónknak a neve. Dolhai Attilával és Losonczi Dávid olimpikonnal együtt indítottuk útjára, november 25-én.
Több dolgot tartalmaz, többek között egy adománygyűjtési kampányt, amibe lehet ehhez csatlakozni és egy segítségnyújtást, ahol mi eljuttatjuk ezeket a támogatásokat a rászorulóknak.
Az angyal batyu az egyik ilyen dolog, ahol ajándék dobozokat vagy élelmiszert, játékot lehet vinni és ehhez kapcsolódni, de például ilyen az is, amikor szeretetvendégséget vagy karácsonyi programot szervezünk menekülteknek, hátrányos helyzetű gyerekeknek, időseknek. Továbbá, ilyen a téli krízis segítségnyújtás, hiszen most már kályhára, tűzifára van szükség és ezt próbáljuk biztosítani, mert nem csak Karácsony lesz, hanem tél is van és ilyenkor sokkal nehezebb a hátrányos helyzetű vagy krízis helyzetben lévő családoknak. Ezt a programot is lehet támogatni, a másik része pedig, hogy akár bármilyen más segítségnyújtásra is van lehetőség, adományvonalon is lehet ehhez csatlakozni és így alkot egy egészet.
Németh Letícia és Papp Dorottya
hirdetés
