Nem mindegy, kikkel veszed körül magad! Az alapvető életminőséged tudja meghatározni, hogy kedves, szeretetteljes, hiterősítő kapcsolataid vannak, vagy kritizáló, lehúzó ,,barátaid”. Higgy nekem, kipróbáltam mindkét verziót.
Mind ismerjük a mondást: madarat tolláról, embert barátjáról. Vagyis sokat elmondhat rólad az, hogy kikkel barátkozol. De belegondoltál már, hogy ez fordítva is igaz lehet? Az, hogy kikkel veszed körül magad, sokkal nagyobb hatással van rád, mint elsőre gondolnád.
A családunkat úgy ,,kapjuk”, nem mi döntünk róla. Lehet, hogy nagyon nehéz családi körülmények között nőttél fel, és az is lehet, hogy a szerencsések közé tartozol. De a barátságaid milyensége és az, hogy kikből áll a baráti köröd, már rajtad is múlik.
Akikkel időt töltesz, azok akarva-akaratlanul is hatni fognak rád. A szavaikkal, a hozzáállásukkal, a vágyaikkal, és persze a viselkedésükkel.
Nekem volt egy időszak, amikor tudatosan húztam egy határt, és átgondoltan, ki az, aki fontos, hogy az életem aktív részese legyen, és ki az, aki inkább lehúz, hátráltat, vagy épp egyoldalú a kapcsolatunk, mert több éve csak én keresem.
Feltettem magamnak néhány egyszerű kérdést, például ezeket:
- Jól érzem magam vele?
- Inkább feltöltve, örömmel megyek haza a találkozásunk után, vagy elfáradva, negatív gondolatokkal, érzéssekkel?
- Amikor együtt vagyunk, miről szoktunk beszélgetni?
- Kíváncsi rám, vagy csak azt akarja, hogy valakinek beszélhessen?
- Egyezik a hitünk, a világlátásunk? Erősödik a hitem mellette, vagy inkább egyre több mindenben kezdek kételkedni?
- Ha konfliktusunk van, tud bocsánatot kérni, vagy mindig hárítja a felelősséget?
- Ha megosztok vele valamit, kritizál, ítelkezik felettem, vagy bátorít, vigasztal, felemel?
Mindezeket a kérdéseket persze magunknak is érdemes feltenni, hiszen egy barátság mindig a kölcsönös szereteten alapul, és ideális esetben egyenrangú kapcsolat.
Miután kiszűrtem ezek alapján a körülöttem lévő embereket, sokkal nyugodtabb lett az életem. Ráadásul akik maradtak – nem olyan sokan – azok alapvetően mind támogatnak, inspirálnak, kérdeznek rólam, őszintén mesélnek magukról. Szeretnek és én is szeretem őket, igazán. Nem azt mondom, hogy egy kapcsolat mindig kiegyensúlyozott és harmonikus, hiszen emberek vagyunk, persze, hogy vannak hullámzások, nézeteltérések, közeledések és távolodások. De a kapcsolat minősége egyáltalán nem mindegy.
Nem attól vagyunk jó keresztények, ha mindenkit közel engedünk magunkhoz, ha hagyjuk magunkat kihasználni, ha nem védjük meg a határainkat!
Én sokáig ezt hittem, és aztán nem értettem, miért vagyok annyira sokszor kimerült. Eljött az a pont, hogy annyira besokalltam az engem használó emberektől és azokból, akik sokkal inkább csak lehúznak, mint felemelnek, hogy végre kinyitottam a számat, és kiálltam magamért.
Bátorítalak, hogy kérj Istentől bölcsességet ehhez a kapcsolati rendszerezéshez, és merj cselekedni, ha szükséges!
Akivel pedig valóban szeretetkapcsolatod van, azzal ápold is azt, mert kincset ér! Tudatosan fordíts rá időt, hogy keresd őt, meghallgasd, beszélgess vele, lepd meg valamivel – vagy tégy bármi mást, ami megmutatja, hogy szereted és figyelsz rá!
hirdetés
