Réz Jennifer egy lelki krízis közepette kiáltott Istenhez, hogy segítsen neki, és akkor ébredt rá, hogy meg akar térni. Szembenézni a bűnökkel és átadni a terheket nem is olyan könnyű, de az Úr minden kilátástalan helyzetből ki tud húzni. Egy őszinte, megrendítő tanúságtétel, amelyet a Felnézek oldaláról szemlézünk.
„Igazság szerint én mindig is éreztem Isten természetfeletti jelenlétét az életemen. Nem hívő családban nőttem fel, anyukám egyedül nevelt, a nagymamám pedig, aki sokat vigyázott rám, alkoholista volt. Olyan 6 éves koromtól kezdve elkezdtem imádkozni Istenhez. Ez utólag meglepő, mert senki nem mondta nekem, hogy imádkozzak vagy higgyek Istenben, de
mindig éreztem, hogy valaki ott van, és vigyáz rám.
Isten elég sok módon keresett engem az évek alatt. Volt olyan, hogy a metrón ültem, és láttam egy A4-es lapot a földön. Nagyon érdekelt, hogy mi lehet így ráírva, de nem akartam, hogy hülyének nézzenek, hogy miért akarok felvenni egy papírlapot a földről. Valahogy mégsem hagyott nyugodni, és mikor leszálltam, gyorsan felkaptam, és a megtérők imája volt ráírva. Ekkor voltam 19 éves, és bár jól éltem meg, hogy Isten keres engem, de nem foglalkoztam vele komolyabban. Ahogy teltek-múltak az évek, úgy éltem, mint akármelyik más fiatal, buliztam, fiúztam, és próbáltam megkeresni, mi betölti bennem azt az űrt, ami ott volt.
Volt egy párkapcsolatom 20 évesen, és egy év együttlét után váranadós lettem. Elég nehéz helyzet volt, mert ott álltam érettségi előtt, és tudtam, hogy ha én gyereket szülnék ilyen fiatalon, akkor az nagyon megváltoztatná az életemet. Nem volt adott a családi háttér, az anyagi háttér, illetve a páromtól sem kaptam támogatást. Ki akartam menekülni ebből az egészből, így az abortusz mellett döntöttem. Emlékszem, hogy miután megtörtént a műtét, felkeltem az altatásból, és egyből elkezdtek potyogni a könnyeim. Igazából nem tudtam, hogy mi ez a nagy fájdalom bennem, hiába reméltem, mégsem éreztem azt, hogy megkönnyebbültem, sokkal inkább azt, hogy most igazán nehéz, hogy most tényleg rám nehezedik minden. Teltek a hetek, nem csillapodott ez a fájdalom, egyre inkább azt éreztem, hogy felemészt, és hogy bűntudatom van, hogy mit tettem, hogy én konkrétan megöltem a saját gyerekemet.
Emlékszem, hogy egyik este nagyon magam alatt voltam, akkor már három hete, és azon gondolkoztam, hogy annyira nem bírom ezt a fájdalmat, hogy öngyilkos leszek. Viszont tudtam, hogy ez sem egy jó döntés, és csak így sírtam, egyedül voltam a lakásban, és felkiáltottam, hogy Istenem, könyörgök, segíts! Akkor jött egy belső hang, ami most már tudom, hogy Isten hangja volt, és azt mondta: meg kell, hogy térj. Akkor még nem igazán tudtam, hogy mi az a megtérés, úgyhogy elkezdtem utánaolvasni. Ekkor olvastam, hogy az abortusz bűn, és hogy az Istennek nem kedves dolog, és akkor tudtam, hogy
Isten megengedte, hogy érezzem azt a fájdalmat, amit Ő érez, és hogy érezzem a bűnöm súlyát.
A legtöbb ember az abortusz utáni fájdalmat eltemeti magában, de én hálás vagyok, hogy Isten felemelte a tekintetemet, és rámutatott arra, hogy amit tettem, az nem jó, és hogy egyedül Nála van bűnbocsánat, és Ő tudja rólam levenni ezt a terhet. Kértem az egyik ismerősömtől egy Bibliát, elkezdtem olvasni, és amikor az egyik evangéliumnál Jézus keresztre feszítéséről szóló rész volt, elkezdtek potyogni a könnyeim. Egyszerre hála és fájdalom járt át, hogy Jézus mit tett értem, hogy Ő végigment azokon a kínokon, hogy nekem bűnbocsánatom legyen. Megértettem, hogy tényleg Őbenne van minden, amire szükségünk van, és egyedül Ő tudja levenni azt a terhet, amit cipelünk.
Elmentem egy gyülekezetbe, ahol először nagyon nehéz volt jelen lenni, mert annyira mocskosnak éreztem magam a sok keresztény között, amikor dicséretet énekeltek. Én meg elbújtam volna a szék alá amiatt, amit tettem. Az egyik alkalmon Isten nagyon erősen szólt hozzám, hogy most már eljött az ideje annak, hogy megtegyem a lépést, hogy átadjam Neki az életemet. Kimentem a színpad elé, és imádkoztak értem, és onnantól kezdve Isten felkészített arra, hogy még jobban megismerjem Őt, hogy bűnvallást tegyek, hogy bemerítkezzek. Egy folyamat volt, amíg megtanított arra, hogy Ő tényleg megbocsát, és ha töredelmes szívvel megyek Hozzá, akkor Ő tényleg meg tud szabadítani ettől a sok fájdalomtól és bűntől. Olyan szinten átformálta a szívemet, az életemet, a kapcsolataimat, amit sosem gondoltam volna, és amiért nagyon hálás vagyok. Egyedül Neki köszönhető, hogy azóta megházasodtam, és hogy anyukám megtért, aki anno kidobta a Bibliámat.
Arra bátorítalak, hogy adj esélyt Istennek, hogy megmutassa, hogy Ő egy valós személy, és hogy Ő él, Meg fogja mutatni, hogy mindaz, amin keresztülmentél gyerekkorodban, miért volt, és hogy néha meg kell, hogy törjünk ahhoz, hogy be tudjuk engedni Istent a szívünkbe. Tudom, hogy a mai világ, amelyben élünk, eléggé fel van gyorsulva, nagyon sok mindent hallunk innen-onnan, amit ránk erőltetnek, és ezeket hisszük el. De néha állj meg egy pillanatra, és gondolkozz el azon, hogy miért üt meg néha Istennek az üzenete, hogy miért van az, hogy elgondolkozol rajta, de mégis a büszkeséget választod, és ellene mész. Arra biztatlak, hogy
engedd el a büszkeséged, és úgy menj oda Istenhez, mint egy kisgyermek az apukájához!
Át fog ölelni, meg fogja mutatni a szabadítását, és azt, hogy Ő be tudja tölteni az űrt az életedben, el tudja venni a fájdalmaidat. Mindezek mellett meg fog gyógyítani minden olyan sebből, amit a szüleidtől, a párodtól vagy a barátaidtól kaptál, és végig fog vezetni azon az úton, amit Ő elrendelt, mert neki van terve az életedre!”
Forrás: Felnézek.hu
hirdetés
