Hogyan érdemes egy párkapcsolatban észszerű határokat húzni a testi intimitás terén? Mit gondol Karsai Dániel ügyéről és magáról az eutanáziáról? Hogyan élhetjük meg hitelesen a hitünket a mindennapokban? A 777 OFFLINE februári vendége Dr. Papp Miklós görögkatolikus pap és családapa, morálteológus, a Sapientia tanszékvezető egyetemi tanára volt. Az est során az általatok feltett több mint 80 kérdésből szemezgettünk.
A testi intimitásról
Az egyház nem csősz – sokkal inkább edző. Egy jó edző lerövidíti az utat, tapasztalatot nyersz vele, megóv egy csomó zsákutcától. Az egyházban összegyűlt tapasztalatok, igazságok vannak, amivel csak jól jársz. Nem fogunk helyetted edzeni és nyerni, de segíteni akarunk, hogy a magad boldog házasságát hogyan éld meg.
Itt nem az a kérdés, hogy az egyház mit tilt vagy mit nem, hanem hogy te mit akarsz adni a leendő házastársadnak.
Hogyan akarsz készülni arra, hogy majd vele az oltárhoz állsz? A házasságra való készület olyan, mint a pünkösd várása. Várjuk, hogy a Lélek leszálljon ránk, és az addig két független embert – a menyasszonyt és a vőlegényt – egyesítse. De mocskos kézzel hogyan lehet odaállni, hogy Isten tegye bele a nagy kegyelmet?
A diákszerelmek fontosak, mert készítenek arra a párkapcsolatra, amely majd életreszóló lesz. De csak azt szabad megtenni testileg, ami őszinte. Az egyház azt tanítja, hogy a testi kifejeződésnek skálája van. Minél érettebb, elkötelezettebb a kapcsolat, annál inkább fejezzük ki ezt testileg is. A teljes szexuális kapcsolat helye csak a házasságban van. Mennyire tartja az egyház súlyos bűnnek, ha valaki ezt a határt átlépi? Annyira, hogy nem lehet vele áldozni. Higgyétek el, óriási dolog szüzen állni az oltár előtt. Olyan jó dolog úgy a nászéjszaka és a házasság, hogy valamit csak a páromnak tartottunk meg, és csak vele éljük meg!
Érdemes szétnézni akár csak a saját ismerősi körötökben, hogy a korai szexualitás mennyi tragédiát okozott. Egyrészt beleragasztja az embert a kapcsolatba. Lehet, hogy a pár egyik tagja már tudja, hogy tovább kéne állnia, mert belül tudja, hogy nem ő az igazi, de mivel a szexualitás már része a kapcsolatnak, nem tud szabadon dönteni. Nemcsak az egyház, hanem a pszichológia is állítja, hogy a korai szexualitás hazudni fog egy olyan harmóniát, amely a valóságban nincs meg.
Ott van a nemkívánt terhesség esélye is – és bármit tesztek, bárhogy döntötök, az életetek már nem lesz ugyanolyan, mint előtte. Az egyház tehát nem a hasára üt, amikor azt mondja a házasságon kívüli szexualitásról, hogy súlyos bűn, hiszen valóban súlyosak lehetnek a következményei.
Karsai Dániel ügyéről és az eutanáziáról
Amikor az életünk végén vagyunk és el kell búcsúznunk ettől az élettől, azt is szeretnénk keresztényként megvalósítani. Szent Pál úgy mondja, hogy senki nem él magának és senki nem hal meg magának – vagyis a halálunk sem a miénk.
A szenvedésnek nincs értelme, ezt ne is keressétek. Miért, a szerelemnek mi értelme? Vannak az életben misztériumok, amelyeket az ész nem tud feldolgozni. Az életnek van értelme, nem a szenvedésnek.
A lét értelme pedig egyedül a szeretet – mindig, minden körülmény között.
Az élet végén, a szenvedéseink közepette is azt kereshetjük, hogyan kell szeretetben lenni.
Amikor szenvedünk, Krisztus keresztjéhez csatlakozunk titokzatos módon. Soha nem egyedül vagyunk, hanem Krisztus belép a mi szenvedésünkbe, és Vele együtt szenvedünk. Mindig fel tudjuk ajánlani a szenvedésünket, így tudjuk szeretetként megélni – ennek az értelmét sem a pszichológia, sem az orvostudomány nem fogja soha megtalálni.
Keresztényként ez kicsit nekünk könnyebb, de ha valaki nem hívő, az miért csinálja végig a szenvedés utolsó szakaszát – miért ne legyen aktív eutanázia? Egyrészt ha valaki végigcsinálja a szenvedést, az olyan, mint egy hitvallás az élet mellett. Az életnek ugyanis minden körülmény között van értelme és értéke. Ha valaki aktív eutanáziát kér, olyan mintha azt üzenné a körülötte lévőknek, hogy van egy olyan határ, amelyen túl az élet már értelmetlen. Ebből egy olyan hullám is elindulhat, hogy egy kamasz is azt mondhatja: elhagyott a szerelmem, megbuktam fizikából – az élet értelmetlen.
Az egyház egyébként sehol nem írja elő, hogy kötelező szenvedni; azt mondja, hogy a fájdalmakat csökkenteni lehet. Az aktív eutanázia viszont nem fájdalomcsökkentés, hanem öngyilkosság.
A szenvedés emellett összekapcsol másokkal. Olyan mély kapcsolatokat tud kialakítani, amelyeket lehet, hogy enélkül nem élnénk meg. Mikor beteg valaki, akkor többet vagyunk vele, mélyebben beszélgetünk, jobban megnyílunk Isten felé is, könnyebben megszületik a megbocsátás. A szenvedés tehát ajtó, lehetőség is.
Hitelesen megélni a hitünket
Elitnek kell lenni! Elitnek lenni nem beképzeltséget jelent, hanem prófétaságot. Ebben a világban nektek nem kell alkalmazkodni a közvéleményhez, a statisztikákhoz. Tudjátok, minden üstökösnek van egy magja és egy hatalmas, fényes csóvája – ti vagytok a magja! Nektek az a dolgotok, hogy a többieket csábítsátok az Isten felé. Krisztus is azt mondja, hogy kell elit, csak Ő azt mondja, hogy legyetek só, hegyre épített város.
Ti nemcsak magatokért éltek, nemcsak a tiétek, hogy titeket a Jóisten jobban elkapott, megragadott és szeretnétek szebben élni – nektek prófétának kell lennetek.
Az a dolgunk, hogy azon a szinten szeressük Istent és éjük az életünket, ahogyan a legjobban tudjuk – és erre másokat is inspiráljunk.
Benedek pápa mondta mindig, hogy az egyháznak nem misszionálni kéne, hanem vonzóbbnak lenni. Érezzétek magatokon Isten mosolyát, aki azt mondja: Olyan drágák vagytok nekem! Ha megérzem, hogy az isteni üdvtervben egy drága ember vagyok, az olyan méltóságot ad, mint semmi más.
hirdetés
