Így a Ferenc pápa által meghirdetett Ima évének a végéhez közeledve azt hiszem, tényleg nagy munkát végzett a világban a Szentlélek, és sok ember életét, imaéletét formálta át, hogy így is közelebb kerüljünk a Jóistenhez.
Néhány gondolatban összegezném, hogy a múltban hallottak és a tapasztaltak szerint miért érdemes minőségi időt tölteni Jézussal.
- Ez tölt fel a legjobban!
Ahogyan a telefonnak kell a töltés, úgy a mi lelkünknek, belső világunknak is nagyon nagy szüksége van arra, hogy az Alkotójával töltsön sok időt. Sokszor úgy is töltődünk, hogy a családtagjainkkal, barátainkkal vagyunk, akkor Istenre se sajnáljuk az időt, mert Nélküle nem tudunk működni!
Fontos, hogy odafigyeljünk arra, amit Gájer László atya is kihangsúlyozott az egyik előadásában, hogy Isten legyen az első helyen! Ne Ő legyen az utolsó napirendi pontom. Bár úgy tűnhet, hogy csak monoton szövegeket mondunk, vagy szövegeket olvasunk, vagy látszólag csak csöndben ülünk, de csodálatosan feltölt egy- egy ilyen imaalkalom, főleg, ha lélekkel végezzük. És a dicsőítő dalok éneklése, táncolás, zsoltárok olvasása ugyanúgy jó, mint csendben ülni.
A Lélek majd úgyis segít megtalálni azt az imamódot, ami épp a legjobban illik a lelkiállapotunkhoz! A „belső szoba” megismerése, otthonossá tétele nagyon fontos feladatunk. Szintén Gájer László atya hozott egy olyan hasonlatot az Istennel töltött időre, hogy az olyan, mint a szerelmeseknek a rejtekhely, amit csak ők ismernek.
A Jóistennel is pont ugyanígy van, és ezen a helyen olyan megerősítő üzeneteket tud súgni a fülünkbe, és olyan titkokat oszt meg velünk, amit a rohanó világ hangzavarában észre sem veszünk sajnos. Meg kell állnunk ebben a reklámoktól zajos világban és időt kell töltenünk Istennel.
- Önismeretre vezet, átformál Jézus!
Nagyon szép, hogy mennyire átalakítja az imán keresztül a Szentlélek a belsőnket. Türelemre, alázatra, figyelmességre, békére és szeretetre is tanít! Saját magát adja elénk példának Jézus.
Egy-egy nagyobb tanítása előtt és a hétköznapok között is rengeteg, éjszakába nyúló beszélgetése volt az Atyával. Ha merünk a csöndbe „belépni”, kérdéseket feltenni Jézusnak magunkkal és a világgal kapcsolatban, akkor bizony elég hamar válaszokat kaphatunk. Sőt, néha fel sem tűnik először, és visszatekintve a hetek, hónapok múlására vesszük csak észre, hogy mennyit alakított az Atya rajtunk.
Már máshogy reagálunk egy-egy hírre, mondatra, kritikára, türelmesebbek, megértőbbek lettünk másokkal, megerősödött a hitünk, nem tudnak félrevezetni bennünket, hiszen elkezdtük megismerni Jézust.
Ez olyan, mint egy barátság, egy családi- vagy szerelmi kapcsolat: minél több időt töltesz a másikkal, annál nagyobb lesz a bizalom és annál jobban ismered meg a másikat. Egy idő után elég csak a rezdülését észrevenned és már sejted, hogy mire gondol.
Sokkal jobb így élni! Másrészt, sokkal személyesebb kapcsolatot alakíthatunk ki így Jézussal, mert a saját szavainkkal is elmondhatjuk, hogy épp mi okoz nehézséget, minden örömünket megoszthatjuk Vele és hálát adhatunk Neki minden jóért, ami aznap történt velünk. Sokszor az utcán is, ha épp történik valami vicces, vagy kicsit kínos velem, simán elmondom Neki (magamban), és jót mosolygok azon, hogy Ő is mennyire jól szórakozhat rajtam.
- Életeket ment meg!
Túlzónak hathat, de egyáltalán nem az! Gondoljunk csak a lelkiadoptációra, amikor 9 hónapon keresztül mindennap elmondanak egy tized rózsafüzért és egy imát, a még meg nem született, abortusszal fenyegetett gyermekekért. Vagy valaki imádkozik mások gyógyulásáért, a békéért…
A Jóisten mindig meghallgatja ezeket! Nagyon sok lélek menekül így meg… Vagy amikor valaki a rendszeres ima hatására mégiscsak kitart a hitben, a hivatásában, harcol a családjáért, egy barátságért, kapcsolatért, az igazáért… Rengeteg olyan szituáció van, amikor egy-egy fohász elmondása után megváltozott valakinek az élete.
A legmélyebb pontokon egyáltalán nem kell a leghosszabb, legkacifántosabb mondatokra gondolni, elég egy röpke fohász, amiben Isten segítségét kérjük és Ő már rohan is felénk.
Példaként itt van az idei (2024-es) Forráspont egyik tanúságtétele, amiben pont ez hangzott el, hogy amikor már nem volt hova fordulnia, Istenhez szólt és rögtön érezte a változást. És a lelkiállapota mellett a fizikai állapota is azonnal javulni kezdett. Persze utána a mi akaratunkra is szükség van, hogy kitartsunk, de Isten nem hagy magunkra soha. A soknak tűnő időt ezerszeresen visszaadja és meghálálja a Jóisten, csak merjünk bízni benne! Nem egyszer volt már, hogy máshol pont úgy alakította a napomat, hogy mégis lett plusz időm, és csodálatosan alakultak a dolgaim.
Rengeteg imamód van, legyünk kreatívak és kérjük a Szentlélek segítségét, hogy elmélyítsen a mindennapi imádságban a szívünk belső szobájában, ahol Ő lakik. És ahogy egy kedves barátnőm mondaná: Töltsünk időt a Kedvessel!
hirdetés
