Egy olvasónk rövid, de annál lényegretörőbb, őszinte verse érkezett a postaládánkba, amely Isten végtelen szeretetéről szól.
Az Ő szeretete
Uram, oly méltatlan vagyok,
Te mégis szólsz hozzám,
vigaszod eláraszt,
mikor valami bánt.
Annyiszor hoztál vissza
a sötét mélységből,
minden érdek nélkül,
„csupán” szeretetből.
Ez a szeretet a legszebb ajándék,
mit valaha kaphattam,
átsegít mindenen,
szinte felfoghatatlan.
Mit szeretsz bennem,
nem tudom, nem értem,
de egyben biztos vagyok:
Nélküled nem élek!
Máté Kinga
Borítókép -
Fotó: Dreamstime
Vers
hirdetés
