Az orosz-ukrán háború több, mint két éve tart, pár napja pedig egy újabb konfliktus alakult ki, Irán példa nélküli támadást indított Izrael ellen. Hol van ilyenkor Isten? Miért engedi meg a háborút? Miért nincs béke? Záporoznak a kérdések, miközben Európa vezetői részéről sem a béke megteremtése lett a fő szempont.
Több, mint két éve robbant ki az orosz-ukrán konfliktus, vagy hivatalosabb nevén az orosz-ukrán háború. Több, mint két éve fegyverek ropogásától hangos a két ország, menekültek áradata hagyta el Ukrajnát, közülük sokan épp Magyarországon leltek biztos menedékre. Humanitárius erőforrások sorakoztak fel a háború sújtotta területeken, egyik pillanatról a másikra csöppentünk egy olyan helyzetbe, ami sokunk számára eddig teljesen ismeretlen volt. Óvóhelyek teltek meg félő, és rettegő embertársainkkal. Pár napja pedig egy újabb konfliktus alakult ki, Irán példa nélküli támadást indított Izrael ellen. Az egyik a szomszédunkban zajlik, a másik egy kicsit távolabb, de a háború az háború – bárhol is zajlik a világukban.
Hol van ilyenkor Isten? Miért engedi meg a háborút? Miért nincs béke? Záporoznak a kérdések, miközben Európa vezetői részéről sem a béke megteremtése lett a fő szempont. Hirtelen az egyébként is káoszban hemzsegő világunk még kuszább és kilátástalanabb lett.
Mi hol vagyunk, amikor Isten szól nekünk? Miért nem halljuk meg Őt?
Miért hagyjuk figyelmen kívül? – teheti fel nekünk is a kérdést az Úr, teljes joggal. Mi keresztények nem harcolhatunk, nem arra kaptunk meghívást. Szent Pál leveleiben olvashatjuk:
hirdetés„Ha lehetséges, amennyire tőletek függ, minden emberrel békében legyetek. Ne álljatok bosszút magatokért.” (Róma 12:18, 19)
A háborúk vége és a béke megteremtése rajtunk múlik, nem a világ vagy országunk vezetőin. Elsősorban rajtunk, a mi hozzáállásunkon, a mi tetteinken, a mi lelkületünkön. A bosszúállás és acsarkodás helyett a krisztusi szeretetet kell példaként vennünk, aki még a halála előtt is azt kérte az Atyától, hogy: ,,Bocsáss meg nekik, nem tudják mit cselekszenek.” Ő az, aki még a keresztfán is képes megbocsátani, Ő – aki a mi bűneinkért adta életét, majd egyedüliként legyőzte a halált. Azt a halált, amitől mi halandó földi emberek úgy félünk, a halált, amiről Lázár feltámasztásakor világossá tette számunkra, hogy hatalma van fölötte. Mert igenis minden fölött hatalma van, a háborúk fölött is.
Térjünk hát meg és találjunk vissza Istenhez, nem lehet elégszer hangoztatni. ,,Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket, hogy égi Atyátok fiainak bizonyuljatok” – olvashatjuk Máté evangéliumában. Átemelendő napjainkba, lelkületünkbe, tetteinkbe. Nem elég csak megkérdezni, hogy miért nincs béke és miért engedi Isteni a háborút, oda kell tenni azt a kérdést is, hogy én miért engedem meg, és én megteszek-e mindent azért, hogy béke legyen. Nem elég elmondani, nem elég kampányszerűleg hangoztatni, hanem tenni kell érte, teljes elmémből és teljes lelkemből. Nem értek egyet azzal az állásponttal, hogy elkerülhetetlenek a háborúk a világunkban. Persze, látva mindazt, ami áthatja világunkat, nem túl biztató a kép, de van egyetlen egy – csak is egy, akivel mindez lehetséges, Ő pedig nem más, mint Isten. Ő alkotta világunkat a semmiből, és biztosan állíthatom, hogy nem azzal a céllal, hogy háborúk és fegyverek martalékává legyen. Hanem azért, hogy
Őt követve megteremtsük a békét, hogy az ellenségeinkért imádkozzunk, és ne bosszút forraljunk ellenük.
Amikor megütnek, ne visszaadjuk, hanem odatartsuk a másik orcánkat is. Amikor üldöznek minket, akkor irgalmasok legyünk. Nehéz és fontos dolgok ezek, de elengedhetetlenek a békéhez és ahhoz, hogy visszataláljunk Istenhez, és az ellenségeinket így tudjuk köszönteni: ,,Békesség, nektek!” Amikor Oroszország és Ukrajna vezetői leülnek majd és egymással kezet fogva, azt mondják egymásnak, hogy : ,,Békesség nektek!” – amikor Irán és Izrael vezetői is megölelik egymást és békejobbot nyújtanak egymásnak, akkor megértjük majd, hogy mi végre engedi Isten a háborúkat, akkor beszélhetünk visszatalálásról és megtérésről.
,,Így lesz-e? Így! Mert egyszer béke lesz.
Ó, tarts ki addig lélek, védekezz!”
(Radnóti Miklós: Himnusz a békéről)
Habodász István
hirdetés
