Fekete Ági 2024. 02. 28.

“Sok hívő pár hajlamos elfeledkezni a lelki készületről” – interjú egy keresztény ceremóniamesterrel és esküvőszervezővel

Jancsók Péter 8 éve kezdett el ceremóniamesterként és esküvőszervezőként dolgozni. Fontosnak tartja kihangsúlyozni, hogy hívő keresztényként végzi ezt a munkát, hiszen, ahogy mondja, a közös hit és értékrend hidat képez közte és a pár között, és ez a szervezést is megkönnyíti. Petivel beszélgettünk arról, hogy jegyespárként miként oldjuk meg a szervezés során felmerülő családi konfliktusokat, hogyan tudjuk lelkibbé tenni az előkészületet, és melyek azok a dolgok, amikre – bár nem gondolnánk-, érdemes odafigyelni?

Vőfély és ceremóniamester. Hogyan alakult ki ez utóbbi foglalkozás, és mit tapasztaltál, kit kérnek fel ma inkább a párok az esküvőjük napjára?

A vőfély és a ceremóniamester is az esküvőt vezényli le. A vőfélykedés régi szakma, amelyet az adott tájegység szokásai határoznak meg. Korábban a vőfély jól ismerte a falu lakosait és az ifjú párt is, így személyes hangvételben tudott hozzájuk szólni. Ma az esküvőszervezés során gyakran felmerül nehézségként a generációs különbség; az idősek inkább a hagyományokat kedvelik, és sokszor ragaszkodnak is hozzájuk. Az ifjú pár szeretne valamilyen szinten megfelelni ezeknek az elvárásoknak, ugyanakkor sok újabb szokás van, és a körülmények is mások, mint régen. Így jött felszínre a ceremóniamesterkedés, mint új szakma. Vannak olyan párok, akikhez nem áll közel a népi vonal, nincsenek gyökereik a vidéki kultúrából, és örülnek, ha van valaki, aki ugyanazt a feladatot ellátja, amit a vőfély, csak versmondás nélkül. A ceremóniamester, mondhatni, egy rendezvényt vezényel le. Az, hogy bejött ez az új szakma, megosztottságot szült az emberek között. Pedig nem feltétlen a hagyományos és a nem hagyományos esküvők között kéne határt húznunk, hiszen többféle dimenzióban is lehet értelmezni a dolgokat.

hirdetés

Mi lenne, ha a válaszvonal inkább az lenne, hogy a felkért vőfély vagy ceremóniamester vallásos vagy nem vallásos értékrendet képvisel?

Belegondoltam abba, hogy valószínűleg sok pár találja magát abban a dilemmában, hogy vőfélyt nem akar hívni, ugyanakkor nem csak egy rendezvény-levezénylésre vágyik az esküvője napján.

Hogyan indultál el a ceremóniamesterkedés útján?

Rögös volt az út. Egyszer egy barátom megkért, hogy legyek az esküvőjükön ceremóniamester. Korábban vezettem már táborokat, találkozókat, tehát hasonló jellegű tapasztalataim voltak, de mégis egy új helyzetbe kerültem. Elvállaltam a felkérést, és jól sikerült. Persze rengeteget kellett készülnöm, sokat tanulnom vőfélyektől és ceremóniamesterektől, hogy felszedjem magamra a megfelelő mennyiségű tudást, a gyakorlat pedig idővel sokat segített. Ezután érkezett a következő felkérés, majd a következő… érdekes volt megtapasztalnom, hogy a közös hit egy hidat képez, és így, még ha nem is ismerjük egymást a párral, olyan érzés, mintha már találkoztunk volna. Viszonylag korán, 24 éves koromban házasodtam meg, és ez is előnyt jelentett, mivel a szűkebb és tágabb baráti társaságomban mi voltunk az elsők. Nekünk nem nagyon volt mihez nyúlni, később viszont sokan fordultak hozzánk segítséget kérni. Még ha valaki nem is ceremóniamesternek kért fel, szolgáltatókat mindenképp tudtam javasolni. Több keresztény barátom ez idő tájt kezdett esküvői szolgáltatásban mozogni, őket bátran tudtam ajánlani.

Azonban nemcsak ceremóniamesterként, esküvőszervezőként is dolgozok. Jó pár keresztény szolgáltatóval állok kapcsolatban; fotóssal, videóssal, zenésszel, dekorossal… munkám során megtapasztaltam, hogy nagy könnyebbség a pároknak, ha nem nekik kell egyesével felkeresni a szolgáltatókat, hanem tudok ajánlani már bevált szakembereket, akik szintén keresztények, hasonló világlátással és értékrenddel. Ez például azért is lehet fontos, mert egy hívő fotós jól ismeri a nászmise részeit, és nem fog mondjuk az átváltoztatás ideje alatt a pár elé állni, hogy őket fotózza. Egy másik fontos szempont, amire sokan nem feltétlen gondolnak, hogy ha a szolgáltatók ismerik egymást, jobban együtt tudnak dolgozni. Össze tud beszélni például a dekoros a fotóssal, hogy hova rakja a díszeket, hogy a megvilágítás megfelelő legyen a fotókhoz. Ugyanakkor azt kell, hogy mondjam, az esküvő megítélését nem feltétlen befolyásolják nagy mértékben a szolgáltatók.

A külső körülmények nagyobb befolyásoló erővel bírnak, például, ha szakad az eső, vagy egy borzasztó meleg nyári nap van.

A szolgáltatók ajánlásán kívül miben tudsz még segíteni a pároknak?

A legtöbb pár a lánykérés után nem tudja, hogyan kezdjen neki a szervezésnek. Az időpontot esetleg kinézik, de utána gyakran tanácstalanok. Egy esküvőszervező sokat tud abban segíteni, hogy az elképzeléseik mentén haladjanak előre a szervezésben. Mi legyen a helyszín? Természetközeli hely vagy művelődési ház? Nagyjából hány embert terveznek meghívni? Élő zenét szeretnének? Ezen elképzelések mentén szép lassan körvonalazódnak a konkrétumok. A párnak persze ajánlok szolgáltatókat is, de a munkám lényege inkább az, hogy a szervezésben, amit a pár most csinál először, tudjak támpontokat és szempontokat adni, hogy mire érdemes figyelni.

Mi az, ami általában a legtöbb problémát okozza az esküvőszervezés kapcsán?

Gyakran előfordul, hogy a szülők megmondják, hogy Józsi bácsiék is legyenek meghívva, miközben a pár ezt nem feltétlen akarná. Ilyenkor fel szoktam tenni a kérdést, hogy miért nem? Ha azért, mert nem ismeri őket igazán a pár, és csak olyan embereket szeretnének a lagzijukon, akik közel állnak hozzájuk, teljesen érhető, akkor ezt kommunikálni kell a szülők felé is. Azonban, ha csak a költségek miatt nem akarják őket meghívni, akkor érdemes átgondolni. Jobb a békesség. Sok olyan történetet hallottam, mikor valakit a pénz miatt nem hívtak meg, és utána rossz szájíz maradt a rokonságban. A párnak érdemes átgondolnia, hogy mi az, amit még el tudnak fogadni, hogy legyen, és mi az, amit semmiképp.

A jegyesség elején, még az esküvőszervezés kezdete előtt érdemes leülni a szülőkkel, és a pár elmondhatja, hogy mi a koncepciójuk, így sok konfliktust meg lehet előzni.

Megkérhetik a szülőket, hogy mondják el a tapasztalataikat, gondolataikat, amiket aztán számításba lehet venni. Így kisebb eséllyel fordulhat elő az a nehézség, hogy az egyik oldalról teljesen más elvárás érkezik, mint a másik oldalról, például abban a kérdésben, hogy zenekar legyen-e a lagzin vagy DJ. Szüleink korosztályára -bár nem tudtak feltétlen azonosulni a hagyományokkal-, még ráerőltették a szüleik a szokások követését, ezért ők is azt akarják, hogy mi is vigyük tovább. Érdemes látni, hogy mi változik, és nem biztos, hogy minden változás rossz, ahogy az sem, hogy mindegyik jó. Előfordulnak olyan esküvők, ahol a vendégek dresszkódja már nem annyira feszes, és őszintén, nem tudom eldönteni, hogy ez jó-e vagy sem. Egyre több a tornacipős, rövidnadrágos, laza inges vendég, amire nem tudom azt mondani, hogy nincs rendben, különösen, ha 40 fok van kint.

Melyek azok a szokások, amik változnak?

A menyasszonytánc tipikusan nehéz kérdés mostanában, azért is, mert nászajándékba a párok legtöbbször pénzt kérnek, és sokan úgy érzik, hogy a vendégeket húzzák le anyagilag, ha még pénzes menyasszonytáncot is tartanak. Ezt a nehézséget többféleképpen fel lehet oldani, például, ha előre szól a pár, hogy lesz majd menyasszonytánc, így a vendégek eldönthetik, mennyi pénzt adnak borítékban és mennyit dobnak be. Voltam olyan esküvőn, ahol a menyasszonytáncnál kaparós sorsjegyet kellett bedobnia a vendégeknek, de ha valaki nem hozott magával, nem volt baj, mert jó pár sorsjegy ki volt pakolva az asztalra, így senki nem maradt ki a táncból. Szintén bevett gyakorlat, hogy jókívánságokat lehet bedobni egy kalapba. Akár tartunk az esküvőnkön menyasszonytáncot, akár nem, a lényeg, hogy le legyen kommunikálva a szülőkkel, rokonokkal.

Egy vőfélynek, ceremóniamesternek meg kell akadályoznia, hogy olyan dolgok történjenek a nagy napon, amit a pár nem akar.

Résztvevőként voltam jelen egy esküvőn, ahol a menyasszonynak már nagyon elege volt a menyasszonytáncból, és erre jött valaki, aki rengeteg aprópénzt kiszórt, amit aztán össze kellett söpörni. A vőfélynek ezekben a helyzetekben nagyon résen kell lennie. Vagy például, ha meg van beszélve a párral, hogy a vendégek nem kérhetnek zeneszámot a DJ-től, akkor ez legyen is így. Hasonlóan negatív élményként maradt meg bennem, mikor egy menyasszonyt úgy raboltak el, hogy az nem volt előre lebeszélve. A fiúk gyorsan felkapták, és a menyasszony nagyon megijedt, elkezdett kapálódzni, ellenkezett, és irgalmatlanul beütötte a könyökét. Nem volt felkészülve a helyzetre. Úgy gondolom, nem kell, hogy a rablás meglepetés legyen a menyasszonynak, hiszen ez inkább egy show-elem a vendégek számára. Ki lehet találni számukra más meglepetéseket, például összerakni egy videót, elénekelni egy dalt.

Mit tapasztalsz, egy keresztény pár mennyi energiát fordít a lelki előkészületekre, és mennyit a praktikus dolgokra?

Sok hívő pár hajlamos elfeledkezni a lelki készületről. Kicsit olyan ez, mint karácsony előtt; gyakran nem az adventre fókuszálunk, hanem az ajándékokon és a dekoráción törjük a fejünket. Az esküvőszervezés idején hirtelen irtózatosan sok inger érkezik. Mindenki először van ebben a helyzetben, és jogosan merül fel a kérdés, miért a saját esküvőnkön kezdenénk el gyakorolni egy ilyen nagyszabású rendezvény megszervezését, amiből amúgy is csak egy lesz? Van is az a mondás, hogy szilveszterre nem nyitunk kocsmát. Az esküvőszervezésre fordított időt tudnánk a lelki részre fordítani, nem beszélve arról, hogy a keresztény, tisztán készülő pároknál még egy fontos kérdés jön a képbe, mégpedig pedig a közös élet elkezdése. Kell találnunk egy lakást, albérletet, de ez sok más feladattal jár együtt, hiszen meg kell szerveznünk a költözést és bútorokat venni. Ezenfelül készülnek kell a nászútra, a nászéjszakára is. Rengeteg dolog van tehát, és ebből a sok tényezőből én az esküvőszervezést tudom kivenni. Könnyebbség a párnak, hogy van egy megbízható ember és neki egy csapata, akivel tud dolgozni.

Volt már olyan, hogy együtt dolgoztál egy párral, és azt érezted, hogy még nem feltétlen érettek a házasságra, vagy nem illenek össze?

Igen, volt olyan, ahol azt éreztem, hogy nem rezeg együtt a pár. Ugyanakkor ki vagyok én, hogy megítéljem az ő kapcsolatukat, szerelmüket? Amikor ilyen helyzetben kerültem, éreztem a felelősségem, és

próbáltam abba az irányba terelni őket, hogy fókuszáljanak inkább a készület lelki részére, igyekezzenek még jobban megismerni egymást, sokat beszélgetni.

Fontosnak tartom, hogy legyen valaki, aki kíséri a párt, és az egész feladatpakkot, amivel foglalkozniuk kell. Ebben is látom a saját szerepemet; hogyha felvetődik a fiatalokban egy kérdés, tudjam őket segíteni. A jegyesség nagyon király időszak, amit nem szabad rövidre hagyni, persze elnyújtani sem, de van egy egészséges hossza. Szintlépés a járáshoz képest, és ezen a szinten is meg kell ismerni egymást; nem jó, ha ez az időszak pusztán az esküvőszervezésről szól. A jegyesség egy út, amit nem szabad kihagyni, mert ekkor még lehet azt mondani, hogy bocsánat, mégsem. Két olyan párról is tudok, akik jegyben jártak, készültek, és aztán lemondták az esküvőt. Nem hiszem, hogy az én hatásomra történt ez, hiszen nem helyeztem rájuk nyomást. De amikor kérdések merültek fel bennük, elmondtam, hogy inkább a lelki készületre fókuszáljanak, próbáljanak egymásra figyelni, és ne azzal foglalkozzanak, hogy milyen lesz a dekor.

Mi volt a legmeredekebb dolog, ami megtörtént veled egy esküvőn?

Nem olyan rég volt, hogy annyira leöntöttek, hogy még a zoknimba is belefolyt a bor. Teljesen át kellett öltöznöm, de szerencsére fel voltam készülve erre az eshetőségre; volt nálam váltás ruha, törölköző, nedves törlőkendő. Ceremóniamesterként van nálam egy túlélő szett, amiben van többek között zseblámpa, gyufa, gyorskötöző, olló, tű és cérna… nem lehet tudni, mikor lesz ezekre szükség.

Mi az, amire még érdemes figyelni az esküvőszervezés során?

Ceremóniamesterként fontosnak tartom, hogy amennyiben van erre lehetőség, az esküvő előtt a szülőknek bemutatkozzak. Általában nekik is megnyugvást ad, hogy tudnak kihez fordulni a kérdéseikkel, javaslataikkal, illetve ha készülnek valamilyen előadással, meglepetéssel a lagziban, akkor jobb, ha ez nem a helyszínen, hanem már előre kiderül. Érdemes előre átgondolni azt is, mely rokonunknak, barátunknak van születésnapja az esküvő hetében, így az ünnepelteket felköszönthetjük a lagziban egy-egy szelet sütivel. Vagy, ha valakinek akkor van a házassági évfordulója, róluk is megemlékezhetünk. Voltam olyan esküvőn vendégként, aminek az időpontja egybeesett a foci világbajnokság elődöntőjével. A lagzi alatt lehetett látni, hogy a férfiak 90 percen keresztül a telefonjukat nézték, nehogy lemaradjanak. Nagyon kellemetlen volt, és nyilván fájt a párnak, hogy nem az ő ünnepük van a középpontban. Ezekre a helyzetekre is, mint ceremóniamester, esküvőszervező, előre fel kell készülni, hogy ne ott a helyszínen kelljen rögtönözni. Jó megoldás lehet például, ha mindenkit megkér a ceremóniamester, hogy ne a telefonjukat bújják, cserébe negyedóránként bemondja az eredményt, és a diavetítés előtt a meccs kétperces összefoglalóját levetítik.