,,Sok próbatétel után azért könyörgünk, hogy megtapasztalhassuk azt a csodát, amit Márk evangéliumában olvashatunk: „Azok pedig elmentek, hirdették az Igét mindenütt, az Úr pedig együtt munkálkodott velük, megerősítette az igehirdetést a nyomában járó jelekkel.”
Steinbach József református püspök, a Zsinat lelkészi elnökének videóüzenetét szemlézzük.
Isten Lelkének munkája ma is a legérzékelhetőbb a világban.
Isten Lelke éltető Lélek, hiszen az élet, minden titkával és csodájával együtt az Isten ajándéka, Ő minden élet forrása,
ezért akár akarjuk, akár nem, minden lélegzetvételünk Isten Lelkének munkáját igazolja.
Isten Lelke ihlető Lélek, mert fogékonnyá tesz arra, ami építően, és életet kiteljesítően jó, szép, felüdítő és felemelő. Isten Lelke megszelídít, és egy darab mennyet teremt körülöttünk, általunk egy vaduló világban. Isten Lelke megtanít gyönyörködni. Ki ne fedezné fel ebben a József Attila ötsorosban az ihlető Lelket, és az isteni élet teljessége utáni vágyat: „Az ember él, kenyeret eszik és remél, várja, hogy elmúljon a tél, hogy egy padon a napban üljön és fölpiruljon még a vér.”
Isten Lelke hitet támasztó Lélek, hiszen Ő nyitja meg az értelmünket és a szívünket arra, hogy belássuk, több az élet, mint amit mi önző valónkban megélünk abból, vagy amit testi szemeink és érzékeink megtapasztalhatnak. Isten Lelke az, aki rádöbbent minket arra, hogy Isten mennyire szeret bennünket, méltatlanokat. Hordoz, vezet, megerősít, megtart; sőt, Jézus Krisztusban megváltott, örök életet adott nekünk, legyőzve minden rosszat, bűnt, betegséget, halált, gonoszt. Isten Lelke aztán folyamatosan érleli és növeli hitünket, sőt szolgálói életre hív bennünket, ahol már nem csak rólunk van szó. A hit nem más, mint a hídon állni, a mindent elnyelni akaró, sodró, örvénylő és sötét folyó felett; a hídon állni, Isten szeretetében lenni.
Isten Lelke közösséget teremt ott, ahol mindenki már csak önmaga érdekét, igazát látja és képviseli. Isten Lelke testvérekké és embertársakká formál minket, akik ráébrednek arra, hogy mennyire szükségük van egymásra, és még inkább az Isten megtartó szeretetére, így csakis segítik, óvják, bátorítják, örömre hangolják egymás életét. Jöjj, Szentlélek Isten, könyörülj, áraszd ki áldásodat ránk, hogy testvérei és embertársai tudjunk lenni egymásnak, egymással szóbaállva, beszélgetve, a legszentebb közös, életes célokat keresve, munkálva.
Kedves lelkipásztorok, főgondnokok, presbiterek, gyülekezeti tagok, református testvéreink, az anyaországban, és határinkon kívül! Hadd szóljak most külön hozzátok is!
Sok próbatétel után azért könyörgünk, hogy megtapasztalhassuk azt a csodát, amit Márk evangéliuma záró versében olvashatunk: „Azok pedig elmentek, hirdették az Igét mindenütt, az Úr pedig együtt munkálkodott velük, megerősítette az igehirdetést a nyomában járó jelekkel.” (Márk 16,20)
Koncentráljunk arra szolgálatunk minden területén, ami egyetlen feladatunk: Isten megváltó, életet kiteljesítő, üdvözítő szeretetének hirdetésére és megélésére; mégpedig mindenki felé azon a módon, ahogy ő azt leginkább befogadhatja.
Nem mondhatunk le senkiről sem, mindenkire reménységgel kell tekintenünk, azokra is, akik egészen mást gondolnak a világról, mint mi, hiszen Jézus Krisztus evangéliuma egyetemes.
Ha ezt tesszük, az áldás nem marad el, hiszen maga az Úr fog együtt munkálkodni velünk, jelekkel áldja meg szolgálatunkat.
Ilyen jel az alázat, hiszen minden nap kegyelem.
Ilyen jel az öröm és a reménység, mert vége annak az időszaknak, amikor a tanítványok húsvét után félelmükben elrejtőztek; előállunk, és telve örömmel végezzük a szolgálatunkat.
Ilyen jel az, hogy mindenkire számítunk, mindent meg lehet beszélni, nincs kényes téma, keressük egymást bizalommal, hogy mások is bizalommal fordulhassanak hozzánk.
Ilyen jel az, hogy pásztori lelkülettel, egymást számontartva vigyázunk egymásra, hogy vigyázhassunk a világra.
Balatonalmádi templomunkban a szószék, valamint a mózes-pad és az orgona fölött kialakított tölgyfa installáció a mennybemenetele során tanítványait megáldó Krisztust láttatja: „Én veletek vagyok minden napon.”
Bonhoeffer imájával valljuk: „Csodás hatalmad biztos rejtekében, nyugton várjuk, mire ébredünk, velünk az Isten minden reggel és este, és minden új napon bizonnyal velünk.”
hirdetés
