A „Férfi-Nő: Isten képmása” című nemzetközi szimpózium résztvevőihez intézett beszédében Ferenc pápa a gender-ideológiát korunk „legcsúnyább veszélyeként” jellemezte, mert eltöröl minden különbséget, amely az emberiség része.
Ferenc pápa ismét felszólalt a gender-elmélet ellen, „korunk csúnya ideológiájának” minősítve azt, mert eltöröl minden különbséget férfi és nő között. Ennek a különbségnek a megszüntetése „az emberiség eltörlését jelenti. Ehelyett a férfi és a nő gyümölcsöző „feszültségben” létezik egymás mellett” – mondta a pápa. Javasolta, hogy aki csak teheti, olvassa el Robert Hugh Benson: A Világ ura című regényét, amely 1907-ben, Londonban született disztópikus történet. Leírja a szabványosításból eredő kockázatokat és következményeket. „A regény a jövőről beszél, és prófétai jellegű, mert azt a tendenciát mutatja be, amelyben minden különbséget eltörölnek” – hangsúlyozta a pápa.
Az életünk maga a hivatás
Felhívta a figyelmet, hogy
ma újra fel kell fedeznünk teljes szépségében, hogy az emberi lény élete hivatás.
Ne felejtsük el: az antropológiai dimenzió, amely minden közösségen belüli hivatás alapját képezi, az emberi lény egy lényeges tulajdonságához kapcsolódik: vagyis, hogy maga az ember hivatás. Mind a létállapotot érintő nagy döntésekben, mind azokban az alkalmakban és helyzetekben, amelyekben megtestesülnek és formát öltenek, mindannyian felfedezzük és kifejezzük önmagunkat, mint elhívatottat, olyan személyt, aki megvalósítja önmagát a meghallgatásban és a válaszadásban, megosztva lényünket és ajándékainkat másokkal a közjó érdekében. Ez a felfedezés kivezet minket az egó elszigeteltségéből, és arra késztet, hogy önmagunkra, mint olyan identitásra tekintsünk, amely másokkal kapcsolatban létezik. Arra kaptunk meghívást, hogy örömmel és felelősséggel vállaljuk e sajátos és személyes küldetést.
Egyikünk sem a véletlen műve
Ez az igazság alapvető, mert teljes mértékben válaszol a szívünkben élő emberi kiteljesedés és boldogság utáni vágyra. A mai kulturális kontextusban néha hajlamosak vagyunk elfelejteni vagy elhomályosítani ezt a valóságot, azzal a kockázattal, hogy az embert kizárólag anyagi vagy elsődleges szükségleteire redukáljuk, mintha lelkiismeret és akarat nélküli tárgy lenne, akit az élet egyszerűen magával ragad, mint egy mechanikus hajtómű részét. Ehelyett a férfit és a nőt Isten teremtette, és a Teremtő képmásai; vagyis az örökkévalóság és a boldogság utáni vágyat hordozzák magukban, amit maga Isten vetett el a szívükben, és amelynek megvalósítására kaptak meghívást egy sajátos hivatáson keresztül. Emiatt él bennünk egy egészséges belső feszültség, amelyet soha nem szabad elfojtani: a boldogságra, az élet teljességére, valami nagy dologra vagyunk hivatva, amelyekre Isten szánt minket. Kivétel nélkül egyikünk élete sem a véletlen műve; a világban való létezésünk nem a puszta véletlen gyümölcse, hanem
egy szeretetterv részei vagyunk, és arra kapunk meghívást, hogy kilépjünk önmagunkból és megvalósítsuk azt önmagunk és mások számára.
Forrás: Vatican news