A közmédia “De őszintén!” című műsorában a miskolci Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium diákjait kérdezte arról Ács Zoltán hitoktató, hogy tényleg létezik-e Isten, illetve hogy megkérdőjelezhető-e a létezése.
Isten létezése. A téma, amely az egész emberi civlizáció létét végigkíséri, és amelyről mindenkinek van véleménye. Így vannak ezzel azok a miskolci gimnazisták is, akiket a közmédia vallási műsorában szólaltatott meg Ács Zoltán hitoktató. A Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium diákjai arra a kérdésre keresték többek között a választ, hogy megkérdőjelezhető-e egyáltalán Isten létezése.
Ábel szerint egy igazi tabutémáról van szó, viszont tapasztalata a legnehezebb helyzetekben tudott megerősödni a hite:
“Ez a kérdés szerintem a legtöbb keresztény embernben felmerül az élete során, elég gyakran. Én például nagyon szeretem a természettudományokat, mindenre szeretek kézzelfogható válaszokat kapni. Az, hogy valaki hívő, az pont arra hív bennünket, hogy legyünk bátrak és tudjunk hinni anélkül, hogy bármi kézzelfoghatót kapnánk. Tabutéma ezeket a kérdéseket otthon feltenni, jó itt kitérni erre bővebben is. Akkor tapasztalom meg Isten jelenlétét, amikor más emberekkel lépek kapcsolatba. Amiket általuk érzek, szeretetet, vagy egy jó beszélgetést, azt egy nálunk magasabban lévő “lény” közvetíti belénk. Ez fűt engem belülről, ez fűti az én hitemet.
Amikor a szüleim elváltak, vagy amikor a nagyszüleim betegek lettek, akkor dühöngtem este az ágyamban, püföltem a párnámat, hogy ez miért történik meg velem. De ez megerősítette a hitemet, mintsem eltávolított volna engem Tőle.
A legnehezebb helyzetekben is megnyugtat, hogy Isten mindig velem lesz, és ezt érzem. “
Emma egy igen izgalmas hasonlattal válaszolt a kérdésre: ahogyan az építőnek van tervezője, úgy a világnak is kell, hogy legyen:
“Szerintem mindenkinek eljön az a pillanat az életében, amikor megkérdőjeleződik Isten létezése – még ha nem is mondjuk ki hangosan. Ez egy nagyon mély téma, amit az emberek nem szeretnek megbeszélni, mivel sokszor elvárják tőlünk a vallásos közegekben, hogy higgyünk Istenben, ezért nincs helye ilyen megkérdőjelezésnek. Én Isten jelenlétét a körülöttünk lévő teremtett világban látom, ahogy körülnézek.
Ilyenkor érzem, hogy Isten jelen van, olyan, mint amikor ránézünk egy épületre és tudjuk, hogy annak volt egy építője.
Nem kérdőjelezzük meg, hogy az az épület miért van ott, hanem tisztában vagyunk azzal, hogy valaki megtervezte. Én ugyanezt érzem, amikor körülnézek a természetbe vagy ránézek az állatokra – akár az emberekre. Isten teremtett minket és látom ennek az eredményét ennek a teremtésnek.
Veronika szerint a hit lényege pont az, hogy nincsen rá teljesen biztos magyarázatunk:
Szerintem ez a kérdés bármikor felmerülhet bennünk az életünk során. Számomra Isten egy megfoghatatlan barát, én a lelkiismeretemet neki tulajdonítom. Mint egy belső hang, aki szól, hogy: “Figyelj, valamit most elrontottál, jó lenne ha tisztában lennél vele”. Isten mindig megpróbál a jóra sugallni, a jobbra. Ez a kérdés rengeteg embert megmozgat, milyen a vallásosság, a hitélet, milyen keresztény embernek lenni? Sosem lesz egy biztos magyarázat arra, hogy van Isten, ez csak a hiten múlik.
A fiatalok után Ács Zoltán hitoktató mondta el gondolatait:
“A világ rákényszerít minket arra, hogy tapasztalati úton szerezzünk ismereteket. Egyáltalán nem bűn és nem rossz dolog feltenni a kérdést, hogy létezik-e Isten? Ez természetes útkeresés. Ez a kérdésfeltevés azt fejezi ki, hogy az ember éberen tekint saját hitére.
Ha Isten magától értetődő lenne, akkor a hitünknek nem lenne jelentősége.
Olyan, mint amikor az ember szerelmes lesz: megszereted, de még semmi sem biztos. Ott vibrál olyankor, hogy lehet a másik nem viszonozza. Tele vagyunk kétségekkel, esetleg félelmekkel, de az érzéseinken túl mégis ott vár valaki, a szeretett személy. Az Istenhez közelebb visz minket néha az, hogy ha azt tapasztaljuk meg róla, hogy nincs, hogy nem adja könnyen magát. Ebben mély üzenet van: tudjunk rá várakozni, kibontakozhasson a keresés. Olyan szívesen találunk fel dolgokat és jövünk rá dolgokra: Istent is fel kell fedeznünk – és ezt Ő hagyja! Milyen érdekes, hogy hogyan viselkedünk a szüleink mellett: néha ellustulunk, mindenben számítunk rájuk. Amikor viszont nincsenek ott, akkor el kezdjük keresni őket:
ebben a keresésben kifejeződhet a szeretetet Isten és az embertársaink iránt”
hirdetés
