A zene és a koncertek sokak számára a mindennapi gondok előli „menekülés”, az öröm és a közösségi élmény megélésének helyszíneit jelentik, köztük számomra is. A tegnapi hír, hogy terrorveszély miatt le kellett mondani Taylor Swift bécsi koncertjeit, megdöbbentette a rajongókat és az egész világot.
Szerdán két fiatal férfit tartóztattak le, akik merényletet tervezhettek végrehajtani Bécsben. Az egyikük egy 19 éves, észak-macedóniai gyökerekkel rendelkező férfi,
aki állítólag bombát készített, valamint autóval akart a stadionon kívül tartózkodó tömegbe hajtani, ahol már tegnap este is rajongók tartózkodtak, készültek a koncertre.
A bécsi hatóságok már az esemény kezdete előtt fokozott biztonsági intézkedéseket vezettek be, ám végül jobbnak látták lemondani a fellépéseket a terrorveszély miatt. Az ilyen döntések nehezek, de szükségesek a közönség biztonsága érdekében. Gerhard Pürstl bécsi rendőrfőnök elmondta, hogy a biztonsági kockázatot minimalizálták, de a váratlan helyzetekre is fel kell készülni.
Személyes tapasztalatból mondom, hogy a rajongók számára egy ilyen nagy volumenű koncert nemcsak egy esemény, hanem egy élmény, amelyre hónapokig, akár évekig készülnek: az outfit, smink kitalálása, saját készítésű ruhák és karkötők gyártása, a szállás, utazás tervezése, és a koncertjegy költségeinek fedezése (főleg, hogy milyen nehezen szerezhető be egy ilyen jegy) mind-mind részei ennek az élménynek.
hirdetésJól látható tehát, hogy
egy ilyen koncert hirtelen kimaradása nemcsak anyagi veszteséget jelent, hanem az öröm és egy igazán felszabadító közösségi élmény elvesztését is.
Azok, akik a zenében és a koncerteken való részvételben találják meg a menedéket – hiszen sok fiatal számára Taylor „safe place”, azaz egy olyan atmoszférát teremt, ahol mindenki önmaga lehet aggódás nélkül pár óráig – most csalódottan és megrendülve állnak szemben a valósággal.
Véleményem szerint különösen fontos, hogy ezekben az időkben a hit és az összetartozás erejét hangsúlyozzuk. A terrorcselekmények célja a félelem és a megosztottság terjesztése, de nekünk támogatnunk, vigasztalnunk kell embertásainkat – még akkor is, ha nem, vagy alig ismerünk olyan embereket, akik részt vettek volna egy ilyen koncerten. Nincs szükség kárörömre, viccelődésre, ezek komoly dolgok.
Fontos bátorítani a másikat: én is el tudom képzelni, hogy milyen szörnyű lehet arról értesülni, hogy a koncert, melyre annyit készültek a rajongók, hirtelen ilyen félelmetes okok miatt marad el. De mégis jobb így – hiszen a biztonságuk mindennél fontosabb: örülnünk kell, hogy a biztonsági szervek a veszélyt időben észrevették, és nem történt nagyobb tragédia.
A koncertjegyeket lehet pótolni, az értékes embereket azonban nem.
Bár a mostani események mélyen elszomorítóak, remélem, hogy mindannyian találunk erőt a közösségünkben és hitünkben. A zene és a művészet többi formája továbbra is összekapcsol minket, és ez emlékeztet arra, hogy a sötétség közepette is van fény.
Imádkozzunk azokért, akiket közvetlenül érintettek ezek az események, és mutassunk példát saját kedvességünkkel, segítőkészségünkkel az ilyen helyzetekben is!
hirdetés
