2023. 12. 18.

Reményt és új célokat teremt Baranya falvaiban a Karitász – interjú Nagy Anikóval

Nagy Anikó, a Katolikus Karitász felzárkóztatási és gazdaságfejlesztési programkoordinátora kiapadhatatlan kreativitással tervez munkatársaival nap mint nap, hogy tizenegy dél-magyarországi apró falu megerősödött közössége a segítségükkel ki tudjon emelkedni a szegénység csapdájából. A közösségépítés és gazdaságfejlesztés lépéseiről, a települések belső működéséről, lélekemelő csapatmunkáról beszélgettünk.

Milyen személyes kötődésed van a vidékhez?

Budapesti vagyok, élő kötődésem nincs. Egyszerűen jól érzem magam vidéken, és nekem nagyon fontos a vidékfejlesztés, azon belül is a szociális gazdaság kialakulása Magyarországon. Sok minden megváltozott a világban és jelenleg a falu, mint funkció, ki van üresedve, akkor is, ha nem hátrányos helyzetű településről van szó. Ha pedig még olyan nehezítő körülmények is vannak, mint a távolság és elszigeteltség, akkor aztán végképp.

Hogyan képzeljük el a munkádat a Karitásznál?

Van egy gyorsan fejlődő csapat, akik a tizenegy Jelenlét Pontot és a Mozgó Játszóteret működtetik Baranya legeldugottabb csücskeiben. A Jelenlét Pontok olyan közösségi és fejlesztőháznak, amelyek évtizedek óta hiányzó szolgáltatásokat tesznek elérhetővé a hátrányos helyzetűek számára. A kollégák a közösségfejlesztési és szociális munka mellett a helyi közösséggel együtt igyekeznek új tevékenységeket megvalósítani. Ebben a tervezési folyamatban vagyok én a szűrő. Először fel kell mérni a lehetőségeket, hiányosságokat és az erősségeket. Ha csináltunk egy gazdaságfejlesztési ötletelési napot, aminek alapján például a klubfoglalkozás keretében már működő tésztakészítést szeretnénk a faluban továbbfejleszteni, akkor nekem azt a szemlélet kell behozni a csapatba, hogy gondoljuk végig, hol lehet majd lépésről lépésre fejlődni, és idővel akár eladni a saját készítésű tésztánkat. Kéthetente Baranyába járok a kollégákhoz és ilyenkor tudnak az eredeti gondolatok tovább fejlődni, igazi csapatmunkában.

hirdetés

Mi a legnagyobb kihívás a felzárkózó településeken?

Egy generációkon átívelő szegénység-csapdában élnek az emberek, ami egyre csak húzza le őket, mert ha a lehetőségek tartósan beszűkülnek, akkor a remény is és az igény is elvész, hogy legyen valami jobb.  Megkerülhetetlen probléma, hogy a közlekedés nem teljesen megoldott, emiatt ezek az emberek jórészt el vannak zárva a közszolgáltatástól és a munkahelyektől, jellemzően reggel és este van egy-egy Volán-járat, kvázi iskolabusz. Mindenhova a Karitász saját járművével tudnak csak eljutni: táborba, sportversenyre, játékos tízpróbára, fejlesztőfoglalkozásra, a kismamákat várandós gondozásra szállítjuk, vagy például jön az ünnepélyes kick-box vizsga egy Dél-Dunántúli településen, oda is csak busszal tudjuk fuvarozni a tizenegy falu gyerekeit, akik rajonganak a sportért. A zene és a sport a szociális munka nagyon erős eszközei, mert gyorsan lehet velük tartós eredményeket elérni, ráadásul a motivációt is hamar felépíti a gyerekekben. A közös főzésnek, a kézzel készíthető saját, hazavihető termékeknek és a kertnek is erős motivációs ereje van, mert szépen visszatükrözik a befektetett energiát: ha elültetem és locsolom kinő, ha nem locsolom, nem nő ki; ráadásul, ha közösen csináljuk, könnyebben megy és még tanulhatok is a másiktól. Igyekszünk ezeket beépíteni a mindennapokba és a gazdaságfejlesztési törekvésekbe.

Mi könyvelhető el sikernek a falvaitokban?

Míg a közösségfejlesztésnek és a gyerekek fejlesztésnek a Felzárkózó települések (FeTe) programban már látványos eredményei vannak, a gazdaságfejlesztési láb, ami szociális munkára épül és a helyi szűkös lehetőségekből építkezik, nagyon lassan fejlődik. A komplex fejlesztő munkánk középpontjában a gyerekek, illetve a kisgyerekes családok vannak. Ahhoz, hogy az ő esélyeik jobbak legyenek, az eredmények pedig tartósak, ahhoz a családoknak fix, kiszámítható jövedelemre van szükségük. A sikert a hosszútávú fejlesztési folyamat e pontján az erős, tenni akaró helyi közösség és szoros térségi együttműködés jelenti. Ez Piskón, az ősszel felújított Jelenlét Pont felavatására szervezett rendezvényen szépen megmutatkozott: a helyiek tevékenyen kivették részüket a szervezésből, sütöttek-főztek, barkácsoltak, a gyerekek műsorral készültek és az együttműködő partnerek is elismeréssel nyilatkoztak az itt megmutatkozó csapatmunkáról. A regionális csapat nagyon szépen összeállt, mert él az egymást segítő csapatszellem, a települések, a Jelenlét Pontok és a szociális intézmények kiegészítik, segítik egymást. Ha a közösség megmozdul egy ügyért, mint Piskón, szerintem az egy elég komoly sikerélmény, lehet rá építeni. Gazdaságfejlesztési szempontból a következő lépcsőfok a sikerlétrán az lesz, ha jövőre el tudunk indítani néhány foglalkoztató műhelyt, ahol a háztartásbeli anyukák új tudásra, és ezzel együtt kiegészítő jövedelemre tehetnek szert, mert az ő be- ill. visszaintegrálásuk a munkaerőpiacra az egyik legnehezebb kérdés.

Hogyan győztétek meg a szülőket, akik nagyon tradicionális, féltő-óvó családi mintát követnek, hogy engedjék el a gyerekeket a Jelenlét Pontokra és a programjaitokra?  

A gyerekek szeretnek a Jelenlét Pont házaiba menni, igazából nem kell őket küldeni, mert ott jó dolgok történnek velük: nyáron is színes programok vannak, amikor szünet lenne, iskolaidőben pedig a tanuláshoz kapnak segítséget. Olyan dolgokhoz jutnak hozzá, amihez máskülönben nem. A településen élő gyerekek már életük első 1000 napjában és onnantól kezdve óvodai iskolai tanulmányaik során végig profi segítséget kapnak a fejlődéshez. Baba-mama foglalkozások, gyógytorna, logopédia, tanodajellegű és más készségfejlesztő foglalkozások sora várja őket. Sok esetben semmi gond a képességeikkel, csak a hozott minta és a tény, hogy nagyon messze vannak pl. a zeneiskolától, korlátozzák őket.

Minél fiatalabb valaki, annál nyitottabb az új dolgokra, ezért is a gyerekek az elsődleges célcsoportunk. Rajtuk keresztül aztán el lehet érni a szülőt is.  

Hogyan lesz önellátó a közösség?

Apró lépésekkel. Távlati szempontból az a jelentősége a jelenlétünknek, hogy a faluban élő ember kimozdul otthonról és lát valami újat, amit ki is próbálhat, és lehet, hogy ez motivációt ad neki.  Vannak olyan települések, ahol már a női klub is elindult a sütő-főző klub következő lépéseként. Itt már önismereti és életvezetési kérdésekről is tudtunk beszélgetni. Nagyon lassú építkezésekről van szó persze, de lehet, hogy ügyesen akár addig fejlődünk, hogy a Jelenlét Pontokon keresztül olyan készségeket tanulnak meg, amivel jobb lesz a helyzetük a munkaerőpiacon. Előbb szeretnénk, ha védett körülmények között, foglalkoztató műhelyben tudnánk számukra imitálni a munkahelyet, néhány órában, akár kiegészítő jövedelmet szerezve. Így az édesanyák is tudnának dolgozni.

Nem is gondolunk bele, hogy egy munkahelyen milyen összetett készségek kellenek: konfliktust kell megoldani, csoportban kell tudni működni, önállóan kell feladatot megoldani, szabályokat kell követni, akkor is menni kell dolgozni, ha esik, vagy ha magánéleti problémánk van. Ezt a részét tudja a Karitász és a mögötte álló FeTe-hálózat elősegíteni: munkaerőpiaci mentorálást és tréningeket tartunk, segítünk önéletrajzot írni, meg az önértékelési problémák leküzdésében. Segítünk, hogy állásinterjúkhoz legyen egyfajta rutinjuk azokban a tipikus felvételi feladatokban, amiket a HR-esek adnak. Ez még egy városi átlagembernek is kihívás, nemhogy nekik. Sokszor ott van a tanult tehetetlenségi tényező is: ha nem sikerült, akkor már úgyse fog. A készségek fejlesztésével párhuzamosan lassan a közösségi termelési vonalat is el szeretnénk indítani.

Milyen workshopok indultak eddig a közösségi termékek előállításának érdekében?

A hosszú távon való tervezés képessége az egyik, ami a folyamatos szegénységgel ki tud kopni vagy nagyon háttérbe tud szorulni a felzárkózó településeken. A workshopok akkor népszerűek, hogyha készíthetnek valamit, amit utána haza tudnak vinni. Ez a fő vonzerő számukra, mi pedig azt gondoljuk, hogy ezt lehet tovább vinni egy olyan kompetenciafejlesztő folyamatba, aminek a végén készülhet valami termék is.

Ezek a próbálkozások mindig akkor tudnak jól működni, ha a bevont célcsoport tagjai maguk is értéknek tekintik azt, amivel foglalkozunk.

A tizenegy településen más és más workshopok voltak a helyi érdeklődésnek megfelelően: sokan szeretik a piperét, meg a nőcis dolgokat, máshol a sütés-főzés van a központban, hiszen ők is ugyanolyan nők, meg családanyák, mint te vagy én. Van, ahol vallásos indíttatásból rózsafüzéreket készítenek; van, ahol az egészségkertben megtermelt dolgokat nagyon szépen feldolgozták nyáron a gyerekekkel együtt, és szörpöt, savanyúságot, lekvárt csináltak abból, ami termett vagy amit adományból kaptak.  Ezek az elfoglaltságok alkalmasak a közösség erősítésre, hiszen együtt termeljük, közösen dolgozzuk fel, a programokon fogyaszthatjuk, ajándékba vagy adományért cserébe adhatjuk, a felesleg pedig akár értékesíthető is lehet. Ez óriási sikerélmény és ebből szeretnénk minél többet.

 

A fotókat készítette: Vermes Tibor

Borítókép - Fotó: Vermes Tibor
Fizetett tartalom
hirdetés

Még nem érkezett hozzászólás