Észrevettétek? Isten nevét valahogy sokkal többet emlegetik, mint Jézusét. És megfigyeltem, hogy én is könnyebben mondom ki egy nagyobb társaságban. De vajon miért lehet ez?
Vajon mi lehet az oka, hogy Istent előszeretettel emlegetjük, ha a hitünkről van szó, míg a Fiának, Jézus Krisztusnak a nevét ritkábban mondjuk ki? Mintha Istent kellemesebb lenne emlegetni, Jézust pedig néha – most nyersen fogalmazok – kényelmetlen. És meglepő módon ezt nemcsak azoknál figyeltem meg, akik nem hívők, hanem a magukat megtértnek nevező, illetve vallásukat aktívan gyakorló ismerősimnél is – időnként saját magam is beleértve.
Ott lehet egyrészt a XXI. századot rendkívüli módon behálózó PC-kultúra. A szótárak definíciója szerint a politikai korrektség (angolul political correctness, PC) azt jelenti, hogy valaki úgy fogalmaz és viselkedik, hogy közben igyekszik elkerülni, hogy megsértsen, megbántson másokat, legyen az akár egy másik személy, vagy akár egy vallási, kulturális, etnikai vagy egyéb közösség. Ez a jelenség nemcsak a médiában terjedt el egyre nyilvánvalóbban, hanem a hétköznapi beszédben, egymás között is. Mint tudjuk, Isten nagyjából bármelyik vallás istenségét jelentheti, sőt az ezoterikusok néha a teljesen személytelen univerzumra is használják a nevét „szinínomaként”. Ez a név tehát egy könnyebben bevehető kifejezés, amellyel jó eséllyel nem keltünk nagy megbotránkozást senkiben.
Jézus neve viszont sokkal kizárólagosabb, sokkal egyértelműbb, hiszen Ő mindvégig azt hirdette, hogy Ő az egyetlen út az Atyához, és az egyetlen út a halálból az életbe.
„Jézus így válaszolt: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.” (Jn 14,6) Ez abszolút szembemegy a mai felfogással, miszerint az a helyes, a szeretetteljes, ha mindenki értékrendjét elfogadjuk, toleránsak vagyunk mindenkihez, és azt képzeljük, hogy minden vallás „ugyanarra a dombra vezet”, ugyanahhoz az Istenhez. Jézus ezt kristálytisztán cáfolta, és arra bátorít, hogy merjük megvallani az Ő nevét az emberek előtt. „Aki tehát vallást tesz rólam az emberek előtt, arról majd én is vallást teszek mennyei Atyám előtt, aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt majd én is megtagadom mennyei Atyám előtt.” (Mt 10,32)
A másik ok, amiért kevesebben mondhatják ki Jézus nevét, hogy egyszerűen nem ismerik Őt, a Megváltót személyesen. Pedig Ő épp azért is jött közénk – minden királyi méltóságát és végtelen erejét hátrahagyva – hogy rajta keresztül megismerhessük Istent, és a bűneinket magára véve megtisztuljunk, szabad legyen a bejárásunk a Mennyei Atya trónjához. Nem kell vádolnod magad, ha még nem érzed közel magad Hozzá. De tudj róla, hogy Ő hív minden nap, hogy ismerd meg személyesen! Tölts időt Vele, mondj el neki bármit őszintén és ámulj el azon, hogy a királyok Királya valóban a barátoddá válhat.
Olyat tett érted és értem, hogy nem szégyellhetjük a nevét!
Hozzá tartozunk. A nevében pedig erő van és valódi oltalom. „Ezért fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb, hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alattiaké.” (Fil 2,9-10)
hirdetés
