2024. 05. 10.

“A gyónási titok alól még a gyónó sem adhat felmentést” – Artner Péter atya

A 777 az elmúlt napokban kiemelt módon foglalkozott a gyónási titokkal – azt követően, hogy a téma egy be nem terjesztett törvényjavaslat miatt igen felkapottá vált. Artner Péter atya a Pázmányon tanít jogot – így értelemszerűen a jog oldaláról mutatja be a gyónási titkot. 

Az Egyházi Törvénykönyv 983. kánonja 1. §-ának megfogalmazása szerint „A gyónási titok sérthetetlen; ezért tilos a gyóntatónak a gyónót szóval vagy bármilyen más módon, bármi okból, akár csak részben is elárulnia.” A törvény szövege itt a „nefas est” „tilos” szót használja, ami a legszigorúbb tiltást jelenti az Egyházi Törvénykönyvben.

Elsősorban tehát a pap az, akit köt a gyónási titok (sigillum sacramentale-szentségi pecsét). Szoros értelemben véve ez két részből tevődik össze: elsősorban a vonatkozik magára a meggyónt bűnre, másodsorban pedig a gyónó személyére. A gyónási titok megsértése az alábbi három eset egyidejű fennállta esetén valósul meg:

megsérti a gyónási titkot az a gyóntató, aki (1) a gyónó személyét (2) a meggyónt bűnt (3) egy harmadik személynek feltárja.

E három feltételnek egyidejűleg kell fennállnia.

A 984. kánon 1-2. §-a szerint: „A gyóntatónak teljességgel tilos a gyónásból szerzett ismereteit a gyónóra nézve károsan felhasználnia még akkor is, ha a leleplezés minden veszélye ki van zárva. Aki hatóság szerepét tölti be, annak a külső kormányzatban semmiképpen sem szabad felhasználnia azt az értesülést, amit a bűnökről bármikor is gyónásban szerzett.”

Tágabb értelemben érvényes a titoktartás mindarra az információra is, amit a gyónás közben tud meg a pap, akkor is, ha az esetleg nem bűn, pl. információk az illető egészségi állapotáról, családi helyzetéről stb.

A megsértés lehet közvetlen, amikor a gyóntató egyértelműen elmondja, hogy ki és mit gyónt nála. Közvetett a megsértés, ha a gyóntató szavaiból, cselekedeteiből stb. következtetni lehet a gyónó személyére és a meggyónt bűnre. Minél inkább lehet következtetni, annál közvetlenebb a megsértés.

Nemcsak a papot köti a gyónási titok (itt már csak secretum-ról beszél a jog), hanem mindazokat, akik bármilyen formában a gyónásról vagy annak anyagáról információt szereztek: „Titoktartásra köteles a tolmács is, ha szerepel, valamint mindazok az egyéb személyek, akik a gyónásból bármilyen módon tudomást szereztek a bűnökről.” (983. kánon 2. §). Mivel nem tilos tolmács útján gyónni és előfordulhat hogy a gyóntatószékből kihallatszik a gyónás, azok, akik ilyen formában szereztek tudomást a gyónás tartalmáról, szintén titoktartásra kötelezettek.

Büntetendő továbbá az a személy: „aki bármilyen technikai eszközzel felveszi vagy tömegtájékoztatási eszközökben rosszindulatúan terjeszti, amit valódi vagy színlelt szentségi gyónásban a gyóntató vagy a gyónó mond.” (1386. kánon 3. §).

A gyónási titok létrejön minden olyan esetben, amikor a gyónó a feloldozás szándékával kezdi meg a szentgyónást, függetlenül attól, hogy a feloldozást végül megkapja vagy sem.

A gyónó, amikor elkezdi a szentgyónást, még nem tudja (csak reméli), hogy fog-e feloldozást kapni. A feloldozás esetleges elmaradásának ténye szintén a gyónási titok részét képezi. Ha nem így lenne, akkor ezzel vissza lehetne élni: a gyóntató nem adja meg a feloldozást és akkor szabadon elmondhatná azt, amit a gyónó mondott.

A gyónási titok alól felmentés nem adható, még a gyónó sem adhat felmentést. A gyónási titok ugyanis isteni jogon köt, felmentés pedig csak a tisztán egyházi törvények alól lehetséges (85. kánon: A felmentés a tisztán egyházi törvény kötelező erejének részleges esetre való felfüggesztése. Megadására illetékességi körén belül az jogosult, aki végrehajtó hatalommal rendelkezik, valamint akit a felmentésre maga a jog vagy törvényes megbízás kifejezetten vagy bennfoglaltan felhatalmaz.). Felmentés megadásához pedig végrehajtó hatalom vagy külön felhatalmazás kell. Továbbá mivel a gyónási titok nemcsak a gyónó személyét, hanem a gyóntató papot és a gyónás szentségét is védi, e két utóbbi fölött a gyónó nem képes rendelkezni. Vagyis a gyónó soha sem „oldozhatja fel” a gyóntatót a gyónási titok alól. Ezzel is vissza lehetne élni: kérni, kényszeríteni lehetne a gyónót, hogy oldja fel a gyóntatót a gyónási titok alól, amit ha nem tenne meg, akkor „gyanús lenne” mert „biztos titkolni valója van”.

Ha a gyónó mégis azt szeretné, hogy a gyóntató elmondja azt, amit a gyónásban neki elmondott, akkor mondja el ugyanazt gyónáson kívül, és akkor már nem köti a gyóntatót a gyónási titok.

A gyónási titok megsértésének büntetése:

  1. kán. – 1. §. Az a gyóntató, aki a gyónási titkot közvetlenül megsérti, az Apostoli Szentszéknek fenntartott önmagától beálló kiközösítésbe esik; aki pedig csak közvetve teszi ezt, a büntetendő cselekmény súlyossága szerint büntetendő.
  2. §. A tolmács és azok a 983. kán. 2. §-ában említett egyéb személyek, akik a titkot megsértik, megfelelő büntetéssel büntetendők, nem kizárva a kiközösítést sem.
  3. §. Az 1. és 2. § előírásainak fenntartásával, aki bármilyen technikai eszközzel felveszi vagy tömegtájékoztatási eszközökben rosszindulatúan terjeszti, amit valódi vagy színlelt szentségi gyónásban a gyóntató vagy a gyónó mond, a büntetendő cselekmény súlyossága szerint büntetendő, nem kizárva, ha klerikusról van szó, a klerikusi állapotból való elbocsátást sem.

A büntetés alkalmazásával kapcsolatos eljárás a Hittani Dikasztériumnak van fenntartva.

Összegezve:

A gyónási titok (sigillum sacramentale) közvetlen megsértését tehát a pap akkor követi el, ha az alábbi feltételek egyidejűleg teljesülnek:

A pap felfedi:

  1. a gyónó személyét
  2. a meggyónt bűnt
  3. egy harmadik személynek.

A feloldozás elmaradásának ténye is a gyónási titok részét képezi, és a feloldozás elmaradásának esetében is köti a gyóntatót a gyónási titok. Minden olyan esetben köti a papot a gyónási titok, amikor a gyónó a feloldozás elnyerésének szándékával kezdi meg a szentgyónást, függetlenül attól, hogy végül elnyeri-e a szentségi feloldozást vagy sem. Nem vonatkozik a gyónási titok a lelki beszélgetésekre, egyszerű tanácskérésekre stb.

A gyónási titok alól felmentés nem adható, még a gyónó kifejezett kérésére sem. A hívőnek nincs olyan egyházkormányzati hatalma, hogy a pap fölött rendelkezzen egy olyan ügyben, ami alól még a római pápa sem adhat felmentést. Továbbá, amint az előbb említettük, a gyónási titok nemcsak a gyónót, hanem a papot és a szentség méltóságát is védi, és a hívő e két utóbbi fölött semmi esetre sem rendelkezhet.

Rev. Dr. habil. Artner Péter,

a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Kánonjogi Posztgraduális Intézetének Büntető- és Liturgikus jog tanára.

Borítókép - Fotó: Dreamstime
Blog
hirdetés