Példátlan támadás rázta meg Európát, de talán nem túlzás azt mondani, hogy a világot is. Nyitrabányán egy kihelyezett kormányülés után meglőtték Robert Fico szlovák miniszterelnököt. Több lőtt sebbel szállították kórházba, és az állapota jelen tudásunk szerint nagyon súlyos. Ilyen vagy ehhez hasonló merényletre még nem volt példa Szlovákia történelmében. Európa közepén egyre pokolibb az ördög mosolya. Európa vezetői sorra fejezik ki együttérzésüket, de hol marad a közös ima? A közös összekapaszkodás politikai hovatartozás nélkül, mindent félretéve, egy nagy közös ima, egy nagy közös virrasztás.
Szlovákiát és az ott élő magyarokat egyaránt megrázta az a borzalmas merénylet, amelyet Robert Fico miniszterelnök ellen követtek el. Egy 71 éves, szlovák költő. Szándékosan nem írok más jelzőt az elkövetőhöz, szándékosan nem jellemzem semmiféle politikai jelzővel. Mert nem fontos, mert egyáltalán nem lényeges, hogy milyen beállítottságú a merénylő, miben hisz és miért. Nem fontos, hogy melyik párt és milyen politikai irányzat képviselője a meglőtt miniszterelnök.
Csak és kizárólag az ember fontos! Az ember, mert Isten előtt mindenki egyenlő.
Az, hogy ma Európában ennyi kegyetlenséggel találkozunk, nagyon intő jel számunkra. Mert nem merünk kilépni a külsőségeink mögül. Nem merünk bátrak lenni, bátran felvállalni hitünket, őszintén tanúságot tenni a jóról, ami maga Isten. Engedünk a ránk zúduló megosztottságnak. A világunkban és ezen belül is Európában óriási a polarizáció. Ebben élünk, már nagyon hosszú ideje, és közben nem teszünk elenne semmit, nem akarunk ezen változtatni.
Az embert saját képmására teremtette az Úr, de mi jobbakra és rosszabbakra kategorizáljuk, mert ezt várják el tőlünk. Mintha jogunk lenne hozzá, pedig nincs. Ebben óriási felelőssége van a politikának, mint ahogyan óriási felelőssége van abban is, hogy Szlovákiában ilyen szörnyű merénylet megtörténhetett.
Itt most nem a szakértés ideje jött el, hanem az imáé.
Közös imáé, közös virrasztásé Robert Ficoért, a merénylőért és azért, hogy ilyen többet ne fordulhasson elő. Hinnünk kell a közös ima erejében, abban, hogy nekünk is van fegyverünk. Nem olyan, ami emberéleteket olt ki, hanem olyan, amely emberéleteket ment meg. A mi fegyverünk sokkal erősebb, a mi fegyverünkben szeretet van, irgalom és megbocsájtás. Ezzel szemben az ördög mosolya is megfagy, lebénul és nem tud mit kezdeni vele.
A gonoszt csak a szeretettel győzhetjük le.
Nem nézhetjük tovább tétlenül a gonosz működését, jó keresztény módjára kell szembeszállni vele. A társadalmi megosztottságot félre kell tennünk, nem szabad több teret engednünk a gonosznak, az ő hangja nem az hang, amely minket vezetni tud. Naponta lőnek le embereket szerte Európában. Az erőszak pedig csak erőszakot szül. A szeretet viszont ennél sokkal erősebb és örök.
A Nyitrabányán történt merénylet látlelete mindannak, ahogyan és amilyen módon működik a politika – nemcsak a szlovák testvéreinknél, hanem Európa számos más országában. A gyűlölet hangján megszólaló kampányok világát éljük, pedig mi nem így képzeltük a rendet.
A merénylő eszköz volt a gonosz kezében.
A bűnéért el fogják ítélni, börtönbüntetés sújtja majd. Az, hogy folytatódik-e a gyűlöletkeltés vagy magunkra ismerünk, csak rajtunk múlik. Hogy Robert Fico meg tud-e bocsátani, vagy meg fog-e bocsátani az elkövetőjének, nem tudjuk. Azt viszont igen, hogy a gonosszal szemben csak a Krisztusba vetett szeretettel és irgalommal van lehetőségünk szembeszállni.
Imádkozzunk a szlovák testvéreink és az ott élő felvidéki magyarjaink lelki gyógyulásáért! Gyógyuljanak be azok a sebek, amiket ez a szörnyű tragédia okozott. Imádkozzunk a fegyverek letételéért, a harcok megszűnéséért azt emberéletek megmentéséért! Fogjuk meg egymás kezét, tegyük félre a megosztottságot és szemünket az égre emelve együtt kérjük az Urat: „Szabadíts meg a gonosztól!”
hirdetés
