A vajdasági Szabadkán született, élt Itáliában, Münchenben és Londonban is, de otthonra lelt Budapesten, ahol majd egy évtizeden át volt a város és az ország egyik leglátogatottabb és legtöbb fiatalt vonzó templomának igazgatója. A Pest Palotanegyedében található jezsuita szigetről, vagy miként szintén ismeretes, a „Kis Vatikánból” most a tengerentúli Torontóba készül. Ez lesz a Jézus Társasági atya következő szolgálati helye, aki nem csak templomigazgatóként, de plébánosként, A Szív újság főszerkesztőjeként, a Fáber Péter Rendház elöljárójaként és még ki tudja, hányféle szerepben búcsúzik. Hogyan fogadta a döntést, milyen új távlatokat, feladatokat lát most maga előtt? Mit lesz a legnehezebb itt hagyni a Mária utca pezsgő közösségi életéből? Ezekről is kérdeztem Horváth Árpád jezsuita atyát.
Ezek a búcsúzás napjai, augusztus végén vesszük fel a műsort. Miből érkezel éppen?
Úszok a szeretetben; mindenki akar velem találkozni, meg még egyszer meghívni egy sörre, vagy vacsorára, vagy ebédre, vagy elvinni egy körre a kabriójával, vagy a motorjával. Elképesztő, ahogy az emberek ragaszkodnak hozzám. Persze gombóc van a torkomban, meg néha könnyek a szememben. Nem is lehet ez másmilyen, mint hogy vegyes érzések vannak ilyenkor az emberben. Ha szóba kerül, hogy elmegyek, mindenkinek azt mondom, hogy azért én mégiscsak egy jezsuita vagyok… Egyrészt 17 éve vagyok Budapesten. A templomnál kilenc évet voltam, meg három évig plébános a Mikszáth téren, de azért itt vagyok már az újmisém óta. Mikor fölszenteltek, elmúlt a nyár, és itt kezdtünk, akkor még a romos Párbeszéd Házában, itt indult a Fáber Péter Közösség, aminek egyik alapító tagja vagyok. Na, és hát most már lassan ötven felé járok, és nagyon fura lenne egy jezsuita esetében, ha a nekrológomba annyi kerülne, hogy „szolgált Budapesten, pont”.
Szabadnak kell lennem, és mennem kell, és nem azért, mert provinciális küld, hanem tényleg úgy állok hozzá, hogy Jézus az, aki hív.
Egyébként, amikor először beszéltünk róla, hogy én megyek a tengerentúlra, akkor az volt a napi evangéliumi részlet, hogy „menjünk át a túlsó partra” (Lk 8,22).
Hallottad ezt a szakaszt, és rögtön az ugrott be, hogy ez neked szól?
Abszolút. Istennek van humora, azt gondolom. (kacag)
És tudtál rajta így nevetni, mint most?
Igen! Persze, először meglepődtem, amikor szóba került a váltás. Voltak más terveim a jövőre, de aztán a harmadik beszélgetésben meg tudtam oda érkezni, hogy elfogadjam: ideje mennem.
Fotó: Jézus Szíve Jezsuita Templom
Az elmúlt hetekben „rápihentél” az új feladatra, és egy nagy utazást tettél. Ezt a Vajdaságban zártad le, ahonnan származol, ahová mindig szívesen jártál, és ami Budapestről sokkal közelebb van, mint Torontóból…
Igen, mindig jó hazatérni, de azért túl sokat nem jártam haza eddig se. De ha tudtam, mentem. Szeretem ezt a szót, hogy kötődés. És szeretem azt a szót, hogy szülőföld. Nekem sokat jelent. És nagyon sokat jelent az a szó, hogy haza. És a haza, abban benne van a Délvidék, és benne van Magyarország is. És nem tudom, hogy Kanada haza lesz-e. Valószínűleg nem. Otthon lehet, de haza nem. És igen, ezt most itt hagyom. Nem tudom, mikor jövök legközelebb, meg hogy jöhetek-e, meg milyen gyakran. Ez egy kicsit búcsúvétel is volt, barátaimtól, a bátyámtól, unokaöcsémtől, a várostól, a földtől.
És búcsúzol A Szív újságtól is, aminek 2007 óta kisebb-nagyobb megszakításokkal végig főszerkesztője voltál. Milyen itt hagyni egy újságot?
Tizenhét évig vittem az újságot, csak egy kisebb, nyolchónapos megszakítás volt. 1915-ben alapították, jövőre lesz 110 éve, az első világháború kellős közepén, Bíró Ferenc jezsuita. És e 110 év alatt én voltam a legtovább főszerkesztője, ahogy ezt most a munkatársak kiderítették.
Ez mit jelent számodra?
Vége van, azt gondolom, vége kell, hogy legyen. Át kell adni. Tizenhét év rengeteg idő. Nagyon sokat változott az újság, meg egyáltalán a médiafogyasztás, vagy a sajtó helyzete. Világos, hogy az online jelenlétet erősíteni kell. Erre voltak próbálkozásaink az elmúlt egy évben is, és beletört a bicskánk. Ugye a jezsuita rend nem sokkal Gutenberg után alapult, nálunk a kommunikáció, a sajtóapostolkodás kiemelt jelentőségű. Ez egy pillére a küldetésünknek.
Fotó: Jézus Szíve Jezsuita Templom
Papi jelmondatod a 27. zsoltárból vett idézet: „Arcodat keresem, Uram.” Hétről hétre, vasárnapról vasárnapra sok-sok fiatallal, időssel, sok száz emberrel találkoztál a templomban, sokezer arcot láttál. Hol, hogyan, mikor találtad meg Isten arcát? Meg tudtad találni?
Azért érdekes ez a mondat, mert e szerint arca van az Istennek. és A saját képére és hasonlatosságára teremtett minket, és nekünk van arcunk, tehát ilyen logikai ugrással biztosan neki is van. Miközben az Ószövetség abszolút tiltja az ábrázolást. Ez nagyon érdekes, hogy mégis olyan Istenünk van, akinek van arca. Mit jelent az arc? Ha látom az arcod, azt jelenti, közel vagy. Olyan a mi vallásunk, hogy igazából mi az Isten közelségében élő teremtmények vagyunk.
Erről szól a hivatásom, hogy az emberekkel ezt megértessem, segítsek megérteni, hogy az Isten közelsége a legfontosabb az életünkben.
Akár a nap végi visszatekintésben is érdemes ezt figyelni: hol voltam a legközelebb Istenhez? Hol került hozzám Isten a legközelebb? Hol láttam meg, láthattam meg az ő jelenlétét, az ő dicsőségét, melyik szempárban, melyik ölelésben, melyik szóban, melyik gesztusban, melyik jelenségben?
A szolgálatodban leginkább hol tudtad Őt tapasztalni? Mikor voltál legközelebb Hozzá?
Amikor csendet éltem meg. Ez talán különös lehet így elsőre, mert az egyik legnyüzsgőbb templom ez. Direkt próbáltam az embereknek segíteni, hogy a csendre rácsodálkozzanak. A liturgiának is, a jó liturgiának, része a csend.
A Krisztus Király Plébánián a búcsúja előtt szerveztünk egy 40 órás szentségimádást. Izgultam, hogy jönnek-e majd az emberek. És amikor átmész éjjel fél háromkor, és ott van nyolc-tíz ember, és ott imádkoznak csendben… Ezek a pillanatok voltak, amik igazán sokat adtak. Ilyenkor tudtam leginkább megtapasztalni Isten közelségét.
A beszélgetés további részeiből kiderül:
- Kik az elsők, akik eszébe jutnak, ha a templomra gondol?
- Milyen tudása van Torontóról, a kanadai magyarokról kiutazása előtt?
- Mit visz magával a tengerentúlra? Mit kell itthon hagynia?
- Mit vár leginkább életének következő szakaszától?
hirdetés
