Te biztosan tudod, hogy örök élet vár – Istennel? Ezt mennyiben tükrözi a mostani életedben a fontossági sorrend? Mit, kit szeretsz a legjobban? Egy elgondolkodtató cikket szemlézünk Balázs Krisztinától, amely a Kárpátaljai Református Ifjúsági Szervezet blogján, a TeSó blogon jelent meg.
„Anya, amikor már nem leszel nekem, akkor hol leszel?” – tette fel a kérdést a kislányom. Amire én azt válaszoltam neki, hogy „akkor már Istennel leszek a mennyben”. A kérdések áradata még csak ezután kezdődött, és ezeknek a végén megszületett az a gyermeki elhatározása: ő is úgy akar viselkedni, hogy Istennel lehessen majd, és Jézus örüljön. Megható volt ezt hallani egy hároméves szájából. Annyira természetesen mondta, olyan gyermeki hittel és meggyőződéssel. Napokig visszhangzott a fejemben ez a párbeszédünk.
Nem sokkal később a napi igében elém jött a gazdag ifjú története, aki odament Jézushoz és megkérdezte tőle: „Jó Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?”. A Bibliából kiderülhet számunkra, hogy az ifjú igencsak vallásos ember volt. Azt olvassuk róla, hogy minden parancsolatot betartott ifjúsága óta – itt egy kicsit el is időztem a gondolataimban, hiszen, valljuk be, emberileg nem könnyű dolog ezt megtenni. Ő mégis így élt, és így ment oda Jézushoz – már-már tökéletesnek tűnt ez a fiatalember.
De akkor miért kérdezi mégis Jézust az örök élet felől? Talán kételkedett abban, hogy a törvények betartása elegendő? Jézus jól ismerte a szívét, ahogyan a mi szívünket is tökéletesen ismeri. Ezért elmondta, mit kell tennie, hogy örök élete legyen (bizonyára az ifjú nagyon izgatottan várta Jézus válaszát):
„Jézus rátekintett, megkedvelte őt, és ezt mondta neki: Egy hiányosságod van még: menj, add el, amid van, és oszd szét a szegények között, akkor kincsed lesz a mennyben, azután jöjj, és kövess engem! A válasz miatt elborult az ember arca, és szomorúan távozott, mert nagy vagyona volt.” (Mt 10, 21–22)
Megkapta a választ, de nem erre számított. Nem tudjuk, mit gondolhatott, mit várhatott, de az, hogy szomorúan távozott, arra utal, hogy visszautasításként élte meg a kapott választ. Talán azt érezte túl nagy dolgot kér tőle Jézus, vagy feltette a kérdést: miért pont ezt kéred, Uram, amit annyira szeretek, ami fontos nekem? Ott állt Jézus előtt, a törvény szerint élő, jó, vallásos ember egy lépésre attól, hogy a mennyben legyen osztályrésze, de a pénz iránti ragaszkodása gátolta abban, hogy előre lépjen. Inkább megfordult és szomorúan elballagott. Sajnos a vagyona észrevétlenül olyan bálvánnyá vált az életében, amit Istentől is jobban szeretett. A pénze megmaradt ugyan, mégis szegényen térhetett haza.
A te életedben van-e valami, amit jobban szeretsz Istennél?
Vizsgáld meg magad az ige által, mi a te bálványod? Van-e olyan, ami elfoglalja a szívedben Jézus helyét, ami elvakít, felülkerekedik rajtad, gátol abban, hogy vágyakozz az Ő jelenlétére?
Ebben a példázatban Jézus nem azt tanította, hogy önmagában a törvény betartása, vagy a javaink elajándékozása felér egy biztos belépővel a mennyek országába. Hiszen kizárólag kegyelemből van üdvösségünk a hit által (Ef 2,8–9). Jézus sebészi pontossággal mutatott rá az ifjú hiányosságára, a pénz iránti túlzott szeretet volt az ő bűne, amiből meg kellett térnie. Bár elsőre úgy tűnt, hibátlanul él, de valójában ő sem különbözött a többi embertől, tőled és tőlem, hiszen
mindannyian vétkezünk, még ha a vétkeink különbözőek is. A gazdag ifjúnak nagy szüksége volt a Megváltóra – nem kevésbé nekünk!
Bár arra képtelenek vagyunk, hogy bűntelen életet éljünk, de felismerve a hibáinkat, a gyengeségünket, alázattal oda mehetünk a kereszt alá, ahol Jézus vár. Ma még lehet, tedd meg amíg nem késő! Fogadd el Őt Megváltódnak! És kincsed lesz a mennyben.
Balázs Krisztina
Forrás: TeSó Blog
hirdetés
