Cikksorozatot indítottunk a Szentlélek gyümölcseiről: a mai írásunk az örömről szól. Nem csak, hogy helye van a vidámságnak a kereszténységben, de egyenesen kötelességünk is terjeszteni az örömhírt és Jézus ajándéka mindannyiunk számára, az, hogy az Ő örömét adja nekünk.
Számomra az egyik legmeghatározóbb felhívás az öröm fontosságára Fábry Kornél segédpüspöktől érkezett, akit a 777 offline videójában láttam talán először. Megkérdezte tőle a műsorvezető, hogy miért beszélt nagyböjtben az örömről. És erre viccesen azt felelte, hogy: „A kedvenc énekem: A keresztények sírjatok. Én inkább azt mondanám, hogy ateisták sírjatok, mert nekünk örömhírünk van. Jézus meghalt értünk, feltámadt, hogy örök életet adjon, mindannak, aki benne hisz örök élete van! Hát nem örömhír?! Ezen sírjak?”. Majd még elmesélt egy történetet egy afrikai püspökről, akinél semmi nem volt az előírásoknak megfelelő egy pápai beszámoló során, mégis folyamatosan mosolygott. Amikor megkérdezték tőle, hogy mégis minek örül ennyire, ennyit felelt: „Hát annak, hogy üres a sír!”. És röviden tömören, tényleg ez a mi örömhírünk, hogy Jézus annyira szeret minket, hogy elnyerte számunkra az örök életet, az üdvösséget!
A másik jelentős élményem az öröm fontosságáról és szépségéről egyenesen Jézustól van, a Bibliában. A búcsúbeszédében mondja, hogy: „Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket. Maradjatok meg szeretetemben. Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek is, és teljes legyen az örömötök.” (Jn15,11) Számomra a felismerés döntő fontosságú volt a hitéletemben, hogy nem csak, hogy helye van a vidámságnak a kereszténységben, de egyenesen kötelességünk is terjeszteni az örömhírt és Jézus ajándéka mindannyiunk számára, az, hogy az Ő örömét adja nekünk.
Az öröm Jézus kívánsága a mi életünkben!
Ez nem olyan öröm, mint amikor kapok egy ajándékot és pár napig nagyon jó kedvem van. Nem, ez egy konstans, állandó belső, lelki öröm, ami az Isten szeretetéből fakad és amiből én is, és ezáltal mások is tudnak „táplálkozni”. Ahogy Szent Pál is mondja: „Örüljetek az Úrban szüntelenül! Újra csak azt mondom, örüljetek.” (Fil4,4)
Néha nehéznek tűnhet, akár azért, mert fáradt vagyok, lelkileg kimerültem, vagy mások miatt nem érzem helyénvalónak. De akárhányszor „elhessegettem” magamtól ezt az isteni örömöt, lelki vidámságot, úgy éreztem, hogy nagyobb felületet adtam a sátánnak. Az embert sokkal könnyebb felingerelni, ha rossz kedve van, mintha jókedvűen néz szembe a nehézségekkel. Pont emiatt a Jóisten újra és újra felhívja a figyelmünket az örömre szentek által is.
Pio atya maga is, aki pedig folytonos és nagyon nagy szenvedésben élt, örömre sarkallta a körülötte élőket.
Felhívta a figyelmet, hogy a lélek maradjon derűs, ne hagyjunk teret a sátánnak. Többször élt a humor eszközeivel is.
A Bibliában is rengeteg helyen írnak az örömről, boldogságról, már Jézus születése előtt is. Alig bírtam választani a sok idézet közül, de ezt is megszerettem: „Ujjongj, Sion leánya! Zengj éneket Jeruzsálem leánya! Nézd, közeleg királyod: igaz és győzedelmes, alázatos, szamáron jő, szamár hátán, szamárnak csikaján.”(Zak9,9) Amikor az Ige testté lett, teljes lett az örömünk, és ezt fogalmazta meg a Szentlélekkel eltelve Erzsébet: „Lásd, mihelyt meghallottam köszöntésed szavát, az örömtől megmozdult méhemben a gyermek. Boldog, aki hitt annak a beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!” (Lk1,44-45) és Szűz Mária is a Magnificatban: „Lelkem magasztalja az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben…”(Lk 1,46-47).
De hogyan örüljek a nehézségek közepette is?
- Bízd rá magad a Szentlélekre! Az öröm a Lélek kegyelme, Ő belőle fakad! Jézus is Ő általa ujjongott, még ha emberileg nem is tűnt mindig logikusnak az öröme. Éppen ezért ne világi örömökből építsünk várat, mert az nem tartós. Jézus nekünk már helyet készített a Mennyországban, az örök szeretetben: „annak örüljetek, hogy nevetek föl van írva a mennyben.” (Lk10,20)
- Legyünk mindig hálásak! Így nem marad időnk a rosszra fókuszálni. Legyünk hálásak minden kegyelemért, amivel megajándékoz minket! Így könnyebb a nehézséget is felajánlani Neki, elviselni azt szeretetben. A hála és az öröm szerintem ikertestvérek, kéz a kézben járnak:).
- Legyünk közösségben Istennel és másokkal! Akarjuk megosztani az örömünket! Ha épp nehéz egyedül megtalálni Istent, elmehetsz egy templomba, az Ő Jelenlétébe, felkereshetsz egy barátot, aki meghallgat és tanácsot ad. Isten tudja, hogy az ember társas lény, és mennyivel inkább szeretsz olyan helyen lenni, ahol téged is örömmel várnak és te is megoszthatod a boldogságodat másokkal, szinte már pazarló módon. Minél többet adsz, annál többet kapsz. Néha olyankor és olyasvalakitől, akitől nem is várod.
- Idézz fel olyan csodákat, időszakokat az életedben, amikor erősen érezted Isten szeretetét és táplálkozz belőle! Bízz Istenben, és emlékezz jótetteire! Azért, mert sok a felhő, a nap akkor is ott van az égen és süt feléd, éppen így az Isten-kapcsolatban is vannak szárazabb idők, de mindig okkal és Isten akkor is szünet nélkül jelen van az életedben. Bízz Istenben, mert hiszen „az Istent szeretőknek minden a javukra válik”.
- Legyél tudatosan az öröm apostola! Örülj az apróságoknak is, a természet szépségének, egy apró mosolynak.
+1 Olvass Bibliát, mert csodaszép zsoltárokat találsz benne, táncolj, hallgass dicsőítő zenéket és tölts minőségi időt Istennel, hisz Ő minden örömünk forrása!
Örüljünk, mert üres a sír!
Papp Dorottya
hirdetés
