Először a Szingli vagy svindli nevű tévéműsorban tűnt fel az akkor még lánykori nevén szereplő Tápai Andrea. A műsorban való szereplést mai, keresztény fejjel nem vállalná el, viszont Isten ezt is felhasználta arra, hogy közelebb vonja magához. Bodó Andi megtérésének története nem mindennapi, a kedves és vidám személyiségét pedig bármeddig elhallgatnánk. Mint mondja, Jézus Krisztus hozta ki belőle a legjobbat, az Ő szeretetét szeretné megosztani minél többekkel, hogy az ő életük is megváltozzon.
Ha beírjuk a keresőbe a neved, akkor az első találat szerint Tápai Szabina kézilabdázó lánytestvére vagy. Milyen érzés, hogy téged sokáig így emlegettek, hogy te valakinek a testvére vagy, és nem úgy, hogy Tápai Andrea?
Én ebből egy idő után már sokszor viccet is csináltam, amikor jött valaki, bemutatkoztunk egymásnak, és kérdezte, hogy te vagy a Tápai Szabina húga?, azt mondtam, nem, Tápai Andrea vagyok. Van saját személyiségem. Egy idő után persze vicces volt. Mindemellett mindig is büszke voltam a nővéremre, tehát azért ez egy jó dolog is egyben, de nyilván hiányzik az embernek az, hogy önmagáért értékeljék. Egyébként egy vidéki lány vagyok, profi kézilabdázó voltam, 21 évig játszottam. Ez töltötte ki az életemet. Ateista közegből jöttem, és nem is volt soha a környezetemben sem olyan, aki mesélt volna nekem Istenről, Jézusról, vagy magáról a kereszténységről, úgyhogy ez számomra egy nagyon idegen terep volt. Úgyhogy a sport töltötte ki az életemet, később aztán személyi edző lett belőlem.
Korábban – úgy fogalmaztál – munkamániás voltál. Mára ez megváltozott?
Igen, az voltam, és ebből is fantasztikusan kimentett az Úr. Azt éreztem, hogy minden lelki problémám, minden személyes sérelmem elől oda menekültem. Egyrészt mert nagyon szerettem a munkámat, másrészről pedig ott ki tudtam zárni a külvilágot. Talán ezzel próbáltam gyógyítani magam, ami valójában sosem sikerült. Világiként azt gondoltam, hogy minél több pénzem lesz, annál boldogabb leszek, több mindent megengedhetek magamnak, aztán ez sem jött be. Nem jöttem rá, hogy miért van még mindig üresség a szívemben.
A Szingli vagy svindli című műsorról mi anno írtunk is, elég kritikusan, mert keresztény nézőpontból nem mondható erkölcsösnek az egész játék. Azok kedvéért, akik nem ismerik: a műsorban te voltál a főszereplő, és volt húsz férfi, ebből 10 szingli és 10 svindli, aki valójában párkapcsolatban élt, és így játszotta el, hogy meg akar hódítani téged. Nem tudta Andi, hogy melyikük melyik csoportba tartozik. Okosan, néha ravaszsággal ki kellett deríteni azt, hogy valójában melyikük szingli. Voltak ehhez feladatok meg randik, és végül választania kellett egy férfit – végül a választottad, Dejan is segített abban, hogy megismerd Istent. Te hogyan értékelted ezt a műsort, amikor jelentkeztél, és változott-e benned azóta, hogy megtértél?
Már az is nagyon érdekes volt, ahogy bekerültem ebbe a műsorba, ugyanis én mindig is elhatárolódtam egyébként a szerepléstől, azt meghagytam a nővéremnek. Szerettem a magam kis nyugalmát. Aztán rám zúdultak olyan számlák, így visszamenőleg, amik több milliós tételek lettek volna, és én azonnal bezártam a személyi edzős stúdiómat. Épp azon a napon felhívott egy lány, akivel húsz évvel azelőtt kézilabdáztam együtt, hogy ő a Viasatnak dolgozik, és hogy van egy műsor, és hogy az annyira nekem való. Nem tudtam, hogy pontosan mi fog velem történni, csak annyit, hogy randik alapján el kellett döntenem, hogy ki hazudik nekem és ki nem. Kérdeztem, hogy mikor lenne a forgatás, és kiderült, hogy pontosan abban az időszakban volt a forgatás, amikor én elhagytam volna a stúdiót, és még nem nyitottam volna meg a következőt. Most már tudom, hogy mindez isteni rendezés volt. Szóval igent mondtam, mert úgy voltam vele, hogy ha megnyerem, abból ki tudom fizetni a számlákat legalább.
Magában a műsorban benne lenni milyen volt?
Nagyobb kihívás volt, mint amire számítottam. Keresztény szemmel biztos, hogy nem vállalnék el egy ilyen műsort már, de világiként ebben még nem láttam semmiféle rosszat. Úgy voltam vele, hogy kint is szoktam randizni, hát most akkor itt randizok, nincs ezzel semmi gond. Most már tudom, hogy Isten szemlélete mi is a valódi párkapcsolatról és a házasságról, így már azért nem értenék egyet ezzel az egész koncepcióval.
Aztán jött a nagy döbbenet, bejött egy keresztény fiú is ebbe a műsorba,
aki már az első pillanattól nagyon különleges volt számomra. Akkor még nem tudtam, de a mennyei légkört hozta magával, békességet árasztott. Végül ő lett a választottam, mert valami nagyon vonzott benne.
Végül utána nem maradtatok együtt annyira sokáig. De mi történt a műsor után?
Amikor véget ért a műsor, mondtam neki, hogy figyelj, én igazán ígérni semmit nem tudok, meg nem tudom, hogy eszik-e, vagy isszák-e ezt a kereszténységet, de – mondom – szeretnék elmenni egy istentiszteletre, aztán megnézem, hogy nekem ez fog-e bármit is változtatni az életemen.
A hazaérkezésünk után a második napra esett a vasárnap, elmentem egy istentiszteletre, és én azonnal megtértem, az Úr kegyelméből, Ő azonnal kinyilatkoztatta magát nekem. Az utolsó porcikámig éreztem, hogy Ő ott van velem és beszél hozzám. Felejthetetlen.
Mi vezetett ehhez a pillanathoz ott, az istentiszteleten?
Beléptem ebbe a keresztény közösségbe, és teljesen más atmoszféra volt, mint amit megszoktam. Azt éreztem, hogy szeretet árad felém, mindenki kedves, mosolyog, odajön, megkérdezi, hogy vagyok, ki vagyok. Aztán elindult a dicsőítés, és én a második számnál összeomoltam. Úgy sírtam, mint egy kisgyerek, azt kérdeztem magamtól, hogy hogy éltem én eddig? Bűnösnek láttam magam. Isten jelenlétébe kerültem – én ezt akkor még nem tudtam, hogy mi történik velem. Zokogtam és nem is bírtam abbahagyni. Az Úr közben tisztította a szívemet, és akkor meg azért sírtam, mert felhozott sok olyan sérelmet, ami ért engem az életemben. Nem sokkal ezután pedig
olyan megmagyarázhatatlan örömöt meg szeretetet éreztem a szívemben, amit emberektől még soha életemben.
Maga a téma is totálisan nekem szólt, amiről a pásztor beszélt – a megbocsátásról volt szó. Amikor véget ért ez az egész, akkor odajöttek hozzám páran, hogy hogy éreztem magam, és elkezdtem nekik is elmesélni ezt az egészet.
Mosolyogtak, és mondták, hogy hát igen, ez a Szentlélek jelenléte, meg a mennyei atmoszféra, és ez teljesen normális. Kérdezték, hogy meg akarok térni? Mondom, micsoda, azt már lehet? Nem kell valami tanfolyamot végezni, vagy iskolát? Én csak most jöttem be az utcáról! Mondták, hogy persze, ez egy döntés a szívben, hogy elfogadom-e azt, hogy Jézus Krisztus az én megváltóm. Mondom, persze, hogy elfogadom. Nem láttátok, hogy mi történt? El is mondtam a megtérők imáját, és tényleg
180 fokos fordulat jött az életembe, a gondolataimba, a szívembe. Teljesen másképp kezdtem el látni a világot is, az eddigi életemet, meg hogy mi az, ami valójában fontos.
Mi változott benned leginkább?
Leginkább az értékrendem lett egészen más, és ez is annyira furcsa, mert világiként az ember azt mondja magáról, hogy én milyen jó ember vagyok. Oké, hogy kicsit belefér ez vagy az, de hát kinek nem, hát ő sokkal rosszabb, mint én. De ahogy az igét olvassa az ember, rájön az, hogy hú, azért ez sem volt rendben. Akkor szembesülsz azzal, hogy tarthatod akármilyen jó embernek magad, nem tudsz az lenni Jézus nélkül. Úgyhogy elkezdtem az ige szerint élni. Isten lepucolt rólam minden olyan rossz értékrendet, ami rám ragadt, rossz gondolatokat. De
amiért a leginkább hálás vagyok, hogy megtanított megbocsátani.
Olyan dolgokért is és olyan embereknek is, amire saját magam soha nem lettem volna képes, mert 10-20-30 éve küzdöttem azzal, hogy megbocsássak. Ahogyan tapasztaltam, hogy Ő elvette minden bűnömet és megbocsátotta, az megtanított, hogy hogyan tegyem én is ezt másokkal. Ez olyan megkönnyebbülést ad az életedbe, súlyok szakadnak le a válladról. Elkezded sokkal örömtelibbnek látni a világot, az életedet. Nyilván nehézségek mindig vannak, mégis teljesen más szemléletem lett. Korábban is azért egy vidám természet voltam, de összehasonlíthatatlan az a vidámság, amit ugye az Úrtól kapunk.
Valójában tényleg mindenki szomjazza ezt a szeretetet, ami Isten. Nem tudjuk, hogy mit keresünk, de ez az, amit a világban keresünk; van, aki a pénzzel, van, aki a szexualitással, van, aki a tudásnak a gyarapításával próbálja az életét bőségesebbé tenni, és nem értjük, hogy miért van az, hogy még mindig ott van az a keresés és üresség benne.
Dejannal végül szakítottatok, és mára Bodó Imi felesége vagy, akivel szintén ebben a keresztény közösségben találkoztál.
Igen, Dejannal beláttuk, hogy mi ketten nem passzolunk egymáshoz. Valószínűleg az ő szerepe ennyi volt ebben a történetben, hogy elvezetett Istenhez, és általa egy remek közösségbe tudtam becsatlakozni és megismerhettem az Urat. Öt nappal a megtérésem után láttam először Imit, az Ez az a nap! koncerten. Én egyből szimpatizáltam vele, mert ő is dolgozik személyi edzőként is, és ő is olyan bőbeszédű, mint én. Velem először ő elég ridegen viselkedett, nem is értettem, hogy mi a baja velem, de később aztán elmondta, hogy valójában tetszettem neki az első pillanattól kezdve, de ő ezt muszáj volt, hogy elfojtsa magában, mert tiszteletben tartotta, hogy Dejan párjaként érkeztem oda, és ők barátok.
Pár hónappal később, mikor Dejannal már nem voltunk együtt, akkor kezdtünk el egyre többet beszélgetni. Először a hitről, kereszténységről, és ez a sok-sok beszélgetés hozott minket egyre közelebb. Elhívott aztán egy randevúra, amit először Dejantól kérdezett meg, hogy ő hogy érzi, nem bánná-e, ha mi elkezdenénk randizni. Nagyon tiszteltem ezért, és én azt gondoltam, hogy ez így is van rendjén, hiszen azért ők mégiscsak ismerik egymást régebb óta. Neki nem volt ellenvetése, így végül elkezdtünk randizni.
Aki azóta már a férjed. Több helyen is beszéltél róla, hogy ti tisztán készültetek a házasságra Imivel, még egy csók sem csattant el köztetek, csak az esküvőn.
Igen, a világi médiában ezt először nem értik, de azt láttam mind az interjúztatók szemében, mind pedig a nézők-hallgatók visszajelzéseiből, hogy ez tényleg annyira csodaszámba megy ma, hogy elkezdték ezt kuriózumnak tekinteni, hogy azta, ezt így is lehet még 2024-ben? Próbáltuk bátorítani az embereket, és elmondani, hogy a Biblia miért írja azt, hogy ez így van rendjén, és hogy mi a saját életünkben azt tapasztaljuk, hogy valóban mekkora áldás kíséri ezt a tisztaságot. Tudtuk, hogy ez nem azért van oda leírva, mert valamit el akar venni tőlünk Isten, hanem pontosan azért, mert a szexualitás egy óriási ajándék, amit Tőle kaptunk a házasság keretein belül. Ennek megvan a maga módja, ideje és rendje – és ha ezt így csináljuk, megóvja a szívünket sok mindentől, másrészről ez tényleg az a kiteljesedés, amit csak a férjednek vagy a feleségednek akarsz odaadni.
Mit mondanál annak, aki ugyanígy tisztán szeretne készülni a házasságra, de mondjuk fél attól, hogy ezt nehéz megvalósítani?
Sokat imádkoztunk az Úrhoz, tehát nem emberi erőből akartuk ezt megoldani, hanem imában kértük, hogy Atyám, látjuk azt, hogy ez így helyes és így van rendben, ezért kérjük a Te kegyelmedet arra, hogy még az a vágy se lobbanjon fel köztünk addig, amíg ennek az ideje el nem érkezik – és ez tényleg működik. Szóval ez az egész Isten kegyelme, nem mi voltunk ügyesek valójában. De az tény, hogy mi lefektettünk olyan szabályokat, hogy nem aludtunk együtt, általában valamilyen külsős helyszínen randiztunk, vagy pedig az asztalnál leültünk egymással szemben, és nagyon mélyen elkezdtük kiismerni egymást. Olyan témákat feszegettünk, amelyekre a világi randevúzásaim során elteltével került sor.
Rájöttem, hogy pontosan ez a célja az Úrnak, hogy abban az időszakban, amikor még a szexualitás nincs jelen, a másiknak a szívét, a lelkét, a gondolatait, a jövőbeli terveit ismerd meg,
mert az sokkal fontosabb. Ez kellett nekem is ahhoz, hogy elköteleződhessünk egymás mellett, hogy azt mondjam: igen, egy ilyen férfi mellett tudom elképzelni az egész életemet.
Mondtad, hogy a beszélgetéseitekben ott volt az is, hogy a közös jövőt tervezgettétek – nagyjából hogyan képzelitek el magatokat a következő években?
Szerintem már magánál a párválasztásnál, hogy egymást választottuk, nagy szerepet játszott az, hogy egyformán égünk az Úrért, hogy az a nagy szerelem és tűz mindkettőnkben benne van, ahogy a szolgáló szív is. Éppen ezért Isten kegyelméből már szolgálunk is együtt, benne vagyunk egy tanítványozó csoportban, illetve az evangelizációkra is szoktunk együtt menni, az imaórákon közösen veszünk részt.
Én abba szerettem bele, ahogyan szereti az Urat, és ez nekem annyira tetszett. Valóban egy ilyen férj mellett tudom elképzelni a jövőmet, mert tudom, hogy amikor mi emberileg el is szúrunk majd valamit, vagy előjönnek olyan óemberi reakcióink, akkor mi tudunk az Úrhoz szaladni.
A teljes beszélgetést a fenti linken meghallgathatod!
hirdetés
