Vajon természetesnek vesszük, ha egészségesek vagyunk? Mi történik akkor, amikor betegséggel kell szembenézni és megküzdeni? És miként segíthet bennünket a hit a gyógyulásban? Az Agapé erről szóló adásának 7 értékes gondolatát gyűjtöttük össze.
„A betegség egyensúlyvesztett állapot. De egyben lehetőség is, hogy folyamatokat indítson el önmagammal, Istennel és a másik emberrel kapcsolatban. Növekedhetek a személyes utamon és a kapcsolataimban is ezáltal.” (Baráth Éva orvos, mentálhigiénés szakember)
„Számomra a gyógyulás azt jelenti, hogy a betegség ráébresztett valakit arra, hogy szeret élni, hogy csodálatos a világ, hogy nem, baj, hogy megtörténtek vele ezek a dolgok. Lehet, hogy nem tud annyi métert sétálni, amennyit előtte – de miközben vesztenie kellett volna, valójában nyert is valamit, máshová került a fókusza.” (Horváth Zsolt csecsemő- és gyermekgyógyász szakorvos, neonatológus)
„Sokszor látunk olyan történeteket – a Bethesda Gyermekkórházban is, ahol dolgozom –, hogy a gyermek ugyan nem gyógyul, de a család igen. Fantasztikus látni, ahogy kapcsolatok átalakulnak, prioritások megváltoznak: fontosabbak lesznek az együtt töltött idők, amelyek korábban természetesnek tűntek, nem is figyeltek rá annyira. Lehet, hogy biológiailag megmarad a betegség, mégis a család egységben tudja ezt hordozni.” (Dominiák Zsolt református lelkész, kórházlelkész)
„A fájdalmat mi csillapítani és kiölni akarjuk a testünkből-lelkünkből, pedig a fájdalom egy jelzőrendszer, amely azt mondja, hogy itt változásra lenne szükség. A betegség ugyanígy egy jelzőrendszer, amely azt mutatja, hogy valami felborult, sokkal mélyebben, mint molekulárisan: a lelkünkben.” (Tapolyai Emőke klinikai és pasztorálpszichológus)
„Amikor kiderült betegségem, azt mondtam Istennek, hogy én ezt nem értem, de fontosabb az, hogyan tudjuk együtt végigcsinálni. Tudtam, hogy Isten hűséges az ígéreteihez, és erre akartam figyelni.” (Baráth Éva)
„A hit nagyon sok táplálékot ad annak, hogy a testemet és a lelkemet összhangba tudjam hozni. Megengedhetem magamnak azt, hogy gyógyuljak, mert van bátorságom lecsendesedni, megállni, Istenre támaszkodni. Nagyon sok kutatás bizonyítja, hogy azoknál, akik imádkoznak, több esetben és gyorsabban meggyógyulnak. Azonban a gyógyulás nem mindig testi szintet jelent: lehet, hogy azt nem kapjuk meg, de van egy másik perspektíva, a halálunk utáni élet, amelyet megkaptunk Krisztusban. A teljesség nem a koporsó elkerülése, hanem a koporsó utáni folytatás.” (Tapolyai Emőke)
„Ahogy minden kapcsolatban vannak hullámzások, úgy az Istennel való kapcsolatban is fontos, hogy kimondjuk azt, ami fáj, hogy megkérdezzük a miérteket. Ez az, ami közelebb is visz Őhozzá, ha ki merjük fejezni azt is, ha haragszunk – ebből lehet majd továbblépni valami több felé.” (Dominiák Zsolt)
hirdetés
